Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

lyet az antik történetírás hagyományait követve írt meg hat könyvben (kiadása: MGH SRL, 12-187). A kiállított kódexen négy egykorú scriptor dolgozott (I.: foil. 2v-3r; IL: foil. 3v-9v; III.: foil. 10r-^6v; IV.: foil. 46v-80v). A szöveg korabeli, ám utólagos ellenőrzésénél a javítások a margóra kerültek, a piros fejezetszámok is ott találhatók, sok későbbi használói megjegyzés is, amelyekből a használat helyére vagy a kódex útjára nem, pusztán csak az adott olvasó(k) személyes érdeklődésére lehet következtetni (pl. fol. 21r: „Augusta Vindelicorum" [Augsburg]; fol. 26v: Anagni említése: mindig a megfelelő szöveghely mellett). A bajorokra, Tassilo hercegre való marginális utalások alapján a középkorban német nyelvterületen használhatták a kódexet. A kötet második felének kivitelezése már kevésbé gondos. A pergamenen lévő lyukakat pirossal körbekarikázva jelölték; a szakadásokat varrással szüntették meg. A kódex második felében esetenként hiányos a lapok sarka. A kódexet alkotó quaterniók sorszámát római szám jelölte, amelyek a második füzet (II) kivételével a könyv bekötésekor a szélek körülvágása következtében eltűntek. A pontozás (punctuatio) nyomai nagyon sok helyen látszanak az oldalszéleken. Három tollrajzos, a betű törzsében sárga iniciálé díszíti az egyébként egyszerű kötetet: fol. 3v: „S(eptemtrionalis)" (lib. I); fol. 52v: „C(onfirmato)" (lib. V); fol. 67r: „C(um ista)" (lib. VI). A kódex készítésének helye ismeretlen, a 14. században azonban egy strassburgi klarisszakolostor birtokában volt (fol. 2v: „Liber iste est sororum sancte Clare in Argentina"; vö. LehmannV, 51; MGH SRL, 32). A bécsi jezsuita kollégium vétel útján jutott hozzá (a papír előzéklapon: „Pro Collegio S. J. empt. 100 [fl.]"); talán egy másik, hiányos possessorbejegyzés mögött is a bécsi jezsuitákat kell keresni (fol. 3r: „Collegii Societatis Jesu [...]"- a folytatás kivakarva (Wiennae?), 17. század, vö. Lehmann V, 51), majd „Baron von Brandau"-tól vette meg Jankovich (vö. LehmannV, 51). A második fólió rectóján a legfölül lévő írás sajnos a kódex körülvágásánál az olvashatatlanságig megsérült, de az oldalon még több bejegyzés érdemel figyelmet: „Paulus filius Varnefridi Longobardus hanc históriám scripsit videlicet libro quarto caput XXXVIJ" (későbbi, talán 14-15. századi kéztől; a fejezet, amelyre hivatkozik, a fol. 44r-n található); alatta tollpróbák nyomai, közöttük: „Alma redemptoris mater que pervia celi porta manens et Stella maris succurre" (közismert és kedvelt Mária-antifóna: Corpus antiphonalium officii, I-VTL Szerk. HESBERT, RENATUS-JOANNES. Roma 1963-1979, 1356. sz.); az oldal középső részén pedig orans tartásban, talpig bő redőzetű köpenyben (miseruhában?) tollrajzos alak, válla és feje lekopott. Az első fólió recto oldalán elhalványult hivatkozás („Gaumundus [...] caput [...]") olvasható. S. G. Fejér 1817, 6; MGH SRL, 30; Lebmann V, 51; Bartoniek 1940, 22. sz. 203. Szent Biblia Biblia sacra Veteris et Novi Testamenti cum prologis [S. Hieronymi, Rabani Mauri et aliorum] et argumentis 13. század utolsó negyede Észak-Franciaország Finom pergamen, tinta, tempera, arany; foil. 485+3; 350 x 230 mm, kéthasábos írástükör: 250 x 70+12+72 mm, 54 sor vonalazással; gothica textualis írás; 16-17. századi világos, vaknyomásos (disznó)bőrkötés 203 (föl. Ír)