Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

Függelék: Varsányi János rajzai Sz.l. Csonttábla nyulat tartó szárnyas ifjú vésett ábrázolásával Eredetileg valószínűleg egy kalendárium-sorozatban az október hónap megjelenítése volt, és láda díszítésére készült Egyiptomban, a 4. században. Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz; 420 x 263 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „Varsány"; feliratok ceruzával: j. f.: „(Fehérváry Gyűjt)"; j. 1.: „szinte Elephant csontbúi"; a tárgy fölött: „XL" Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAE, K 1220/28/3 A darabot Fejérváry 1844-es itáliai útján vette Francesco Capranesitől, ismert római régiségkereskedőtől (1. RJ, 1844. aug. 18.). A gyűjtemény kéziratos katalógusában etruszk (!) darabként szerepel (Verz. Slß. Fej., Elfenbein Gegenstände, Etrurische, 1.: „Elfenbein platte, worauf den Herbst vorgestellt durch einen geflügelten bekleideten laufenden Jüngling, welcher in Arm einen Hasen haltet - die Arbeit außerordentlich flach, die Tafel fragmentirt, und deßwegen auf eine Holztafel aufgesezt.") A helytálló ikonográfiái meghatározást Henszlmann katalógusa a maihoz közelítőre helyesbített datálással egészítette ki, minthogy a darabot Nagy Konstantin korából származó műnek mondja. Feltételezte továbbá, hogy a véseteket eredetileg zománccal töltötték ki (Henszlmann 1853, 658. sz.; ugyanígy Pulszky 1856, 35., 23. sz.). Varsányi rajza szerint a darabnak mai állapotával megegyezően hiányzott a bal felső és méginkább jobb alsó sarka, és a kéziratos katalógusban említett hordozólap a tárgynál minden oldalon 3 mm-rel volt nagyobb. Közöletlen Az ábrázolt tárgyak ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Gibson 1994, 2. sz. Sz.2. Két etruszk elefántcsont lapocska Egy bika nyakát átölelő és fülébe kapaszkodó nőalak, illetve fekvő patás négylábú domborműves ábrázolásával Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz a keretelés sérüléseinél vonalkázással árnyékolva; 420 x 260 mm; jelezve nincs, felirat tollal a tárgy fölött: „64." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: Ms 4404/64 A két kis faragványt Fejérváry Gábor 1844-es itáliai útján vásárolta Firenzében Rusca régiségkereskedőtől (RJ, 1844. szept. 2.); a darabok kezdettől etruszkként meghatározva szerepeltek a gyűjtemény katalógusaiban (1, Verz. Slß. Fej., Elfenbein Gegenstände, Etrurische, 2-3). A tollal írt szám Varsányi János 1864-es listájának utólag a tárgy fölé írt száma ( Vars. lev.: „64. Félig domborúan elefánt csontra faragott mű. (Etruscus)"). Szilágyi 1991, 14. kép. Az ábrázolt tárgyak ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Szilágyi 1991, 15-16. sz. Sz.3. Az ún. Vadászat-tábla Az elefántcsont-dombormű kora 5. századi római hivatalnoki diptichon bal oldali táblája volt: a quaestor két másik előkelő társaságában elnököl a cirkuszi játékok páholyában, alattuk az arénában szarvasokkal küzdő gladiátorok Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz; 421 x 262 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „Varsány", feliratok ceruzával: j. f: „Fehérváry gyüjtem(é«v)bül."; j. 1.: „Dyptichon, domború csont mű"; a tárgy fölött: „XVI.", a szignó fölött: „5 P Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; BAL, K 1220/28/8 A gyönyörű darab a 19. század első éveiben már franciaországi magángyűjteményben volt, és noha a Fejérvárygyűjtemény kéziratos katalógusa addig nem publikált műnek tartja, metszetét a század elején már közölte AubinLouis Miliin egyik művében. Fejérváry „a kis Denon", azaz VivantJean Brunet-Denon tábornok (1778-1866) gyűjteményének 1845-ös árverésén vette (kifizetése: RJ, 1846. márc. 18.), de - mint azt az 1846-os katalógus külön kiemeli - soha nem tartozott Brunet-Denon nagybátyjának, Dominique-Vivant Denon festőnek és metszőnek, a Napóleon hadait az egyiptomi hadjárat óta kísérő elsőszámú műtárgyszakértőnek, a megszállt területek műkincseiből kedvére válogató és az ezekből összeállított álommúzeum, a Musée Napoléon igazgatójának magángyűjteményéhez. A kéziratos katalógus az egyik legszebb ismert konzuláris diptichonként határozza meg, amely a 3. vagy 4. századból származik (Verz. Slg. Fej., Elfenbein Gegenstände, Römische, 2). Henszlmann katalógusa (Henszlmann 1853, 38-39., 657. sz.) pontosan megjelöli, milyen alkalomból készült volna a tábla: Philippus Arabs császár trónol rajta a főpap és a konzul között a Róma alapításának millenniumán, tehát 248-ban, rendezett ünnepi játékokon. Pulszky művének megfelelő tétele ugyanígy szól, azzal a kiegészítéssel, hogy a császár egyik kísérője fia lenne. Amúgy Pulszky ekkor már tudta, hogy a darabról ábrázolás jelent meg Miilinnéi (Pulszky 1856, 27. sz.). A tábla szép rajzán Varsányi szokás szerint megélesítette az eléggé kopott fejek arcvonásait és elhagyott néhány