Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
FÜGGELÉK
Régi magyar irodalom 377. Jankovich Miklós: Közönséges Magyar Könyvtár 1830-as évek első fele Papír, tinta; 6 kötet, foil. 342, 285, 349, 382, 268, 292; a 19. század második feléből származó vászonkötésben (440 x 270 mm) Ismeretien kéz írása, Jankovich Miklós autográf javításaival és kiegészítéseivel. Toldy Ferenc hagyatékával került az Akadémiai Könyvtárba 1876-ban. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: Magyar Irodalom, Könyvészet 2-r. 32 Jankovich Miklós a magyar nyelvű nyomtatványok bibliográfiájának összeállításával művelődéstörténeti hézagot akart pótolni; egy „már már eltűnt - vagy setét rejtekben eltemetett XVI. XVII. XVTII. és XIX. Századbeli Magyar Tudós Világot" életre kelteni és a korabeli művelt közönséggel megismertetni. A könyvészeti munka kezdő éve 1533, Szent Pál leveleinek Komjáti Benedek általi krakkói kiadásának éve. Gyűjtőmunkáját 1830-cal kívánta befejezni; ebben az évben kezdte meg működését a Magyar Tudós Társaság, amely Jankovich reményei szerint gyűjteni és rendszerezni fogja a magyar könyveket. Jankovich Miklós könyvészetének alapja saját könyvtára, de felhasználta más könyvtárak jegyzékeit is. „+" jellel jelölte azokat a köteteket, amelyek birtokában voltak. így a Közönséges Magyar Könyvtár egy egykori hungarica-gyűjtcmény katalógusa is. Jankovich Miklós 1832-ben adott hírt először készülő munkájáról. Augusztus 1-jei dátummal nyomtatott előfizetési felhívást bocsátott ki a Közönséges Magyar Könyvtárra., és az első kötetre 2 forint 30 krajcár előfizetési díjat kért, annak megjelenését 1833 tavaszára, a pesti Józsefnapi vásárra ígérte. A munka kinyomtatása - valószínűleg a kellő számú előfizető elmaradása miatt - nem történt meg. Jankovich Miklós 1836 februárjában bemutatta bibliográfiáját a Magyar Tudós Társaságnak. Az Akadémia kisgyűlése úgy határozott, hogy a Közönséges Magyar Könyvtár kéziratának bírálatával Schedel (Toldy) Ferenc titoknokot és Luczenbacher (Erdy) János rendes tagot bízza meg (Kisgyűlcsi jegyzőkönyv, 1836. február 29). Ennek ellenére legközelebb csak 1841-ben foglalkoztak az Akadémián Jankovich művével. Az augusztus 9-i kisgyűlésen Jankovich Miklós művének kinyomtatását kérte. A bírálattal ismételten megbízott Toldy és Luczenbacher két hét alatt (!) elkészítette jelentését, amely szerint Jankovich munkája „egyetlen a maga nemében, gazdag, pontos és biztos". Javasolják, hogy a szerző adatainak azon részét, melyeket másodkézből vett, ellenőrizze, és javítsa jegyzeteinek nyelvezetét, mely helyenként nem eléggé magyaros. Az 1841. évi nagygyűlésen a kiadásra elfogadott művek közé sorolták Jankovich bibliográfiáját, és a szerzőnek - aki lemondott a pénzbeli díjazásról - száz példányt ajánlanak tiszteletdíjul. Három évet kellett várni, hogy a Közönséges Magyar Könyvtár kiadása ismét napirendre kerüljön. Az 1844. november 4-ei kisgyűlésen Toldy Ferenc titoknok felhívta a tagok figyelmét egy teljes magyar bibliográfia szükségességére. Javasolta, hogy kérjék fel az Akadémia Igazgatóságát - amely minden anyagi kérdésben a döntő szót kimondta - Jankovich bibliográfiájának soron kívüli és mielőbbi kinyomtatására. Az ülés támogatta a titoknok javaslatát, de azzal a kiegészítéssel, hogy a bibliográfia egészíttessék ki és naprakész legyen. A határozat értelmében Toldy levélben felkérte Jankovich Miklóst, hogy a kéziratot - amely addig csak bemutatáskor fordult meg a tudós testület előtt - juttassa el az Akadémiára. Az Akadémia szeretné a munkát 1844 végéig kiegészíteni. Felkéri ezért Jankovich Miklóst, nyilatkozzék, hogy a pótió munkákat maga kívánja végezni vagy megbíz vele valakit. Jankovich válaszában leszögezi (talán már unta az eljárás hosszúságát, és packázásnak is érezhette azt egy akadémiai tiszteleti taggal szemben), hogy szerződés ellenében adja át a Közönséges Magyar Könyvtár kéziratát az Akadémiának. A bibliográfia kiegészítését maga idős kora miatt el nem végezheti, de a nála lévő és még fel nem használt bibliográfiai adatokat átengedi. (Annak a közkeltű vélekedésnek, mely szerint Jankovich megbízta volna Toldyt a munka kiegészítésével és befejezésével, az iratok között nem találtuk nyomát.) 1845. január 9-én megköttetett a szerződés Jankovich Miklós és a Magyar Tudós Társaság között: az Akadémia köteles a Közönséges Magyar Könyvtárt három éven belül megjelentetni és a szerzőnek tiszteletdíjul ötven példányt átadni. Abban az esetben, ha a munka három év alatt nem jelenik meg, az Akadémia a kéziratot visszaszolgáltatja, és a szerződés megszűnik. Az 1840-es években azonban rosszul alakult az Akadémia anyagi helyzete, s ez könyvkiadására is kihatott. Ezen úgy kívántak úrrá lenni, hogy a kinyomtatásra váró kéziratokat az arra vállalkozó könyvkiadóknak átadják. Erre a sorsra jutott Jankovich Miklós Közönséges Magyar Könyvtára is, de az 1845. november 16-i igazgatósági ülésen elhangzott titoknoki tájékoztató szerint Jankovich munkájára még nem találtak vállalkozó kiadót. Az Akadémia ekkor foglalkozott utoljára Jankovich Miklós könyvészetével. A szerző 1846 áprilisában meghalt, a kézirat eltűnt a nyilvánosság elől, és csak 1876-ban bukkant fel Toldy Ferenc hagyatékában. Ekkorra azonban már elválik szerzőjétől, összeállítójától. Toldy hagyatékának jegyzékében, melyet fia, Toldy István állított össze, már csak „Magyar bibliographia"-ként szerepel ismeretlen szerzőtől, mint a hagyaték 268-273. tétele (OSzK, Kézirattár, Analecta 6136). A 19. század végén, a Toldy-hagyaték feldolgozása során „Magyar bibliographia Toldy Ferencz gyűjteményéből" címmel katalogizálták. Az 1960-as években Csapodi Csaba, a Kézirattár akkori vezetője, a források átvizsgálása után visszaállította „szerzői jogaiba" Jankovich Miklóst. M. B.
