Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
TÓTH ENDRE: Hamis feliratú római gyűrűk Jankovich Miklós gyűjteményében
Múzeum első felirat-publikációjában. A vésett szöveges gvűrűket - egy kivételével - Römer Flóris és Ernest Desjardins a múzeum római feliratos emlékeit tartalmazó kötetben ábrázolás nélkül közzétette. Hat gyűrűt azonban csillaggal jelöltek, azzal a rövid, ám nem indokolt megjegyzéssel, hogy „gyanúsak vagy hamisak". 18 A később vésett feliratok betűformáinak és részben a tartalmának az eredetére is némiképpen következtetni lehet. A szépen vésett felirat betűi talán a J an ko vicl> gyűjteménybe került „Saturninus" feliratú gyűrű (T.3. sz.) betűit tekintették mintának, csak kisebb méretben vésték rá a gyűrűkre. A feliratok szövegében a személynevek (Marcellina, Lucilla) általánosan használt nevek, jó helyesírással szerepelnek, az egyszerű szövegeket könyvekből is másolhatták vagy szövegezhették. Talán csak a Mariniana név ritkább. Az „utere felix", a „vivas" általánosan használt, gyakori jókívánság. A hamisító a feliratokat feltehetően valamilyen régiséggyűjteményből másolta, esetleg csak a neveket cserélte fel. Erre mutat a Fides-gyűrű felirata, amelyen Constantinus helyett Valens császár neve áll. A Constantinus-dinasztia érmei mellett a Dunántúlon éppen a leggyakrabban felszínre kerülő, tehát jól ismert császárok, az I. Valentinianus-Valens testvérpár és társcsászárok közül 19 alighanem azért választotta ki a hamisító éppen a Valens nevet, mert rövidebb volt, és ezért arányosabban el lehetett helyezni a gyűrűkarikán. Csakhogy a 18. század végén vagy a 19. század legelején „Fidem" feliratú g^áírű még nem volt közzétéve! A hazai darabon kívül az első hűség-gyűrű 1820-ban Angliában került elő, a 19. század folyamán publikálták, és az első összefoglalás csak 1889-ben jelent meg. 20 Kivétel éppen a pannóniai darab. A legelső Fides-gyűrű ugyanis Magyarországon, Sirmiumban került elő „Fidem Constantino" felirattal. Ezt a gyűrűt azonban csak a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1825-ben kiadott katalógusában tették közzé, 21 amely szerint Matizovich János 22 ajándékozta a múzeumnak. Jankovich Miidós hamis feliratú gyűrűi azonban már az 1812-es kézzel írt katalógusban is benne vannak, tehát a másodlagos feliratokat még 1812 előtt felvésték az eredeti római és a középkori gyűrűkre. Ma már aligha lehet kinyomozni, miként történt a hamis feliratok előállítása. Tudjuk, hogy Jankovich Miklós széleskörű kapcsolatokkal, közvetítőhálózattal rendelkezett, és ezen keresztül jutott hozzá sok műtárgyához. A leghíresebb és leghírhedtebb Litteráti Nemes Sámuel volt (1794-1842), aki szép számmal adott el Jankovichnak is hamis tárgyakat. A gyűrűhamisítás azonban nem köthető Litterátihoz, mert a hamis feliratú gyűrűk 1812 előtt készültek, tehát Jankovich gyűjtésének korai szakaszából származnak. A feliratok készítését egyetlen személyhez, egy ötvöshöz kell kötni. Ezt az azonos technika, az azonos betűformák és a feliratok azonos elhelyezése mutatja. A feliratok egy Jankovichhoz került gyűrű betűtípusát másolják. Az a közvetítő, akinek ötlete a feliratok felvésése volt, lehetségesen ennek a gyűrűnek a betűit másolta. A cél minden bizonnyal a gyűrűk értékének a növelése volt. Sajnos azonban a Saturninus-gyűrűről sem tudjuk, mikor és milyen körülmények között került Jankovichhoz. Kétségtelen, hogy az ötletadó nagy körültekintéssel járt el: a feliratok szövegének tartalma valószerű. Óvatos volt a Fides-gyűrű hamisításakor is: ismernie kellett a Sirmiumban lelt gyűrűt, hiszen annak a feliratát, a „Valenti Aug. fidem" szöveget módosítva véste fel a gyűrűre. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy egyrészt a Jankovich-gyűjtemény más tárgyfeliratainál is minden egyes esetben meg kell vizsgálni a történeti személyre vonatkozó felirat hitelességét. Másrészt kétségessé válnak a gyűrűk és más tárgyak lelőhelyére vonatkozó adatok. Legalábbis azok, amelyek közvetítőktől kerültek Jankovich Miidós tulajdonába. JEGYZETEK 1 BÍRÓNK SKY KATALIX-T. NÉMETH ANNAMÁRIA: „Pogány pénzes" edények. Budapest 1990. 2 Vö. Gesztélyi 1998, 35. 3 Cat. Ringe 4 Inv. Ann. 5 Gesztelyi 1998; GESZTELYI TAMÁS: Vésett ékkövek Pannoniában. Budapest 1998. 6 A 91 gyűrűből 42 darab lelőhelyét jegyezte fel Jankovich Miklós. A lelőhelyek egy itáliai és eg}' balkáni kivételével magyarországi, zömében dunántúli falvak. 7 NAGY, ARPÁD M.: Silvanus. In: Lexicon Iconographincum Mythologiae Classicae, VII. 1. Zürich-München 1994, 763-773. 8 TÓTH, ENDRE: Neuere Silvanusringe aus Pannonién. In: FA 40 (1989), 113-127, ahol hat gyűrűt publikáltam (lelőhelyük: Oroszvár [Rusovce], Sopron, Szombathely, Fenékpuszta, Alsóhetény, Bogád), azóta eg)' újabbat vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteménye, ismeretlen lelőhelyről. 9 TÓTH, ENDRE: Silvanus Viator. In: Alba Regia 18 (1980), 91-103; TÓTH ENDRE: Silvanus Viator. Egy adat Pannónia római kori vallási életéhez. In: Soproni Szemle 34 (1980), 160-175. 10 NOLL, RUDOLF: Vom Antike zum Mittelalter. Wien 1974, 241-243. 1974 óta néhány újabb darabot is publikáltak: feltehetően Alsóhetényről (Tolna megye): Tóth 1985, 20. 11 A Constans iránti hűséget tanúsító két gyűrű Britanniában került elő, összefüggésben talán a császár ottani utazásával, amely az utolsó császárlátogatás volt a tartományban. A harmadik gyűrűt Viminaciumban (Moesia Superior; Kostolac, Jugoszlávia) találták, és a felirata is hosszabb: „FIDEM D(omino) N(ostro) CONSTANTI AVGVSTO N(ovo) A(nno)": a császári iránti hűségfogadalom Újévkor szokásos megújításával (vö. ALFÖLDI ANDRÁS: Isis-szertartások Rómában a negyedik század keresztény császárai alatt. [Dissertationes Pannonicae, II.7.] Budapest 1937, 143.) függhetett össze. 12 Die Römer zwischen Alpen und Nordmeer. Zivilisatorisches Erbe einer europäischen Militärmacht. (Kiáll, kat., Ausstellungszentrum Lokschuppen, Rosenheim) Szerk. WAMSER, LUDWIG. Mainz 2000, 387., 147b. sz.
