Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

111. Medve alakú díszedény 17. század Chur (Svájc) Aranyozott ezüst, trébelt, vésett, poncolt; m.: 18 cm, szájátm.: 5,4 cm Jankovich Miidós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 22. sz.: „Ursus erectus elegantissimi operis, ex argento per totum inaurato confectus, habens collipendium hac inscriptione signatum: »ICH HAIS DER BER, SCHERZ NIT ZV VIL. DAS ICH DEIN BEGER.« Cum catena et tintinnabulo eidem adnexa. Ponderans semiuncias viginti unam et très octavas. (21 3/8)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: 19.056 Mancsai közt üres címerpajzsot tartó, csörgős végű láncos nyakörvű, ülő medvealak. Felületét vésett és poncolt szőrmustra borítja. Feje fedélként leemelhető. Nyakperemén körbefutó felirat: „ICH HAIS DER BER SCHERZ NIT ZU VIL DAS ICH DEIN BEGER". Az indás levelekkel díszített aszimmetrikus címerpajzs közepére egykor applikált kör alakú korong hiányzik. Fenekén három elmosódott, beütött jegy. Az egyik (nyolcszögű keretben négysoros, elmosódott felirat: „NIC I JANKÓ I VICH I 1800 (?)") Jankovich Miklós 1800-as bélyege, melyhez hasonló található az IM egyik poharán (86. sz.) is. P. I. Jegyeihez: Rosenberg 8851 (mesterjegy; városjegye a 8848. számúhoz hasonló) Rómer 1873, 55., V. terem, IX. szekrény; Pulszky 1884, IV. terem, II. szekrény, 202. sz., 53 (?). Talpas pohár vadászjelenettel 17. század Aranyozott ezüst, domborított, poncolt; m.: 20,6 cm, szájátm.: 11-11,2 cm, talpátm.: 9,5 cm lankovich Miklós első gyűj te menyé bői. Inv. Poc, 67. sz.: „Cyathus maior argenteus per totum deauratus, cum substaculo, egregii sane operis et artificii, omnia fere quadrupeda animalia mundi cum venatione repraesentans; nullo prorsus signo possessoris et artificis notatus. Pondérât semiuncias viginti duas et unam deciinam sextam. (22 1 /16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 67 Teljesen aranyozott ezüst, hengeres, a szájperemnél erősen kiszélesedő test. A hengeres talp pereme lapos, viszonylag széles. A testet a talptól tagolt osztógyűrű választja el. A pohár egész felületét trébelt, cizellált, vadászatot ábrázoló jelenetek díszítik. A magyarországi és erdélyi emlékanyagban számos, e műhöz hasonló pohár ismert. Elsősorban Felső-Magyarországról és a Fejedelemség, illetve a hódoltság területéről ismertek emlékeik. Bobrovszky Ida azonosította a mezővárosi ötvösség emlékei között e típust a forrásokban „udvari pohárnak" nevezett formával. A típust erdélyi eredetűnek tartja, mely a 17. század első évtizedeiben került át az Alföldre (BOBROVSZKY IDA: A XVII. századi mezővárosok iparművészete [Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen]. Budapest 1980, 95). Véleményével ellentétben Közép-Európába e forma is a délnémet ötvösségből került át. A 15. századtól népszerű, hengeres, szájuk felé kiszélesedő formák kaphattak ugyancsak hengeres talpat. E típus rokonai a német nyelvterület délnyugati részéről ismertek. Több hasonló mű strassburgi, illetve különböző svájci városok hitelesítő jegyét viseli (GRUBER, ALAIN: Weltliches Silber. Katalog der Sammlung des Schwezerischen Landesmuseums Zürich. Zürich 1977, 45-51. sz.). A nyugat-európai változatok arányrendszere azonban némileg eltér a magyar darabokétól. A hazai emlékek legtöbbször igen karcsú, csak a szájperemnél kiszélesedő testtel készültek, szemben a nyugati, kissé tölcséres kiképzésű művekkel, melyeknek általában talprésze is alacsonyabb. A magyarországi emlékek felirata, provenienciája alapján e pohártípus elsősorban városi testületek, egyházak, polgárok tulajdonában volt gyakori. A Jankovichgyűjtemény e példánya eltér a szokásos talpas poharaktól gazdag, jól komponált figurális díszítésével. A forma „talpas pohár" megnevezése 19. századi eredetű, valószínűleg Radvánszky Béla műve honosította meg a szakirodalomban (Radvánszky 1879/1986). K. Er. Schätze 1991, 17. sz.; Baroque Goldsmiths 1993, 40. sz.; Baroque Splendor 1994, 23. sz.