Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Sárgaréz, kerek lappal. Talapzatáról két ívben elhajló, majd találkozó, majd ismét elhajló pánt nő ki, s ez alkotja a nyelet. A hálós, körökkel díszített mustrás pecsétmezőben hármashalomból kinövő kettőskereszt látható. Körirata a gótikus minuszkulát imitálja: „S(ißillum). PRELATOR( wm) BARONUM. ET. NOBILIUM REG(»#)M HUNGARIE". A 15. században több ízben előfordult, hog)' a ldrály tartós akadályoztatása, vagy a trón betöltetlensége miatt a főpapokból, főtisztségviselőkből és nagybirtokosokból álló országtanács vitte az ügyeket. Az országtanács az egész ország képviselőjének tekintette magát, s ezt saját pecsétnyomó készítésével is kifejezésre juttatta. Az a pecsét, melyet a vésnök utánzott, valószínűleg az 1446-ban, I. Ulászló eltűnése utáni országtanácsi pecsét (vö. SZENTPÉTERY IMRE: Magyar oklevéltan. Budapest 1930, 211-212; MMűv 1987, I, 745., II, 1855/3. kép). A pecsét mérete megegyezik a hamis tiparium pecsételő lapjának méretével, ugyanakkor a köriratában eltér, és kivitelének igényességében messze meghaladja ez utóbbit. O. A. Közöletlen 293. V. László magyar király osztrák főhercegi pecsétje előlapjának másolata 1454. évi eredeti után, 19. század első fele (?) Azonosítatlan fémötvözet; átm.: 12 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/104 Kerek lap. A pecsétmezőben gótikus trónszéken ülő ifjú király alakja, jobb kezében jogart, bal kezében országalmát tart, fején zárt korona. Virágokkal díszített palástját mellén kapocs fogja össze. Hosszú ruhája bő redőket vet a lábszárain, két oldalán egy-egy páncélos apród kandikál ki. Lábai előtt egy fekvő oroszlán elmosódott alakja látható. A trónus finoman kidolgozott gótikus építmény, háttámlájának mintázata a palást virágait ismétii. A támla mindkét oldalán L betű (Ladislaus), valamint mondatszalagok, a portré jobb oldalán 1454-es évszám, bal oldalán „A. D. C. J. P." betűk. A trón jobb és bal oldalán címerek. Jobb oldalon Magyarország hétszer vágott címerpajzsát angyal, Dalmácia címerét lovag, Ausztriáét angyal tartja. Baloldalt Csehországét angyal, Stájerországét lovag, Luxemburgét angyal tartja. A trónus talapzata alatt a köriratot megszakítva egy angyal emeli Luxemburg és Morvaország címerét. A pecsét körirata két sorban, minuszkulákkal a következő: „S. MAJESTATIS LADISLAI DEI GRACIA HUNGARIE BOHEMIE DALMACIE CROACIE RAME SERVIE GALLICIE LODOMERIE CAMANIE I BULGARIEQ(ue) REGIS DUCIS AUSTRIE STIRIE LUCEBGE CARINTHIE MARCHIONIS MO{mviaey\ (Vö. SAVA, KARL VON: Die Siegel der Österreichischen Regenten. Wien 1871, 141-143; BODOR IMRE: A magyar korona legkorábbi ábrázolásai. In: AH S [1980], 17.) Nem tudni, hogy ez a fémöntvény milyen okból került Jankovich pecsémyomó-gyűjteményébe. O.A. Közöletlen 294. Ditsei Erzsébet (?) grófnő hamis pecsétnyomója 19. század első fele Magyarország Ezüst; átm: 5 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/101 Pecsételő lapja kerek, nyele csuklón mozgatható, apró körökkel díszített, E betűt mintáz. A pecsétmezőben durván vésett, lovagló nőalak, jobb kezében sólymot tart. Körirata: „+SIGILLUM ELIS AB ET COOM( ?)ITISSE DE DITSE". O.A. Közöletlen Ókori érmek 295. Kősón-solidus I. e. 1. század második fele (?) Dacia (?) Arany; 8,51 g Előlap: „KOZÍ2N'", három lictor halad balra. Hátlap: balra forduló sas, karmai között koszorúval. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Jankovich 882 T. M. J. PRÉDA, CONSTANTIN: Monedele Get-dacilor. Bucuresti 1973, 77. tábla, 1-8.