Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
250 (foil. lv-2r) Pergamen, fekete és aranynyomás, tempera, arany; foil. 174; 4°; 18. századi vaknyomásos barna bőrkötésben Valószínűleg Mátyás király számára készített díszpéldány. Jankovich Miklós könyvtárából (az 1, 2, 3. és 174. levélen rombusz alakú gyűjtőpecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Inc. 1143 Gótikus betűtípussal, pergamenre nyomott, dúsan aranyozott és festett példány Mátyás királynak és Beatrixnak szóló, arany tintával nyomtatott ajánlással. A köznemesi származású szerző, Thuróczy János humanista műveltsége révén az 1460-as években budai kancelláriai jegyző, majd 1486-tól ítélőmester (protonotarius) lett. A történeti munka megírására korábbi hivatali elöljárói ösztönözték, hiszen a nagy humanista uralkodó, Mátyás korában egyre nagyobb volt az igény egy összefoglaló történeti munka megírására. 1473-ban Andreas Hess budai nyomdájában megjelent az első Magyarországon nyomtatott könyv, az azonos című Chronica Hunjjarorum, melyben a nyomdász régi krónikákból merített, de a legújabb kor eseményeiről csak egy-egy utalásban emlékezett meg. Thuróczy János történeti munkája nem egységes mű, a magyar történelem egy-egy szakaszát különálló részekben foglalta össze. Forrásul használta fel ókori szerzők munkáin kívül a magyarok történetét tárgyaló korábbi krónikákat, sőt az 1387 utáni száz év eseményeinek megírásához Thuróczy önálló kutatásokat is végzett, átnézte a királyi kancellárián őrzött okleveleket s azok regisztrumait, s felhasználta a kortársak visszaemlékezéseit is. A krónika először 1488. március 20-án jelent meg Konrád Stahel és Matthias Preinlein brünni nyomdájában. A mű témája szinte kívánta az illusztrációkat, így 42 fametszet került a kötetbe. Ugy r anezen évben június 3-án másodszor is megjelent a krónika, Theobald Feger budai könyvkereskedő kiadásában, Augsburgban, Erhard Ratdolt nyomdájában. A kötet elejére Feger egy Mátyás királyhoz szóló ajánlást helyezett, melyben megemlíti azt is, hogy a művet szép illusztrációkkal egészítette ki. Ebben a kiadásban 66 kép található, de közülük néhányat átvésve többször is felhasználtak, s az alapos vizsgálat megállapította, hogy összesen 32 dúcot faraghattak a képekhez. A műnek két változatát ismerjük ebből a kiadásból, az egyik 174 számozatlan levélből áll, s szövege teljesen egyezik a brünni kiadáséval, tartalmazza Mátyás ldrály sikeres hadjáratát Bécs ellen, a másik kiadásvariánsban viszont Ratdolt megrövidítette a szöveget, s kihagyta az ausztriai hadjáratra vonatkozó részeket, így terjedelme 172 levél lett; német nyelvterületen nem lett volna célszerű a magyar ldrály ausztriai hódításairól szóló könyvet terjeszteni. A teljesebb változatból fennmaradt két pergamenre nyomott példány is, melyekben a Mátyásnak és Beatrix királynénak szóló ajánlás arany festékkel van nyomtatva - ezt az akkor még egyedi technikát nagy valószínűséggel Ratdolt először ebben a munkájában alkalmazta -, ezek egyike az itt bemutatott példány, mely különösen művészi, kézi színezése és dús aranyozása miatt feltételezhetően Mátyás király híres Corvina könyvtárából származó példány lehet. A kötet elején látható egy kör alakú címerkompozíció, közepén Mátyás és Aragóniái Beatrix címerével, körülöttük pedig felülről jobb felé haladva a ldrály uralma alá tartozó területek címerei: Csehország, Luxemburg, Lausitz, Morvaország, és Ausztria ki nem vésett, de befestett címere látható, majd Galícia, Szilézia, Dalmácia és a Hunyadi család címere következik. (A rövidített változatokban Ausztria címerének helve üresen ma-
