Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

feleségek csupán kisméretű éremportréhoz jutnak. A további, fekvő, nagyjából harmadoldalnyi metszetek részben jelenetképek, részben ún. prospektek (azaz térképek, amelyeken bizonyos városok, épületek nézetei és esetleg kis alakok jelennek meg madárperspektívából ábrázolva), részben síremlékek, uralkodói jelvényegyüttesek és hasonló reáliák ábrázolásai. Ezeknek a képeknek német címük és négy-négy soros latin és német kísérőversük van. A nagyon sok Ids címer, pecsét- és éremkép már felirat nélküli. Ezek vagy leszármazási táblákon állnak az egyes személyek neve fölött, vagy pedig számokkal hivatkozottan nyerik magyarázatukat a szövegben. Noha további kiadásai nem voltak, nyilván nem utolsósorban németnyelvűsége okán és a latin olvasási készség alábbhagyásával a Fugger Ehrenspiegel egyre népszerűbbé vált, s e népszerűség a 18-19. század fordulóján hágott delelőjére. Akkoriban keletkezett könyvgyűjtemény ékből valamennyi nagyobb budapesti könyvtár őriz belőle példányt - az OSzK többet is. Ezzel a kötettel ajándékozta meg János főherceg - József nádor öccse - udvari festőjét, Karl Rußt, akitől családja történetéből választott jeleneteket ábrázoló képeket rendelt a 19. század elején. Az ajándék nem is maradt hatástalan: az osztrák hazafias történeti festők, az első nemzedékből elsősorban Karl Ruß és Anton Petter, számos téma kiválasztásában és szcenírozásában használta föl szövegét - alighanem ennek tudható be például a csekély történeti jelentőségű események közül a Kunz von der Rosen-epizódok megfestése -, több fontos alkotásuk kompozíciós előképét pedig a kötet jelenetes metszetei között lelhetjük föl. Ebből a kötetből merítette Josef Hormayr a 19. századelő egyik legsikeresebb történeti lektűrje, az Osztrák Plutarchos életrajzai elé illesztett Habsburg-arcképek egy részét, és a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte című almanachjában is közölt belőle újra metszetet. A modern historiográfiai kutatások kezdetén a legjelentősebb 16. századi krónikakompozíciók között tartották számon, de miután Leopold Ranke lekicsinylően nyilatkozott (a drezdai kézirat) forrásértékéről, az utóbbi bő száz évben alig foglalkoztak vele. Magyarországon a müncheni kéziratnak egy oldala keltett figyelmet; az, amelyen a magyar királyi korona legkorábbi ábrázolása található. Sz. E. ROTH, FRIEDRICH: Clemens Jäger, nacheinander Schuster und Ratsherr, Stadtarchivar und Ratsdiener, Zolleinnehmer und Zolltechniker in Augsburg - der Verfasser des HabsburgischOsterreichischen Ehrenwerks. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg 46 (1926), 1-75; 47 (1927), 1-105; SPEHR, F.: Sigismund v. Birken. In: Allgemeine Deutsche Biographie, II. Leipzig 1875, 660-661; GRASS, GÜNTER: Vesztfal csevely [Das Treffen in Telgte, 1979 J. Ford. MÁRTON LÁSZLÓ. Budapest 1987. Miksa főherceg másolatáról, illetve a Bécsbe került korábbi első kötetről: LHOTSKT, ALPHONS: Österreichische Historiographie. Wien 1962, 87, 99; CORETH, ANNA: Österreichische Geschichtschreibung in der Barockzeit (1620-1740). (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs, 37.) Wien 1950, 50-56. 272. Fausto Sozzini levelezése Fausti Socini Senensis ad Amicos Epistolae. ... Additae sunt paucae aliorum ad Socinum Epistolae, ad quas ipse respondet ... 1618 Raków, Sebastianus Sternacius Papír; pp. 695+[7]; 8°; fűzött (barna márványpapír borítóban) Korábban Joachim Stegman tulajdonában (bejegyzés a címlapon: „Ex libris Joachimi Stegmanni"). Jankovich Miklós gyűjteményéből (a borítótábla belsején: „Bibliotheca H\.mg(arica) Jankovichiana I E ord. 3."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Nagyraktár, jelz.: XII. Th. u. 1983 Fausto Sozzini (1539-1604) kényszerű nyugat-európai vándorlás után 1578-1579-ben Erdélyben is megfordult olasz antitrinitárius szabadgondolkodó, aki Dávid Ferenc elítéltetésében is szerepet vállalt. Ezt követően ment Lengyelországba, ahol átformálta azt az antitrinitárius mozgalmat, amelyet később róla neveztek el szocinianizmusnak. Levelezésének ez az első kiadása, amelyet azok a tanítványai gondoztak, akik munkatársai voltak az említett egyházszervezői tevékenységben. A levelek később a Bibliotheca Eratrum Polonorumban, a lengyelországi antitrinitáriusok szövegeit Amszterdamban megjelentető híres kiadványsorozatban is napvilágot láttak, annak első köteteként. A magyar antitrinitarizmus szempontjából legfontosabb az a levél, amelyet Sozzini 1596. november 16-án írt Enyedi Györgynek, az erdélyi unitáriusok püspökének a krisztológia kérdéseiről. B. M. GRYCZOWA, ALODIA KAWECKA: Ariahskie oficyny wydawnicze Rodeckiego i Sternackiego. Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdarísk 1974, 249. sz. 273. Johann Crell Az egy igaz Istenről írott művének német fordítása Johannis Crellii Franci Von dem einigen Gott dem Vater zwey Bücher ... 1645 Papír; pp. 327+[9]; 4°; foszlott kartontáblás kötésben Bejegyzések: Az előzéklap versóján: „Frantz Bart Tisschler 1719 men(«í) Septembr(m) compingi curavit". Ugyanennek a lapnak az alján: „Martinus Kerekes". A lap közepén az ő kezével: „A fiu születet az Atyatol aszent lelek I származik atyatol es fiutol