Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
130 Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 167-168. sz.: „Vascula duo argentea inaurata, incusis circacircum foramellis subtiliter elaborata, pro imponendis, et erecte conservandis ovis gallinaceis deservientia; olim Sigismundi Báthory de Somlyó, principis Transylvaniae; cum inscriptione, parte superiore ruditer incusa magis quam incisa: »S.B.D.S.1586.« A Georgio Aranka conservata, atque ab heredibus eius per Samuelem Nemes Litteráti Marosvásárhelyini obtenta, et pro florenis viginti cessas. Pondérant semiunciam unam et tredecim décimas sextas. (1 13/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Ötvösgyűjtemény), ltsz.: App. Jank. 167, 168 Aranyozott ezüst, kerek talpú, rövid szárú, télgömb cuppájú kis edénykék. A cuppát és a talpat is poncolt négyzethálóba ütött kis pontok díszítik. A szájperem alatt mindkét tárgyon „S B D S" felirat és 1586-os évszám olvasható. A feliratot Jankovich Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem monogramjának vélte. Az attribúció hitelességét erősíthette, hog)' - vélhetően Litteráti története alapján Aranka György (1737-1817) író hagyatékából származtatta a poharakat. Valószínű azonban, hogy a szerény kivitelű, gyenge anyagból készült pohárkákra csak a 18. század végén került rá a felirat. Egykor valószínűleg keleti rítusú áldozópoharakként szolgáltak. K. Er. Közöletlenek 131. Monstrancia alakú ereklyetartó 1700 körül Ausztria (?) Aranyozott ezüst, hegyikristály, valódi és álékkövek, színes festés, trébelt, vésett, öntött; m.: 59,5 cm, talpátm.: 18,3-14,2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Pig., 5. sz.: „II. Sub N° 54.431. Anni 1832. Die 5 a Április. 5. Monstrantia pretiosa argentea, splendide deaurata, imo desuper aureis radicis meros rubinos sua in longitudine insertos habentibus ornata, quales aurei radii numeratur sedecim, et praeterea simili aurea circumferentia rubinis insertis, qui tarnen hinc inde exciderant, circumducta est. Monstrantia huius radii alii sunt recti, alii flammam aemulantes. In illis rectis collocantus rubini auro inclusi, in his vero flammam aemulentibus diversae species lapidum, ut pote turcoidum, dalmatinorum, opalorum, amethystorum, chrysolithorum, circiter numero triginta quatuor. His lapidibus longe maiores sunt amethysti numero sex, chrysolithi quinque, smaragdus unus, qui ipsum ovale eucharistiae receptaculum ambiunt; inter quos duae etiam gemmae romanae, una corallina, imperatorem laureatum exsculptum, fors Nervam, repraesentantem, et altera ex onyche militem romanum, hastam tenentem exhibens positae sunt. Superminet hie crux argentea inaurata, passionis Christi symbola iuxta cum gallo gallinaceo eleganti sculptura expressa continens. Receptaculum hoc circa circum tribus eleganter pellucidis crystallis, a fronte autem et a tergo tantum ubique unico, eoque septem pollices alto et egregie pellucido constat. Ab infra in magnitudine duorum pollicum est effigies B. Virginis Dolorosae, Christum e cruce desumtum in ulnis tenentis ex onyche artificiose et prominenter exsculpta, cui elegantis coloris cerulei saphirus in longitudine unius pollicis in altum erectus imminet. Huic ab infra inserti sunt: unus topasius et lapides vitrei
