Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
167 tört szélét kék, illetve fehér színű zománc díszíti, közepén stilizált tulipánra emlékeztető, virágformájú, hármas tokos foglalatok, bennük egy-egy almandinkő. Az aranyból készült foglalatok mind formailag, mind technikailag oszmán előképre vezethetőek visssza. G. I. GERELYES IBOLYA: Török ékszerek. Budapest 1994, 39., 21. kép. 168. Karkötőpár 17. század Arany, almán dinokkal, gyöngyökkel, bőrtűs, zománcos díszítéssel; a: átm.: 19,6 cm, sz.: 2,1 cm; b: átm.: 19,4 cm, sz.: 2,1 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Pig., 7-8. sz.: „Par armillarum manualium e purissimo auro, laboré seculi 16" ita confectarum, ut quaelibet illarum très catenae ordines et duo tabulata quadrata exhibeat, quibus intra lilium encausto ceruleo et viridi illitum elegantis splendoris uniones duo et duo inserti sunt, et anguli quatuor, totidem dalmatinis rubinis inserti ftilgeant, habentes in se dalmatinos sedecim et uniones quatuor. Ab Isaaco Totes ex urbe Valachiae Bukarest allatáé, et pro aureis triginta sex cessae. Pondérant aureos viginti quatuor et decern décimas sextas. (24 10/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Pig. Jank. 7, 8 Két téglalap alakú, filigránzománcos díszű és 3+3 granulációval díszített, karikákkal összekapcsolt bordás tagból álló karkötő, nyelves zárszerkezettel. A nyugat-európai viseletből az antikvitás után hosszú időre eltűnt a karkötő. A ruhaujjak szabásának változásával a 16. század folyamán lesz újra része a női ékszeregyüttesnek, de csak a következő században válik általánossá viselete a kontinensen. Mindig két egyforma darabból álló párban hordták a boglárokból hízott vagy tagokból álló karkötőket. Hasonló, téglalap alakú, zománcozott zárótagos, legtöbbször panzerlánc karkötők gyakoriak a délnémet emlékanyagban (vö. a karkötőt az engeni plébániatemplomból: Die Renaissance im deutschen Südwesten. [Kiáll, kat., Badisches Landesmuseum] Szerk. HIMMELEIN, VOLKER. Karlsruhe 1986, II, L 158. sz.; STOLLEIS, KAREN: Die Gewänder aus der Lauinger Fürstengruft. München-Berlin 1977, 122; valamint: MNM, ltsz.: 1933.66.87). K. Er. Közöletlen 169. Karperecpár 18. század Arany, öntött, filigrán; a: átm.: átm.: 6,7 cm, sz.: 2,2 cm; b: 7,2 cm, sz.: 2,6 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. a: Inv. Orn., 249. sz.: „Armilla aurea latior, ex opere purissimo confecta, et superne partim laboré filigrano, partim eminentibus quadratulis globulis aureis tectis, partim vero rotunditatibus, lapide ceruleo insitis, decorata. Pondérât aureos quindecim, et undecim décimas sextas. (15 11/16)" b: Inv. Orn., 250. sz.: „Armilla aurea prioré latior, pluribusque ornatibus operis filigrani decorata, proinde a' priori diversa; videtur tarnen artificio eiusdem seculi elaborata esse. Utraque - occasione effossionis ruderum veteris ecclesiae Magno Varadiensis reperta, et per Canonicum eiusdem ecclesiae Varadiensis Kende redemta, ac impositis novioribus lapidibus vitreis restaurata. - Post fata eiusdem ab heredibus pro florenis tercentis octuaginta procurata. Possessor annulas has ex vetusta tradicione ad Mariam I am reginam Hungáriáé pertinuisse referabat, quae occasione excidii arcis cum aliis dictae reginae aureis reliquiis in puteum proximum inictae et demersae fuerant. - Pondérât haec ultima aureos septemdecim et tredecim décimas sextas. (17 13/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 249-250 A karperecpár, amelyből a múzeum több példányt is őriz, feltehetőleg közel-keleti filigrános-bőrtűs munka, nem sokkal készülhetett előbb Jankovich koránál. A 14. század óta ismerünk hasonló elemekből álló filigrános gyűrűket, elsősorban a zsidó eredetű kincsleletekből, például a colmari leletből, s esetleg valami hasonlóról Jankovichnak is tudomása lehetett, amikor az állítólagos váradi leletet Mária királyné sírjának mellékleteivel azonosította, az eredeti tulajdonos, Kende kanonok elbeszélése nyomán. A 1755ös sírleletről tudomása volt, ahogy arra a leltárkönyv is utal. A karpereceket a többi hasonló tárggyal együtt 1935-ben a hamisítványjegyzékbe vették fel, mint „arab ethnograficumot". K. Et. Bock 1867, 100-101; Pulszky-Radisics 1885, II, 22.
