Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

101 kézre vall. Az emberi alakok azonban kissé bumfordiak, ami adódhat a már említett technikából is. A keresztény erények allegorikus alakjai a 17. század második felében az erdélyi szász ötvösök kedvelt díszítményei közé tartoztak. így például több, a nagyszebeni Hann Sebestyénnek tulajdonított ötvösművet említhetünk (palack az Esterházy-kincstárból, IM, ltsz.: E.61.7; palack Macskássy Anna és Felvinczi Miklós címerével, MNM, ltsz.: 1999.3; hatszögű kanna, MNM, ltsz.: 1959.124.C). Hann monográfusa, Mihalik Sándor szerint ezek forrásai Matthaeus Merian (1593-1651 ) nag)' hatású, sokszorosított mintalapokon terjedő tervei voltak (MIHALIK SÁNDOR: Hann Sebestyén ötvös, 1645-1713. Budapest 1965 [kéziratos doktori értekezés, MNM]). K. Er. Jegyéhez: Kőszeghy 1936, 246. sz. H. KOLBA IUDIT: Ötvösség és ötvösmunkák. In: Radvánszky 1879/1986, I, 328; Schätze 1991, 46. sz.; From the Heart of Europe 1992, 57. sz.; Baroque Goldsmiths 1993, 62. sz.; Baroque Splendor 1994, 44. sz. 102. Tál 17. század vége Augsburg, Samuel Schneeweiss (?) (mester 1670 k., |1697) Ezüst, poncolt, trébelt; ovális, 30 x 25 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 201. sz.: „Patina argentea ovális, eleganti opere, arabesk (.') dicto, peculiares flores représentante, in limbo ornata; cuius pars profundior integram aream horti elegantioris, fontibus salientibus et statua erecta ornati, repraesentat. E cimeliis Comitis Thaddei olim Amade, Posonii publica licitatione venditis a florenis quinquaginta duobus obtenta. Pondérât semiuncias quatuordecim et septem décima sextas. (14 7/16)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Otvösosztály, ltsz.: 18.942 Fodros szélű peremén poncolt alapon virágos-leveleskagylós indadísz. Kannelúrás sávval övezett öblében szimmetrikus díszkert perspektivikus ábrázolása, pázsitsávokkal, balusztrádokkal. Középen két delfinen nyugvó, álló férfialak szobrával díszített szökőkút. Két oldalán egyegy díszváza posztamensen, melyek mögött egy-egy kisebb, magas vízsugaras szökőkút látható. A háttérben hosszú sétaút gloriettel. Peremén fent, középen különböző időből való városjeggyel, illetve monogramos mesterjeggyel, valamint bal szélén osztrák (D betűs lembergi), 1806-1807-ben használt újrahitelesítési (újrapecsételő) jeggyel jelzett. B. É. 102 Jegyeihez: Knies 1896, I. tábla, 19 ábra; Rosenberg 660; Seling 1980, III, 165. sz. (városjegy, 1708-1710 [!]), 1705. sz. (mesterjegy) Rómer 1873, 58. sz., V. terem, XI. szekrény, 2. sor.