Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

j. f.: „(Fehérváry gyüjteménybül)", b. 1.: „domború remek csontmű", a tárgy fölött: „XV.", a szignó fölött: „4 f." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAT, K 1220/28/7 A darabot Fejérváry Josef Daniel Böhmtől vette (RJ, 1844. szept. 21). Az 1846-os katalógus relieftáblának és teljesnek nevezi ( Verz. Slg. Fej., Elfenbein Gegenstände, Byzantiner, 1), noha a tárgy modern leírása szerint Keresztelő Szent Jánosnak a posztamenssel is egybefüggő alakját nagyon ügyesen montírozták egy elefántcsont lapra és keretbe a 18. vagy 19. században. A kéziratos katalógus nagyon szép bizánci munkaként lelkesedik érte, az 1853-as katalógus már pontos datálást is ad (Henszlmann 1853, 670. sz.: „Elegant in execution, though of immense length. In the style of the 11th century"). Pulszky 1856ban egy diptichon egyik szárnyának tartotta, és megemlített egy friss adalékot a darab recepciójának történetéhez: „The delicate and elegant workmanship of this tablet, manifesting the deepest intensity of feeling, excited the admiration of Mr. Ruskin at the meeting of the Arundel Society, in spring 1855" (Pulszky 1856, 48., 44. sz.). A nagyonis sikerült rajz jól érzékelteti a faragvány stílusát is, nem jelöli azonban a nagy anyaghibát, amely éppen az arc (szembenézed) jobb felén, illetve ezzel egy vonalban a bal lábfejen okoz sötét foltot, ahogy a tábla sok repedését sem. Ezeknél fontosabb - illetve méginkább az elsővel összeadódó -, noha alig megragadható különbség az eredeti és képe között, hogy Varsányi egyenes tartású fejet rajzolt, míg a faragványon a fej enyhén jobbra és előre billen - vag)' legalábbis az anyaghiba miatt a darab jellemző látványában így tetszik. Apró pontatlanság, hogy a irattekercs alján Varsányi elhagyta a feliratot lezáró szívformájú levélmotívum mögé sorolt pontdíszt. Közöleden Az ábrázolt tárgy ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Gibson 1994, 20. sz. Sz.7. Egy Deésis-triptichon középső táblája Az ítélő Kriszus és két oldalán Mária, illetve Keresztelő Szent János álló alakjával, félül pedig két angyal és ezek kétoldalán kívülről Szent Péter, illetve Szent Pál mellképével Bizáncban, a 10-11. században készült elefántcsont-domborű Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz; 420 x 263 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „Varsány", feliratok ceruzával: j. f.: „(Fehérváry gyűjtem.)", j. 1.: „domború csont mű", a tárgy fölött: „XII." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz,: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAL, K 1220/28/4 A táblát Fejérváry Josef Dániel Böhmtől vette (RJ, 1844. szept. 21; vö. Verz. Slg. Fej., Elfenbein Gegenstände, Byzantiner, 3). Az 1853-as katalógusba 13. századi bizánci műként vették fél (Henszlmann 1853, 671. sz.), Pulszky 1856-os katalógusában viszont a 8. és 10. század között készült nyugati faragványok közé sorolja - könyvborítótáblaként (Pulszky 1856, 46., 38. sz.) Az ábrázolás valamivel elnagyoltabb, mint a többi tárgyé, nem jelöli például a három nagy alak szembogarait, Krisztus nimbuszának keresztszárai szegélyein a gyémántmetszéses négyzetekből álló díszsort, ahogy azt sem, hogy a Krisztus lába alatti podeszt felső lapját szegélyező díszítősor kis négyzetes formái is gyémántmetszésesek. Közöletlen Az ábrázolt tárgy ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Gibson 1994, 19. sz. Sz.8. Az ún. Magdeburgi táblák egyike Elefántcsont-dombormű Jézus és a házasságtörő asszony jelenetének ábrázolásával Ottó-kori lombardiai, valószínűleg milánói műhelyben a magdeburgi székesegyház számára készült mű Papír, ceruzával kihúzott és árnyékolt ceruzarajz; 422 x 262 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „rajz(o/tó) Varsány", feliratok ceruzával: j. f.: „(Fehérváry gyűjtem.)", j. 1.: „domb. csont mű", a tárgy fölött: „XIII." Budapest, Magyar Tudománvos .Akadémia Könwtára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAL, K 1220/28/5 Az egykor egy tárgyhoz tartozó elefántcsont-lapok közül 16 maradt fönn a világ múzeumaiban szétszóródva, s további kettő - mára elveszett - az ún. hallei ereklyekincset (Hallcsches Heiltum) ábrázoló 16. századi rajzon látható. Az utóbbi egy 1520 körül készült ötvösművű ereklyetartó ládát ábrázol, amelynek díszítéséhez nyolc lapot használtak föl. Az ezek közül ma különböző gyűjteményekben meglévő hat táblácska 1820 körül tűnt fel a nemzetközi műkereskedelemben - Joseph Mayer is megszerzett további kettőt ugyanabban az évben, amikor a Pulszkygyűjtemény elefántcsontjait is megvette (1. Gibson 1994, 11-12. sz.). Az egykori Fejérváry-gyűjtemény táblája viszont nem tartozik közéjük - sokévszázados vándorútja Josef Dániel Böhmig nem követhető. Merthogy a darabot Fejérváry Böhmtől vásárolta (minden bizonnyal azonosítható a RJ 1844. május 17-i egyik tételével: „Diptychon mit Ehebrecherin", amely mindössze 20 forintba került, biztosan nem volt tehát kétszárnyú). Böhm gyűjteményében pedig már csupán ez az egy tábla volt (1. ElTELBERGER vox EDELBERG, RUDOLF: Die Kunstsammlung des Hrn. Direktors J. D. Böhm in Wien. In: Oesterreichische Blätter für Literatur, Kunst, Geschichte, Geogratie, Statistik und