Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

dók jelképeként is gyakran használatos, akik - akár az éj madarai - jobban kedvelik a bűn, a tévelygés sötétségét az evangélium világító fényénél, ugyanakkor azonban Krisztus-szimbólumként is állhat mint ama nappal nem látó madár, amelyre rátámadnak más madarak, utalva a Pilátus előtt álló Krisztusra vagy a töviskoronázásra. A keresztény szimbolikában a kutya bírhat negatív értékkel, ám éber őrként, a nyáj hű őrzőjeként, valamint egyes erények képviselőjeként pozitív jelentésben is föltűnhet - általában is elmondható, hog}' az állatszimbolikára jellemző egyfajta ambivalencia, kétértelműség: ugyanaz az állat szerepelhet pozitív és negatív értékek megtestesítőjeként is. A medve többnyire az ördögöt, illetve bizonyos bűnöket (düh, mértéktelenség, hevesség, erőszak) testesít meg, s a sólyom is negatív szimbolikus értékkel bír. Úgy vélem, ez az illusztráció nem származhat az ormótlanságukban is bájos tollrajzokat megalkotó, szerény rajzolótehetséggel megáldott művésztől, aki nagy valószínűséggel maga a másoló lehetett. Becses kéziratunk igen fontos a targúmok és Rasi szövegének története szempontjából, minthogy figyelemre méltó változatokat tartalmazó, jó hagyományozású szövegeket ad, különös tekintettel a magánhangzók pontos és következetes jelölésére. Ezen túlmenően illusztrációi okán is figyelemre tarthat igényt, s az is fontossá teszi, hogy jóllehet maga a kézirat nem datált - a másoló kétszer is megnevezi magát. O. I. 237 (fol. 149v Pír/« 7559, 571; Kohn 1877, 25-27, 90-92., 4. sz. 237. Mordecháj könyve Széfer Mordecháj 1372-1373 Alsó-Ausztria Pergamen, tinta, tempera, arany; foil. [l]+337; 370 x 280 mm, a teljes írástükör mérete: 286 x 205 mm, egy hasábé: 286 x 95 mm, 42 sor; középkori német Rasi-írás (egy kéz); a magánhangzók nincsenek jelölve; dísztelen, kartonra kasírozott barna bőrkötés, poncolt aranymetszéssel A középkortól kezdve sokáig Frankfurt am Mainban volt, majd Szófér Mózes (Moses Schreiber, 1762-1839) pozsonyi főrabbihoz került. 1817 körül a herceg Pálffy család tulajdonában. A hátsó tábla belsejében tollal írott bejegyzés: „Jankovich Miklós gyűjteményéből". Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Fol. Hebr. 1 E mű szerzőjének, Mordecháj ben Hillélnek az életéről viszonylag keveset tudunk. A 13. század első felében Németországban - vagy talán Ausztriában - született. Családjában több nagy hírű tudós volt. O maga a kor legnagyobb tekintélyeinél tanult. 1291 táján Goslarban élt, majd Nürnbergbe költözött. Itt érte a halál 1298. augusztus l-jén, midőn a Rindfleisch lovag nevéhez fűződő nagy pogrom áldozatául esett féleségével és öt gyermekével együtt. Mordecháj irodalmi működése a korabeli zsidó kultúra valamennyi területét felölelte. Foglalkozott vallástörvénynyel, válaszolt vallásjogi problémákat érintő kérdésekre, s nagy számban maradtak fönn vallási tárgyú versei. Ismerjük egy-egy verses traktátusát az állatok levágására vonatkozó rituális szabályokról, valamint a héber magánhangzókról is - ez az utóbbi ritkaságnak számít ebben a korban. Legjelentősebb műve a Széfer Mordecháj címen ismert vallástörvényi gyűjtemény. Ez a mű valójában egy talmudkommentár a toszafistáknak nevezett talmudglosszátorok stílusában, amely azonban nem közvetlenül a Talmudot, hanem már egy korában igen népszerű, gyakorlati célokból készült talmudkivonatot, illetve -kommentárt, a marokkói Fezben működött Jichak Alfászi (1013-1103) Haláchót című művét követi elrendezésében mintegy szuperkommentárként, jóllehet ez utóbbi művet egyáltalán nem is említi. Szerzőnk célja az volt, hogy szintén gyakorlati céloktól vezéreltetvén egy gazdag vallásjogi anyagot tartalmazó gyűjteményt hozzon létre, amely a vallásjog, a halácha egyes kérdéseivel kapcsolatban tartalmazza a vonatkozó roppant gazdag irodalomból a legfontosabbat, a legszükségesebbet. Egymás mellett közli a különböző nézeteket, nem célja a kérdések eldöntése, s a saját véleményéről is hallgat. Nem alkotó elme, hanem kompilátor,