Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
176 A sajnos csupán fél pár lábbeli összetűző varrása kéttűs, barkaoldal/húsoldal öltéssel. A talp és a felsőrész összeállítása rámaszerű szegéllyel történt. Előbb a kifordított felsőbőrt, a vékonyabb belső talpat és a rámát varrták össze, majd színére fordított állapotban a rámát hozzáerősítették a vastagabb bőrből készült járótalphoz. A belső talpon húsoldal/szélöltéssel, a felsőbőrön és a rámán barkaoldal/húsoldal öltéssel. A talp járófelületébe vágott varróárokban bújik meg a varrócérna. Kéttűs varrás. (A készítési mód pontos, részletes leírását Bendefy Márta restaurátor készítette.) T. L. Közöletlcn 177. Papucs 18. század első fele Ausztria (?) Világoskék bőr, selyemfonal, hímzett; h.: 27 cm, sz.: 8 cm, m.: 9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 253-254. sz.: „Par sandaliorum (papucs) e pelle cerulea, acu phrygia, serico rubro tota sui longitudine decorata, et coloris merasini fimbria circumsepta, calcaneis nigris altis, ferro munitis provisa, superius pergameno tectis. Olim Comitissae Francisco Károlyianae, circa annum 1710 mum , quo a P. Stephano Henyei, capellano domestico famíliáé, gratuito obtenta." A MNM-ból 1877-ben került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.149.a-b A világoskék szarvasbőr papucsot, a Jankovich-gyáíjteményből származó másik két darabbal (178-179. sz.) együtt 1938-ban, az Iparművészeti Múzeum viselettörténeti kiállításán mutatták be először. Orra hegyes, felkunkorodó. Sarka magas, ívesen a talp közepe felé hajlik. A lábfejet fedő része ívesen, hegyesen szabott. A lábfejet takaró rész szélére vászonkötésű vörös selyemszalagot varrtak. A papucs felső részét drapp selyemszállal készített domború hímzés (laposöltés és száröltés) díszíti, a laposöltéses minták alatt papír található, központi virágos-leveles motívumokból induló indás-leveles hímzés díszíti, a papucs felső végén és a leveles indák között zegzug minta. A talpa barna bőr, fa sarkai fekete, repedezett bőrrel bevontak. Talpát a sarokrésznél vassal erősítették meg. A talprámát fehér varrás tartja. A papucs bélése fehér bőr, a bélésen három bejegyzés található: „II.G. 254." (ez az „A" leltárkönyv úgynevezett főcsoportszáma), „4763" (piros tintával, ez az Iparművészeti Múzeum ,,A" leltárkönyvi száma) és „3446" (fekete tintával, áthúzva, eredete ismeretlen). Az Iparművészeti Múzeum „A" leltárkönyvének bejegyzése is arról tanúskodik, hogy a darab valóban a Jankovichgyűjteményhez tartozott. S. R. HöUrigl 1938, 58., 350. sz. 178. Női cipő 18. század első fele Ausztria (?) Világoskék bőr, fémfonal, hímzett; h.: 25 cm, sz.: 10 cm, m.: 14 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 251-252. sz.: „Par calceorum muliebrium sericeorum elegantis coloris cerulei, rubea ligula circacircum septorum, et superne acu phrygia argento copiosae decoratorum, in summám cuspidem desinentium, atque etiam auriculis inserendis fibulis, idoneis, item calcaneis (Stockei) altioribus provisorum. Calceos hos Theresia Fodor, coniux Stephani Benyiczky, anno 1740° a Comitissa Amadeiana dono obtinuit." A MNM-ból 1877-ben került az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztálv, ltsz.: 18.145.a-b A világoskék bőrből készült cipőt, a Jankovich-gyűjteményből származó másik két darabbal (177, 179. sz.) együtt 1938-ban, az Iparművészeti Múzeum viselettörténeti kiállításán már bemutatták. Orra hegyes, felkunkorodó, felső része nyelves-pántos kialakítású. A cipő nyelve fölött a külső oldalról hosszabb pánt, belső oldalról rövidebb pánt hajlik át, a rövidebb pánton két hasíték található, amely a cipő rögzítésére szolgálhatott. A felső részt fémszálas, csipkemintát utánzó, tükrösen szimmetrikus domború hímzés díszíti. A nyelv felső részére és a pántok-
