Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

A MNM levéltári törzsanyagával került jelenlegi őrzési helyére. Budapest, Magyar Országos Levéltár, Dl. 46.160 a: Mihály milkói püspök, esztergomi vikárius búcsúengedélye. Dorothea, a besztercebányai Nikolaus Plath özvegye Szent Borbála kápolnája iránt, amelyet az említett Nikolaus életében a besztercebányai Szűz Mária [mennybevitele] plébániatemplom oldalában újonnan alapítani elhatározott és el is kezdett („de novo fúndare p(ro)posuerat et ecia(w) inceperat"), és amelyet halála után az említett Dorothea felépíttetett és befejeztetett („erigi ac construi et perlici fecit"), különös áhítattal viseltetik; kérésére [Mihály] a keltezés évében február 10-én a kápolnát, illetve annak Szent Borbáláról és Jeromosról nevezett főoltárát, valamint Szent Péterről, Pálról, Orbánról és Magdolnáról nevezett mellékoltárát felszentelte, február 23-án pedig a főoltár fa retabulumának („tabula lignea dicti maior(w) altaris") Szűz Mária-, Szent Borbála- és Jeromos-szobrát („imagines"), valamint ugyancsak Szent Borbálának és Jeromosnak további, aranyozott ezüst figuráit („imagines") és egy ezüstből készült ereklyetartó keresztet, melyeket mind Dorothea adományozott a kápolnának, megáldotta. Mindazokat, akik a kápolnát bizonyos ünnepnapokon meglátogatják, fenntartásához és díszítéséhez („ad repa( m)c(í')onem, cons(^r)vac(/)onem, decorem et ornamentum") hozzájárulnak, ott bűnbánatot tartanak és imádkoznak, az egyes ünnepnaponként, amikor ezt megteszik, negyvennapos búcsúban részesíti a nevezett kápolna, az egyes oltárok és szobrok, illetve a kereszt okán, tizenkét naposban pedig saját bűnbánatuk okán. b: Mihály nápolyi püspök, esztergomi vikárius búcsúengedélye. Dorotheának, Nikolaus Platt özvegyének kérésére mindazok, akik a Szent Borbála oltárán álló faszobrokat - melyek közül középen áll Szűz Máriáé, jobbra Szent Borbáláé, balra Szent Jeromosé („imaginu(m), quarum très lignée in altari sancte Barbare situate, media in honore virginis Marie dignissime, dextera ad laud(^m) s(an)ctc Barbare, sinistra vero sancti Ieronimi") -, valamint három réz szobrot - az egyik a Szent Kereszté, a másik Borbáláé, a harmadik Jeromosé - bizonyos ünnepnapokon meglátogatják, imádkoznak előttük, és bármelyik szobrot feldíszítik, negyvennapos búcsúban részesülnek. Mindkét oklevelet Entz Géza ismertette először, 1972ben, jóllehet tartalmuk - mivel felhasználták őket a templom 1754-es, Besztercebánya történetének első kutatói számára is hozzáférhető canonica visitatiójához is - korábban is ismert volt (vö. Ipolyi 1876, 109-110, 121-122; Jurkovich é. 112r). Nemcsak az teszi őket a művészettörténet számára érdekessé, hogy különös részletességgel tudósítanak egy kápolna létesítésének teljes folyamatáról az alapítástól az építésen és a berendezésen keresztül a felszentelésig, és hogy liturgikus kellékeinek némelyikét in specie meg is nevezik, hanem még inkább az, hogy a kápolna és főoltára (amelyre a leírás is pontosan illik) mind a mai napig kiváló állapotban fennmaradván a bányavárosok késő középkori művészetének legfontosabb emlékei közé tartozik. (Az ezüst szobrokról további forrás nem ismert, a kápolna mellékoltáráról ellenben igen: 1526-ban Wolfgang Franck a Szent Borbála-kápolna Mária Magdolna-oltárának igazgatójaként [„eyn capplann des altares Marie Magdalene der cappellenn S. Barbare ym Newhenn Zoli"] adott ki számlát - Df. 249.878.) Problémát is éppen ez okoz, ugyanis mind az épület és annak figurális konzolai, mind a retabulum később kell, hogy keletkezett légyen - formáik és a rajtuk elhelyezett feliratok egyaránt erre utalnak. (Az oltár szárnyainak külső oldalán, a keretnek az alsó és a felső képeket elválasztó részén - a 20. századi restaurálások során elenyészett - felirat volt 1509-es évszámmal; a kápolna nyugati falán, közvetlenül a boltozat alatt ma is olvasható a felirat: „Anno domini 1504"; a szintén a nyugati falban nyíló kis ajtó szárkövén pedig ugyanez az évszám van bevésve.) Előttünk áll tehát egy donáció, amely - a két oklevél eddigi értelmezései ezt feltételezik - a kápolna épületének és felszerelésének egységes, egyazon megrendelő által felügyelt kivitelezését is magában foglalta, és előttünk áll egy valóban egységesnek tűnő együttes, amely jogi értelemben az előbbivel azonos, tárgyi valóságában azonban nem. Hogyan lehetséges ez? Tudjuk, hogy a kápolna épülete, aló. század eleje óta szinte változadan állapotában, nem egyeden építkezés eredménye: legalábbis a déli falára más boltozat is támaszkodott a mostani helyén, itt fennmaradtak e korábbi boltozat homlokíveinek lenyomatai (DzÚRIK, O.: Záverecny protokol o priebehu restaurátorskych prác v kaplnke sv. Barbory V Banskej Bystrici. Bratislava 1972 [kézirat, Národné pamiatkové a krajinné centrum - Slovensky ústav pandátok a krajiny, Krajské stredisko Banská Bystrica, R 19, Akcia c. 43/164-70], 5). Gondolhatnánk ez alapján, hogy a kápolna berendezése és az épületen is mindaz, aminek datáló értéke van - a boltozat és elsősorban a konzolalakok -, csak egy utólagos, az 1500. évi tűzvész (ehhez vö. JURKOVICH EMIL: Az 1761-ik évi tűzvészről. [1896] In: UŐ.: Beszterczebánya múltjából. Tárczagydijtemény, [I]. Beszterczebánya 1901, 33-34) után szükségessé vált helyreállítás eredménye, maguk a falak azonban csakugyan az 1470-es évek körül épültek fel. Ezt sem kizárni, sem további érvekkel alátámasztani nem lehet, számunkra azonban a döntő kérdés nem is ez. Valószínű ugyanis, hogy a Borbála-kápolna - legalábbis 1504-ben, illetve 1509-ben - nem a Plath családnak, illetve örököseinek patronátusa alá tartozott. A kápolnában három helyen is látható egy címer, egy-egy jobbra forduló szarvasfejjel: a boltozat egyik süvegébe falazva, az oltár szekrényének baldachinján és a jelenleg a nyugati falba épített, vörösmárvány, figurális női sírkövön. Ez utóbbinak a körirata sajnos sérült, de eredeti állapotában sem tartalmazta az elhuny/t családnevét: a keresztnév töredékével („...]ARA") kezdődik, és az 1513-as - nem tudni, vajon a halál beálltát vagy a kő elkészültét datáló - évszámmal fejeződik be. (A teljes köriratot közölte: IPOLYI ARNOLD: A besztercebányai egyházi műemlékek története és hely-