Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

Naturkunde 4 [1847], 1004., B. Elfenbeinschnitzwerke, II. Aus der byzantinischen Zeit, 2.: „Aus dem 8. Jahrh. ein Täfelchen, darstellend die Ehebrecherin vor Christus"), s ez az egy azon öt közé tartozik, amelyek nagyjából egyformán körül vannak vágva, nem lehetetlen tehát, hog)' egy közbülső időszakban együtt voltak. A Fejérváry-gyűjtemény kéziratos katalógusa az előtörténet és a további darabok ismeretére való utalás nélkül ma is helytálló ikonográfiái meghatározást és - a leírás után - stiláris besorolást ad: „Dieses Relief nach der Arbeit zu urtheilen ist aus dem Zeitalter der Ottonen" (Verz. Slß. Fej., Elfenbein Gegenstände, Mittelalterliche, 2); emelett kitartott a Henszlmann szerkesztette mű is (Henszlmann 1853, 669. sz.: „The architecture, as well as the style of the figures, places this tablet in the 10th century", s szószerint ugyanígy Pulszky 1856-os katalógusa. Pulszky a darabot könyvfedél részének gondolta, tehát a tárgy eredetéről és a többi tábláról továbbra sem volt tudomása (Pulszky 1856, 46., 41. sz.). Varsányi pontos rajzán kicsit felerősítette az arcvonásokat, különösen a jobb oldalon álló, kopottabb alakokéit, és - minden bizonnyal helyesen, de a mai állapotban láthatónál, különösen a hátsó kettő esetében, egyértelműbben - három további alak fejtetőjeként értelmezte az asszony és a mellette álló kisebb figura háta mögötti, illetve feje fölötti domborulatokat. Közületien Az ábrázolt tárgy ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Gibson 1994, 13. sz.; Bernward von Hildesheim und das Zeitalter der Ottonen. (Kiáll, kat., Dom- und Diözesanmuseum Hildesheim, Roemer- und Pelizaeus-Museum) Szerk. BRANDT, MICHAEL-EGGEBRECHT, ARNE. Hildesheim-Mainz 1993, II, 40-48., 11-14. sz. (FILLITZ, HERMANN) Sz.9-10. Vadászjelenetekkel díszített csontkürt Újkori mű Papír, tollal kihúzott ceruzarajz; 280 x 426 mm; jelezve mindkét lap ceruzával, f. k.: „Varsány J.", felirat tollal, f. k.: „XXI.", illetve „XXII." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: Ms 4404/77-78 A rajzok a kéziratos katalógusban megadott méretadat szerint természetes nagyságban ábrázolják a darabot, annak hossza tehát nagyjából 35 cm lehet. A kürt fúvókája állatfejből nő ki, törzsét háromerű fonatdísz osztja három sávra, az egyes mezőket vadászjelenetekkel díszítették: a fúvóka felőliben virágos növényt legelésző egyszarvút, illetve szarvasagancsos kecskét néhány vadmalac és két vadász - az egyik, a futó alak felvont íjjal, a másik lándzsával - vesz körbe; a középső mezőben szarvasokra és kecskeszerű unicornisokra két lándzsás vadász támad; a kürt szája felőliben pedig egy hasonló jelenethez heraldikus elemekből életre keltett, illetve a görög mitológia hoszszúéletű törmelékéből ismert lények ábrázolásai, például kettéágazó farkú oroszlán, sárkány és kígyó, hátrafelé nyilazó kentaur és nyilazó Ámor társulnak, valamint egy nehezen értelmezhető csoport: egy-egy szekrényke, és felette egy-egy címerpajzs, amelyet két-két alak tart, futólevélsor koronáz és szegmensíves záradékú (!). A címerkép az egyik oldalon egyfejű koronás sas, amely olyan gyakori, hogy színezés nélkül végképp nem érdemes találgatni, kiének is szánták ide. Ezen a motívumon túl a kürt állatalakos függesztői, a törzsének domború ívére simulóan egymás alá faragott három, vadászzsákmányt vivő álló alak és a fúvóka közelében szabadon állóan megfaragott sárkány, akárcsak egyes motívumok, valamint azok elrendezése és az emberalakoknak leginkább az újkori kalózok által hordott levantei viseletre emlékeztető öltözete a rajz alapján is kétségtelenné teszik, hogy újkori művel van dolgunk. A darabot Fejérváry Gábor Viczay Mihály gyűjteményéből vette (1. Verz. Slß. Fej., Elfenbein Gegenstände, Mittelalterliche, 11). A kéziratos katalógus szerint anyaga elefántfog lenne (?); a tárgyat akkor stílusa alapján a 11-12. századból származónak gondolták. így tudta Varsányi még 1864-ben is ( Vars. lev:. „21 és 22ik sz. Egy páratlan szépségű kürt. Ezen kürtöt a félig domborúan metszett vadász és pásztorok különféle csoportozatai végett, mind a két oldalról kellett lerajzolni. Származását egy heraldikus a rajt lévő czímerek után, hihetően meg tudná fejteni. Fehérvy Gyűjt."). A londoni katalógus viszont Goából származó 16. századi műnek mondja (Henszlmann 1853, 512. sz.), aminek bővebb kifejtését Pulszky katalógusában találjuk (Pulszky 1856, 52., 93. sz.): „A hunting horn, with barbarous representations of hunting scenes. Such horns are believed to have been made by the inhabitants of Goa for the Portuguese, at the time of, or soon after, the discovery by Vasco di Gama. They are very rare". Nem lehetetlen, hog)' Pulszky utóbbi meghatározása helves: a 16. század végén Goában valóban készültek ilyen művek. (Köszönöm Mojzer Anna segítségét.) A két papírlapon a tárgy két oldalnézete; a két rajz egyforma, de a többitől eltérő, vastagabb papírra készült, 78. leltári számú lapban vízjel is van: R CH betűcsoport és fölötte háromlevelű lóhere. A ábrázolás gyengének tűnő kvalitása valószínűleg inkább a tárgyét tükrözi. Közöleden Az ábrázolt tárgyat - amennyiben egyáltalán megvan a liverpooli városi múzeum őrzi Sz.ll. Elefántcsont tükörhátlap A kör alakú kerethez kívülről simuló négy sárkánnyal, a lapon lovagregényből vett jelenet domborműves ábrázolásával: a lovag megszökteti szerelmesét A párizsi luxusművészet 1300 körül készült terméke