Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
Papír; pp. 120; 8°; kékszínű papírtáblás kötés Jankovich Miklós gyűjteményéből (bejegyzés tollal az előzéklapon: „Bibi. Hung. Jankovichiana in 8°", alatta ceruzával: „M. ord. 2"). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Nagyraktár, jelz.: Catech. 334. Ez a késői kiadás nyilvánvalóan megismétlése egy minden valószínűség szerint már a 17. század végén elterjedt kátétípusnak. Ezt a káté incipitje valószínűsíti, amely a következőképpen hangzik: „Miképpen üdvözülhet az Ember? Ugy, ha az (a) Atyát, amaz egyedül igaz Istent, és a hit el-botsatott a Jesus Kristust ismeri". így kezdődő kátékat ugyanis regisztrálnak a 18. századi unitárius egyháztörténetírók, s bizonyosan fenn is maradtak kéziratos példányok. Mivel a 17-18. századi unitárius kátéirodalom feldolgozatlan, felelőtlenség lenne még csak találgatni is szerzőjéről. B. M. A lutheri reformáció történetének forrásai 275. Luther Márton saját kezűleg írt végrendelete 1542. január 6. Wittenberg Papír, tinta; foil. [4]; 315 x 204 mm; Luther németül írt (foil. [l]r-[2]v), az utolsó oldalon ([3]r) a tanúk latinul írták alá. A palliumon 17. századi felirat. „D. Martini Lutheri eigenhändiges Testament, dat. Epiph 1542, mit Phil. Melanchth. Casp. Crucigeri vnd Joh. Bugenhageni unterschrifft, in originali. (davon copia T. VIII Alt. Luth. F. 846. und ander observanda in Scckendorffi Hist. Lutheranismi L. 3. f. 651. Ingleich ein Schreiben an Landgraff Philipp zu Heikn. Dat. (szombat) nach Galli 1534". Beszúrás a hivatkozás után, másik kézzel: „Juncker Göldners u. silberers Ehren Gedächtnis Lutheri, p. 197-296". Ugyanitt Jankovich rombusz alakú gyűjtőpecsétje. Jankovich Miklós 1804-ben vásárolta Helmstadtban, Johann Benedict Carpzow (1720-1803) hagyatékának árverésén, 40 aranyért (bejegyzés a palliumon: „Ex cimeliis librorum J. B. Carpzovii Helmstadii distractorum comparavit N. Jank ab aureis 40. a 1804."). 1815-ben adományozta az evangélikus egyháznak, de csak halála után került jelenlegi őrzési helyére. Budapest, Evangélikus Országos Levéltár, jelz.: AGE, I a 1; 10 Luther, a középkori jogszokástól eltérően, nem gyermekeit, hanem feleségét tette meg általános örökösévé. A végrendelet tanúi Philipp Melanchthon, Caspar Creuziger, Johann Bugenhagen voltak. B. E.-Cz. M. Fejér 1817, 10; DOLESCHALL, EDUARD ALEXANDER: Luthers Testament. Budapest-Wien-Leipzig 1881 2 ; Góbi 1912, 2; Luther Márton végrendelete. Kiad. FABINY TIBOR. Budapest 1982; Luther Márton emlékezete. A lutheri reformáció emlékei Magyarországon a XVI-XVII. századból. (Kiáll, kat., Szépművészeti Múzeum) Szerk. FABINY TIBOR-PAPP IVÁNNÉ—PÉTER MÁRTA. Budapest 1983, 27. sz. 276. Philipp Melanchthon saját kezűleg írt levele 1555. augusztus 20. [Wittenberg] Papír, tinta; foil. [2J; 318 x 217 mm Provenienciáját 1. a 278. sz. alatt! Budapest, Evangélikus Országos Levéltár, jelz.: AGE, I a 24; 4(6) Melanchthon a bártfai tanács figyelmébe ajánlja a Wittenbergben tanult Salamon Scherer bártfai ifjút. Saját kezű címzéssel: „Honestissimis viris prudentis & virtute p(w£)sta(«)tibus Iudiciis & senatoribus Inclytae urbis Bartphae Dominis suis colendis". B. E.-Cz. M. ? ». - , J If vr/V»». '*T**r tu« l fröret**-- ^ s<1 M y<»6
