Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
Aranyozott ezüst, trébelt, vésett; m.: 10 cm, szájátm.: 9,6 cm, talpátm.: 6,5 cm Feltehetőleg Jankovich Miklós gyűjteményeiből származik; bár a latin nyelvű leltárakban eddig nem sikerült azonosítani. A pohár 1936-ban került a MNM-ból az IM-ba, leltári szám nélkül, azzal a megjegyzéssel, hog}' valószínűleg a Jankovich-gyűjteményből való. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Otvösosztály, ltsz: 19.062 Gyöngysorhoz hasonló peremmel ellátott, kör alakú talpon felfelé szélesedő hengeres test, melynek derekán hullámos öv fút körbe. Alsó részén poncolt alapon levéldíszek közt két sorban elhelyezett, karmokkal díszített hólyagok. Felső részét a szájperem alatt vésés díszíti: hat, gazdag leveles lambrequin. Belseje kúpszerűen kiképzett. Egy-egy lambrequin-dísz közt három elmosódott ötvösjegy. Az egyik feltehetően a sziléziai Boroszló ötvös céhének hitelesítő jegye, a másik JK (?) monogramos mesterjegy. A harmadik jelzés - nyolcszögű keretben négysoros, elmosódott felirat („NIC I JANKÓ I VICH I 1800 ?") Jankovich Miklós 1800-as bélyege. (Utóbbihoz hasonló jegy látható az IM medve alakú díszedényén - 111. sz.) A műtárgyról a 19-20. század fordulóján aranyozott galvanoplasztikái másolat készült, melyet 19 koronáért árusítottak. A másolatok katalógusában a mintaként szolgáló eredetit 16. századi magyar munkaként határozták meg. P. I. A városjegyhez: Rosenberg 1372; Jankovich Miklós jegyéhez: Rómer 1873, 55. Galvanoplasztikái másolatáról: Czakó 1908, 129. sz. 87. Harangvirág serleg 1600-as évek eleje Nürnberg, Michael Haussner (mester 1601-től) Aranyozott ezüst, trébelt, poncolt, öntött; m.: 20 cm, szájátm.: 8,2 cm, talpátm.: 7,6 cm Feltehetőleg Jankovich Miklós gyűjteményeiből származik; bár a latin nyelvű leltárakban eddig nem sikerült azonosítani. A pohár 1936-ban került a MNM-ból az IM-ba, leltári szám nélkül, azzal a megjegyzéssel, hog)' valószínűleg a Jankovich-gyűjteményből való. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: 18.875 Kerek, magas talpát körben lehajló „fodros" ezüstlevelek díszítik. Háromfulű díszváza alakú nóduszon emelkedik a harangvirág formájú kehely. Ezen két sorban hólyagok, közeikben poncolt alapon csigás-leveles díszítmény. A felső sor nagyobb hólyagjaiban két vésett címer látható AS, illetve MK monogrammal. Szájperemén hitelesítő- és mesterjeggyel, talpperemén elmosódott osztrák újrahitelesítő (újrapecsételő) jeggyel jelzett. Utóbbi városjelző betűje elmosódott, kivehetetlen. B. É. 87 Jegyeihez: Knies 1896, I. tábla (újrahitelesítő jegy); Rosenberg 4109/a (mesterjegy), 7875 (újrahitelesítő jegy) Nürnbergi ötvösmunkák 1992, 20. sz. (BÉKÉSI ÉVA) 88. Fedeles kupa 1600-1605 Augsburg, Hans I. Manhart (mester 1560 előttől, |1618) (?) Aranyozott ezüst, trébelt, vésett, poncolt, öntött; m.: 14,5 cm, szájátm.: 8,2 cm, talpátm.: 10 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Roc., 144. sz.: „Cantharus argenteus gravior tarn ab extus quam intus auro prodigaliter superinductus, exhibens tarn in operculo quam circumferentia figuras opère pertuso diligenter effictas, signanter venatoris canem secum ducentis, poro lupum rapacem domus villanás ingredi cupientem. Operculo superimminet leo gradiens scutum hungaricum habens, in quo miles erectus, sinistra vexillum tenens, in casside vero quinque vexilla cum litteris ICH visuntur. Ceterum cantharum hunc Augustae Vindelicorum per artiflcem NA confectum fuisse nux
