Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
271. Az úgynevezett Fugger-féle Habsburg Ehrenspiegel Spiegel der Ehren des Höchstlöblichsten Kayser- und Königlichen Erzhauses Oesterreich ... mit Kays. Rudolphi I Geburts Jahr 1212 anfahend, und mit Kays. Maximiliani I Todes Jahr 1519 sich endend ... Durch Den Wohlgebornen Herrn Herrn Johann Jacob Fugger ... Aus dem Original neu-üblicher ümgesetzet ... Durch Sigmund von Birken 1668 Nürnberg, Michael und Johann Friedrich Endtern Papír; pp. 1416 (számozatlan oldalakon ajánlások a könyv elején, illetve „Register", azaz név- és tárgymutató a végén); 2°; díszítetlen, fehér bőrkötésben Jankovich Miklós gyűjteményéből (fol. lv-n tollal: „Bibliothecae Hung. Jankovich. I M. ord. 15."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Nagyraktár, jelz.: 600.668 A vaskos nyomtatott könyv egy kéziratos művön alapul, amelyet Johann alias Hans Jakob Fugger (1516-1575) költségére és gyáíjteményeinek felhasználásával Clemens Jäger (1500 k.-1561) írt. A Wahrhafftige Beschreibung Zivaier inn ainem Der aller Edlesten, vralten vnd hochloblichsten Geschlechten der Christenhait, des Habspurgischcn vnnd Osterreichischen geblüets, ... biß auff ... Carolum den fünfften vnnd Eerdinandum den ersten Durch den Wolgebornen herrn Hans Jacob Fugger, Nicht on Maine muhe vnd oncosten nach Stammens gerechtigkait auff das getreulichst vnd fleißigest, so immer muglich, mit seinen Wappen vnd figuren gezierdt, zusammen getzogen ... Anno 1555. című műnek - amelyet rövidebben Österreichisches Ehrenwerknck szokás nevezni fogalmazványát Jäger 1548 után kezdte lejegyezni, és 1555-ben, amikor Johann Jakob Fugger nevében megírta a - nyomtatott változatba is fölvett - előszót, nagyrészt készen volt addig, ameddig egyáltalán elkészült. Mert noha a kézirat címe szerint még I. Miksa császár trónra került unokáinak, V. Károlynak és I. Ferdinándnak életét is el kívánta beszélni; ez a rész nem készült el; a kézirat lánytestvéreik, azaz Szép Fülöp és Őrült Johanna leányai, Eleonóra és Izabella, illetve az ő leányaik: Mária magyar királyné, majd a Németalföld helytartója, illetve Katalin portugál királyné életével végződik. A fogalmazványt átnézte, és nem túl gondosan kijavította egy Johann Jakob Fugger szolgálatában álló képzett értelmiségi; a szépírásos, képes példány(ok) készítése Jäger halálakor még folyt. Az előszó (a kéziratból közölve: Roth, II, 67-80) bibliai szöveghelyekre és történeti példákra hivatkozva hangsúlyozza, hogy aki a földi hatalomnak ellenszegül, az az isteni renddel száll szembe, s minthogy minél többre jutott az a földi hatalmasság, annál inkább kell Isten kegyében állnia; a nagyobb hatalmasságoknak még inkább engedelmeskedni kell tehát, mint a kisebbeknek, sőt ők az alázat mellett tiszteletet és szeretetet is joggal várnak el. A Fugger-család mindig is ezt tette: támogatta a Habsburg-családot - a mű tulajdonképpen azt hivatott bemutatni, hogyan lettek a Habsburgok Európa leghatalmasabb urai, nyilván nem Isten akarata ellenében; nekik engedelmeskedni tehát nem csupán földi megfontolásokból ajánlatos. A lapos elmélkedés mögött napi politikai események húzódnak: az 1537-ben az augsburgi püspök és a dómkáptalan távozását elérő városi polgárság „céhes köztársasága" 1546-ban a schmalkandi szövetség oldalára állt, és súlyos vereséget szenvedett a császári seregektől: V. Károly 1547 januárjában feltétel nélküli megadás után vonult be a városba. Ezt követően Johann Jakob Fugger a háttérből a városi céhes köztársaság felszámolása, és helyette néhány nagy család Habsburg-barát oligarcha-uralma bevezetése érdekében politizált; és Clemens Jäger, az augsburgi suszterek céhmesteréből lett mesterdalnok, majd a városi levéltár rendezője és a városháza heroldja személyében talált olyan tollforgatót, aki addig is augsburgi helytörténettel, leginkább egyes céhek (!) és családok történetével foglalkozott, segíthetett tehát helyi történeti hivatkozási alapokra helyezni a Fugger elképzeléseit megfogalmazó beadványokat és röpiratokat. A lassan készülő, kis propagandaértékű, nagy Habsburg-mű azonban inkább a féktelen elbeszélőkedvű autodidakta történész- saját eszméje lehetett, amelynek megvalósításához Fugger pénzt adott - és engedélyt gyűjteményei használatára. Az elbeszélésben az augsburgi vonatkozások érthetően kiemelkedő szerepet kaptak, az itt tartott birodalmi gyűlések, ünnepek és fogadások; a Habsburg uralkodók közül pedig I. Miksa, aid szívesen és sokat tartózkodott a városban. Róla szól a mű fele, a teljes második kötet. Ennek megírásához Jäger máshonnan nem ismert forrásokat használt fel, vélhetően a városban közszájon forgó anekdotáktól kezdve a városi levéltár iratain át olyan feltételezett, de ránk nem maradt kéziratokig, mint amilven a Miksa udvari bolondja, Kunz von der Rosen tetteiről és mondásairól beszámoló lehetett. A kéziratok közül a münchenit tekintik alappéldánynak (Bayerische Staatsbibliothek, Cgm. 895 és 896); egy másik pedig, amely Móric Vilmos szász herceg könyvtárából származik, Drezdában van (Cod. elect. 208 és 209). A rendkívül gazdag illusztrációt az ifjabb Jörg Breu körének, vagy követői valamelyikének tulajdonítják. Az egyes könyvek nyitóképe egy-egy herold - Jäger önreprezentációja -, aki a mű „mndátorához", azaz Johann Jakob Fuggerhez szóló hosszú versezetben foglalja össze a könyv tartalmát. Ehhez a III. könyvtől kezdve egy másik egészoldalas nyitókép járul, amely a könyvben tárgyalt Habsburg uralkodót ábrázolja trónján (először tehát Habsburg Rudolfot) - ha egy könyv főszereplője két vagy három egy r mást követő uralkodó, illetve herceg, ők egymás mellett ülnek közös trónon. Ehhez járul négy jelenet egy-egy oldalpáron ábrázolva és számos egyoldalas vagy annál kisebb további jelenet, valamint a Habsburg-család imádkozó tagjainak a königsfeldeni ablakok alapján készült képei és egy soro-
