Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

interpositis floribus dispescitur; et qualibet area exhibet societatem plurium personarum, in una area legentium, in alia vero cartifoliis et musica ludentium, quae in altum effigiatae figuráé tribus cochleis fundo adstrictae sunt. Fundus huius pretiosi atque egregii operis canthari a civitate Gedanensi, uti apparet, dono oblati hanc inscriptionem exhibet: ELBING DE I. IAN. AO 1706. - GAABR: A: AR: - dein 135 '/: Lot. - pondérât semiuncias nonaginta duas. (92)" A MNM-ból 1936-ban került az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: 19.123 Aranyozott montírozással és fiillel ellátott henger alakú, kettős falú kupa. Sima peremű, kör alakú talpának dom­ború részén - a fedéléhez hasonló - trébelt minta: csepp alakú díszítmények sora. Az ezüst paláston, melyet fölül sima szájperem zár le, körben egy-egy levélindákból for­mált nagy kartusba foglalt, poncolt alapon trébelt, figurá­lis kompozíció látható. A tájképes jelenet a világias időtöl­tés és az öt érzék (ízlelés, szaglás, hallás, tapintás, látás) al­legóriája: öt fiatal nő pompás ruhában, kártyaasztalnál, hárfával, tükörrel, fára akasztott íjjal, nyíllal (Ámoré?), kis zsámolyon gyümölcskosárral. A másik jelenet oszlopos-ár­kádíves, függönyös belső térben játszódik, és hat fiatal nő a szereplője. Olvasópultnál disputálnak, karosszékben ül­nek, körülöttük (ölükben, a pulton, falipolcon) könyvek, valamint olajmécs, írópult tintatartóval (mécsessel?) és vi­rággal teli váza. Az egyik nő a háttérben folyadékot (ola­jat?) tölt, elöl, a sakktáblamintás padlón kutya hever. (Petneki Áron az evangéliumi okos és balga szüzek törté­neteként értelmezi az ábrázolásokat, többek közt az Ipar­művészeti Múzeum Kisgyűjteményi Osztályán őrzött, 19.128 leltári számú ezüst imakönyvfedél ábrázolásaira hivatkozva.) Többszörösen tagolt, kérdőjel alakú, kétágú leveles billentővel ellátott fülét vastag csuklópánt köti ösz­sze a fedéllel, melynek közepébe János Kázmér lengyel ki­rálynak (1648-1668) folyóparti városképet (Dancka) és az előtérben eldobált fegyverekkel teleszórt búzamezőt ábrázoló emlékérmét foglalták. Körirata: „POST BELLUM PLENA SURGIT PAX AUREAM ESSE HING SPERAT MERITAM GEDANI CONSTANTIA FRUGEM". A nagyméretű, az északi háborút lezáró 1660-as olivai béke alkalmából készült érmet sarníron föl­nyitható, csonkakúp alakú, ezüst „kosárka" fedi. Az áttört csonkakúp falán körben fegyverek és hadijelvények, trófe­ák; ugyancsak sarnírral fölemelhető, korongos fedelét XII. Károly svéd király (1697-1718) kisebb, fűrészes peremű karikába foglalt emlékérme alkotja. Az előlap körirata: „CAROLUS.XII.D:G:REX SVECIAE", és a mellkép alatt kartusban két sorban: „QVO NON PRAESTAN I TIOR ARMIS". A hátlapon fent félkörben, feliratszala­gon: „TESTES VIRTUTIS ET PRUDENTIAE". A fel­iratszalag alatt három korona és „MOSC:" illetve „POLO:" rövidítések, melyeket az érem alsó felében hat kartusban győzelmes csaták helye és időpontja vesz körül: „NARVA 1700 20.11" - „DŰNAM: {Dünamünde) 1701.11.x" - „CRACOV.1702.29.Jun" - „RIGA. 1701. 9. Jul" - „VARSOV:1702.23.Mai (?)" - „THORUM. (Torurí) 1703.14.8tr (október)". Legalul középen „ELBING. 1703.1 l.xbr. (december)" felirat olvasható. A két érem a János Kázmér és XII. Károly között 1705. november 18-án megkötött államszerződésre utal, amely­ben a svédek szavatolták Lengyelország területi épségét. A kupa talpperemén belül vésett felirat: „Elbing: d. l.Jan.: A. 1706.Gabr:A:A:", illetve „135 1/2 Lo:" súlyjelzés. Fe­nekébe, illetve fedelének peremébe beütött város- és mes­terjelzés. Fenekébe halványan bevésve: „ZOZ" (= 202 ?). Petneki Áron értelmezése szerint a rövidítés Gustaf Gabriel Appelmann nevét rejti, aki első fia keresztelőjének emlékére készíttette a kupát, belefoglalva tiszttársai aján­dékát, az emlékérmeket. Gustaf Gabriel Appelmann min­den bizonnyal fontos szerepet töltött be Elbing város éle­tében a svéd megszállás idején. P. I. legyeihez: CziHAK, EUGEN VON: Die Edelschmiedekunst früherer Zeiten in Preussen, II. Westpreussen. Leipzig 1908, 160., 2. sz. (városjegy), 165., E.45. sz. (mesterjegy), 4. sz. (a tárgy); Rosenberg 1886, 1888 (városjegy 1657-1728 körül, illetve 1705), 1910 (mesterjegy) Rómer 1873, 54., V. terem, VIII. szekrény; HAMPEL JÓZSEF: A hazai élet közép- és ujabbkori emlékei. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest 1902, 112; Varjú 1929, 70; Hangszerek a történelemben. (Kiáll, kat., Magyar Nemzeti Múzeum) Szerk. FALVY ZOLTÁN-GÁBRY GYÖRGY. Budapest 1967, sz. n.; IM 1972, 244. sz.; PETNEKI ÁRON: Lengyel műkincsek magyar gyűjteményekben. (Kiáll, kat., Iparművészeti Múzeum) Budapest 1978, 12. sz.; PETNEKI ÁRON: Egy 1705-ös ezüstkupa művészeti és történeti vonatkozásai. In: ME 29 (1979), 13-18; Szilágyi 1979, 46-47., 12-13. kép; Barokk és rokokó 1990, 4.28. sz. 117. Elefántcsont köpenyes fedeles kupa 1738 (?) Bécs, NG monogramos ötvös (Norbert Johann Gäiler [műk.: 1734-1763] ?) Faragott elefántcsont, aranyozott ezüst foglalat, trébelt, poncolt, öntött; m.: 32,4 cm, szájátm.: 15,8-13,8 cm, talpátm.: 21,5-19 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 169. sz.: „Cantharus maxime molis eburneus, sed argento per totum deaurato inclusus; cuius operculum capite brassicae solide inaurato ornatur, exhibetque figuras potissimum tarn in operculo quam superiori ac inferiori limbo argenteo et inaurato exsculptas; circumferentia eburnea praeter Tritones cum Najadibus ludentes exhibet Neptunum tridente instructum, atque curru triumpahli equis marinis per aquas vectum Minotaurum, qui Najadem sublatam auffert, persequentem. Peculiari manubrio dra­conis caput repraesentante provisus. In fundo quinque cochleis adstricto nulla sunt vestigia possessoris atque artificis reperibilia; verum in margine operculi anteriori comparet stigma urbis

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom