Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
ciklus darabjairól van szó. Ennek viszont a képek mérete mond ellent. Netán egy Mária születését jelzett a személyek sommás felsorolásával az inventárium? Joachim azonban általában nincs jelen ezen a jeleneten. A három alaknak a narratíván kívüli, önálló ábrázolása mindazonáltal csak a 15. század végén terjed el, és ekkor is ritka típusnak számít. Szent Anna kultuszának kiterjedése csak a század végén történik meg. További kutatást igényel tehát ennek az egykori (?) ábrázolásnak a kérdése is. A mesterkérdés sem tekinthető lezártnak. A cseh és az osztrák kutatás újabban az ún. Geronai Martyrologium mestere egyik műhelytársának tulajdonította a budapesti táblát. A híres kézirat mestere egy párizsi tanultságú, a 15. század első két évtizedében Prágában működő festő volt. Miniatúrafestő illuminátor, akinek csupán ezt az egy táblaképet tulajdonítja a kutatás. Ingoványos talajra vezet ez a feltevés, hiszen illuminátorok és táblaképfestők ebben a korban és körben nem lehettek azonosak. A csehországi gótikus művészet kutatásának egyik megoldatlan vitapontja a prioritás problémája, azaz hogy a miniatúrák adhatták-e az inspirációt a táblaképfestők számára, vagy pedig fordítva történt? A magyarországinál lényegesen nagyobb és kvalitásosabb emlékanyag alapján sem dönthető még el ez a kérdés. U. Zs. Peregriny 1909, 445, 543, 943; Térey 1924, 47; Entz 1939, 175, 182., 134. kép; MATETŐEK, ANTONÍN-PESTNA, JAROSLAV: La Peinture Gothique Tchèque, 1350-1450. Praha 1940, 63, 64; Pigler 1954, 148; Pigler 1967, 91; VÉGH JÁNOS: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest 1967, 4. sz.; SCHMIDT, GERHARD: Malerei bis 1450. In: Gotik in Böhmen. Szerk. SWOBODA, KARL MARIA. München 1969, 256, 258-259; Ceské umëni gotické, 1350-1420. (Kiáll, kat.) Szerk. PESÍNA, JAROSLAV. Praha 1970, 328. sz.; Török 1973, 196; PESINA, JAROSLAV: Prolegomena k reedici korpusu ceské deskové malby gotické, 1340-1415. In: Umení 32 (1984), 314., 235. sz.; Jankovich 1985, 2. kép; Spiegel der Seligkeit. Privates Bild und Frömmigkeit im Spätmittelalter. (Kiáll, kat., Germanisches Nationalmuseum) Szerk. KAMMEL, FRANK MATTHIAS. Nürnberg 2000, 79. sz. 2. Oltárszárny töredéke Mária koronázása és a Vizitáció jelenetével 1470 körül Fenyőfa, tempera, arany; 100 x 116 cm Restaurálta Seres László, 1977-1982 A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az Inv. Imag. nem tartalmazza, vélhetően az 1838-ban összeíratlanul maradt táblák között volt. 1898-ban került át az OK-ba, onnét 1906-ban a SzM-ba, majd a RMGy anyagával 1973-ban a MNG-ba. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 1635 A tábla egy szárnyasoltár mindkét oldalán festményekkel díszített mozgószárnyának töredéke, az egykori műalkotás egyetlen ismert részlete. (Mai állapotában hiányos: aljából eg}' hozzávetőleg 10 cm széles csíkot lefűrészeltek, a fatáblát a festett felület széléig körbevágták, és megcsonkították a Vizitáció-kép jobb felső sarkát is.) Mindkét kép, a Mária koronázását és a Vizitációt bemutató is jól szerkesztett, igényesen festett, aranymustrás háttérrel lezárt kompozíció. Sem az ábrázolások ikonográfiájának elemzése, sem a képek kivitelének, technikai megoldásainak vizsgálata nem segít annak eldöntésében, hogy melyik ábrázolás tartozhatott eredetileg az oltárszárny belső oldalához. A német festő művének tulajdonított „oltárajtót" Peregriny János az Observation hivatkozva sorolta először a Jankovich-gyűjteménybe. A Régi Képtár 1906-ban napvilágot látott, Térey Gábor által összeállított „leíró lajstromában" a tábla származására vonatkozóan minden további adat nélkül csak a „Nemzeti Múzeumból"-megjelölés szerepel, míg 1955-ben Radocsay - szükségtelennek ítélve hivatkozást és magyarázatot - Jankovich Miklós gyűjteményébe tartozónak vélte azt. A festmények kompozícióin ES mester grafikai lapjainak hatása látható, noha egyik esetben sem jelölhető meg egy pontosan követett előkép. A Mária és Erzsébet találkozását bemutató kép tájhátteréhez leginkább egy azonos tárgyú metszet (L. 17), a Mária koronázása-jelenet több részletmegoldásához - a trónus hangsúlyos térbeállításához, az angyalok és Mária alakjának megformálásához talán az Atyaisten megáldja Máriát című (L. 36) áll a legközelebb. A festmények stílusrokonait az 1460-as évek bécsi festészetében találjuk meg. Ekkor készült a bécsi Maria am Gestade-templom egykori főoltára, melynek két, kétoldalán festett táblaképe maradt ránk az Angyali üdvözlet és Mária koronázása, valamint a ICrisztus az Olajfák hegyén és a ICeresztrefeszités ábrázolásával. E képek
