Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Madarsko zlatarstvo od X vcka do XIX veka. (Kiáll, kat., Muzej primenjene umctnosti) Szerk. MIHALIK, SÁNDOR. Beograd 1968, 94. sz.; Tresors de l'orfèvrerie hongroise du Xe au XXe siècle. (Kiáll, kat., Palais de Beaux-Arts) Szerk. FÜLEP, FERENC: és mások. Bruxelles 1970, 67. sz. 83. Harangvirág serleg 16. század utolsó negyede Nürnberg Aranyozott ezüst, trébelt, öntött, cizellált; m.: 20 cm, szájátm.: 11 cm, talpátm.: 8 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 111. sz.: „Calix antiquissimus et admirando artificio decoratus argenteus, tarn ab intus quam ab extus auro crassius illito, operis non modo pertusa arte sed etiam exteriőre celatura confecti pretiosum paradigma, quod praeter immensam Horum diversitatem, Satyrarum et Medusarum formas, superiori parte vitiorum humanorum, utpote, stultitiae, ebrietatis, luxuriae, furoris emblemata ab infra cuiusvis aetatis allegorias figuris protrusis exhibet. Calicis huius basis in exteriori etiam fundo inaurata est; operculum tarnen longe serius, nec ab artifice ita docto, ex argento confectum, Martern superpositum exhibet, alioquin per totum inauratum. Calicis huius artificiosi magister et possessor nullo signo notatur. Fuit ex cimeliis Comitis Christophori Niczky, qui ilium Quinque Ecclesiis ex sepulchro Ioannis Pannonii erutum fuisse Patri Iosepho Jakusics, antiquitatum perito asserveraverat. Pondérât semiuncias triginta unam et quatuor décimas sextas. (31 4/16)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: 19.117 Háromkaréjos talpon, delfineken nyugvó díszváza alakú, három kosfejjel díszített nódusz fölött stilizált harangvirág alakú edénytest, változatos, gazdag, trébelt ornamentikával. A szájperem alatti hat kartusban egy-egy, a bor keltette mámor hatását illusztráló (alvó, fegyverrel hadakozó, csörgősipkában bolondozó, ültében eldőlő [?], tótágast álló, fekve öklendező) puttófigura látható különböző állatok (birka, oroszlán, kutya, majom, sertés) társaságában. Az ábrázolásokat Wenzel Jamnitzer, Paulus Flindt és Virgil Solis nevével is összefüggésbe hozták. Ma Mihalik József nézete az elfogadott, aki előképként a nürnbergi Peter Flötnernek az ittasság fokozatait bemutató, a Noé-történethez kapcsolódó népmeseciklusokkal összefüggő rézmetszet-sorozatát jelölte meg. Az alsóbb, a szár fölött található kartusokban maszkos díszítményekkel váltakozva három mitológiai figura (Klió, Khronos és Danaé) tűnik föl. A serleget a Nemzeti Múzeum szinte valamennyi kiállítási ismertetője kiemeli, és megemlíti, hogy egykor gróf Niczky Kristóf ( 1725-1787) kincseihez tartozott. A népszerű műtárgyról a 19-20. század fordulóján aranyozott galvanoplasztikái másolat készült, melyet 85 koronáért árusítottak. B. É. Hampel 1883, 35., 5. szoba, 7. szekrény, 15. sz.; Pulszky 1884, III. terem, XIV. szekrény, 7. sz., 155; Pulszky-Radisics 1885, I, 155-156; Hampel 1885, 31., 5. szoba, 7. szekrény, 15. sz.; RADISICS JENŐ: Harangvirág-serleg. In: Művészi Ipar 1 (1886), 170-177; RADISICS JENŐ: Nürnbergi mesterpoharak. In: AÉ Ú. F. 7 (1887), 41-15; MIHALIK JÓZSEF: A bor hatásainak allegóriái régi ötvösműveken. In: AÉÚ. F. 19 (1899), 200-206; Varjú 1928, 28., Kabinet II, Schrank II; Varjú 1929, 49; MIHALIK, SÁNDOR: Die ungarische Beziehungen des Glockenblumenpokals. In: AHA 6 (1959), 44-47; IM 1972, 113. sz. (HÉJJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA); LOVAG ZSUZSA-WEINER PIROSKA: Ötvösművészet. In: Régiségek könyve. Szerk. VOIT PÁL. Budapest 1983, 198, 27. kép; Reneszánsz és manierizmus 1988, 162. sz.; Művészet és mesterség - Fémművesség. Budapest 1989 (SZILÁGYI ANDRÁS); Nürnbergi ötvösmunkák 1992, 61. sz. (BÉKÉSI ÉVA) Galvanoplasztikái másolatáról: Czakó 1908, 125. sz. 84. Fedeles kókuszdió-kancsó 1570-1600 Magyarország (?)