Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

240 (foil. 9v-10r) 1686-ban Budán zsákmányolták a törököktől (bejegyzés a borító belső felszínén: „Dieses Buch ist pey Eroberung Offen beckommen worden vonn denen Türcken"). Jankovich Miklós első gyűjteményéből (rombusz alakú gyűjtőpecsét több helyütt: foil. Ír, Ív, 17v, 20v, számozatlan utolsó lap hátoldala). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Quart. Arab. 6 Korán-kézirat, amely a Korán szövegének egy részét, az ún. 16. részt (arabul guz') tartalmazza. A gyakorlati életben a hívő muszlimok hagyományosan a Korán harminc, megközelítően egyenlő nagyságú ún. rárzre való tagolását kedvelik inkább, s nem pedig az eltérő hosszúságú fejezetekre, ún. szúráktz való felosztást. A kegyes hagyomány úgy tartja, hogy a harminc részre való bontás célja az, hogy Ramadán havában minden muszlim elrecitálhassa a Korán teljes szövegét. A szöveget és a magánhangzójeleket fekete tintával, míg a recitálásra vonatkozó jeleket piros tintával írták. Az egyes verseket piros korong választja el. A szúrák címét piros tintával írták, és piros vízszintes vonallal választották el a futó szövegtől. Minden oldal hátlapjának belső-alsó sarkában custos áll. A minden bizonnyal török másoló nem tudott jól arabul, mert az első oldal (fol. Ív) szélén piros tintával hibás arabsággal adja meg a kézirat címét, s olyan vad nyelvtani hibát követ el, amit elsősorban török anyanyelve magyarázhat: al-guz'u I-sädisu c

asara min agzä'i Uâhi 1-kalämi 1-qadimi (a magánhangzójelek ki vannak téve). Itt egyébként az al-kaläm ai-qadlm kifejezés természetesen „örökkévaló, nem-teremtett szöveg", azaz „a Korán" értelemben használatos. Nem volt ezzel tisztában egykori filológus elődünk, aki így adta meg a kézirat tartalmát a borító belső felszínén: „Poéma históriáim de antiquo sermone in versibus arabicis". Hibás arab alakok előfordulnak az egyes szúrák címeiben is (foil. 4v, llr). Kéziratunkat szép keleti, feketeszínű bőrkötés borítja leffentyűvel. A kötést fémdúccal préselt geometrikus díszek ékesítik. Egész megjelenése és paleográfiai megfontolások alapján arra kell gondolnunk, hogy a kézirat a 17. században készült. Jó állapotban lévő, nem kiemelkedő jelentőségű, hanem a kor kvalitásos átlagszínvonalát képviselő, igen szép, sőt elegánsnak mondható „tömegcikk" ez a kézirat, amely a legjobb fényben állítja elénk az adott kor átlagos tömegkultúráját. O. I. Goldziher 1880, 105., V. sz. 241. Korán-kézirat arab nyelven 17. század Oszmán Birodalom Papír, fekete és vörös tinta, a papír alul helyenként ldssé sérült; foil. 23+[l]; 193 x 125 mm, a vörössel keretezett írástükör: 120 x 67 mm, oldalanként 9 sor; török neszhi írás, magánhangzóés a Korán-recitációra vonatkozó jelekkel; papírkötésben Jankovich Miklós első gyűjteményéből (rombusz alakú gyűjtőpecsét négy helyen). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Arab. 1 Kéziratunk a Korán 13. mzét (guz') tartalmazza (ehhez 1. 240. sz.). A mássalhangzós szöveget ellátták magánhangzó- és a Korán-recitációra vonatkozó jelekkel. Ez utóbbiak piros tintával íródtak a sor fölött és alatt. Az egyes verseket aranykorong választja el egymástól. Az írástükör pi-