Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

XI. Lajos mellképével és felirattal „MATHIAE INVICTO. CAESARÉ DEVICTO. ANIMO HAVD FICTO. INTIME ADDICTO.LVDVCS.R.FRCIE. 1490" volt ellátva. Ez adott alapot arra a feltételezésre, miszerint a műtárgy a francia királyi udvar megrendelésére, Mátyás királynak szánt ajándékként készült volna 1490-ben. (Jankovich, 1979). Ezt már maga Rómer Flóris is elvetette: a fenti körirat „rövidítései és az évszám négyese elégségesek arra, hogy kissé kételkedjünk azon, vájjon nagy királyunk rögtöni halála volt-e oka annak, hogy e pohár el nem küldetett, és csak Condé és Polignac herczegeknek köszönhetjük e kincsnek 1796-ban Bécsbe való hozatalát. Nem szólunk az érmekről és a zománczokról, valamint az alján lévő bélyeget rheimsi ámpolnának nem tarthatjuk. Kár ilyen ráfogásokkal a régészetet rossz hírbe hozni". A műtárgy 1884-es történeti ötvösmű-kiállításon már 16. századiként szerepelt. A kiállítás kiemelkedő darabjaiból készült válogatás (Pulszky-Radisics 1885) francia, I. Ferenc uralkodása idejéből való munkaként említi. A francia meghatározást fogadta el Hayward is, a francia nyelvű mottó, illetve egyes díszítőmotívumok alapján, annak ellenére, hog\' már korábban fölvetődött a műtárgynak Nürnberg városával, de legalábbis nürnbergi származású (vagy iskolázottságú) mesterrel való kapcsolatba hozatala (Kohlhausen). Tágította a szóba jöhető területek körét Héjjné Détári Angéla, aki a műtárgy készítési helyeként Svájc vag)' Strassburg nevét jelölte meg. Azóta a francia feliratok Kovács Éva kutatásainak köszönhetően azonosíthatók Antoon (Anthoine) de Lalaing (1480-1540), Hoogstraten (ma Belgiumban) grófja és felesége, Elisabeth van Culemborg (de Coulembourg, 1475-1555) jelmondataival. Ennek az új ismeretnek a következménye a műtárgy legújabb, kérdőjelesen németalföldiként való meghatározása (Szilágyi András). A bizonytalanság indokolt, hiszen az esetleges megrendelő, illetve tulajdonos származása alapján nem bizonyítható egyúttal a készítés helye is. P. I. Jegyeihez: Rosenberg 9486 (azonosítatlan jegyek közt), 7875; Knies 1896, I. tábla (újrahitelesítő jegy) JANKOVICH, MIKLÓS: Une coupe en serpentine du XVe siècle. Cadeau d'un membre de la maison régnante de France, destiné au roi Mathias. In: AHA 25 (1979), 67-76; Rómer 1873, 57., V. terem, X. szekrény, 3. sor; Pulszky 1884, III. terem, XIV. szekrény, 6. sz., 155; Pulszky-Radisics 1885, II, 63-64; Hampel 1885, a címoldal rajza; Kohlhausen 1968, 515; IM 1972, 104. sz. (HÉJJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA); Hayward 1976, 361., 256. sz.; Reneszánsz és manierizmus 1988, 295. sz. (SZILÁGYI ANDRÁS); Zilver uit de Gouden eeuw van Antwerpen. (Kiáll, kat., Rockoxhuis) Antwerpen 1988, 12. sz.; Maria van Hongarije. Koningin tussen keizers en kunstenaars 1505-1558. (Kiáll, kat., Rijksmuseum Het Catharijneconvent, Utrecht - Noordbrabants Museum, s'-Hertogenbosch). Szerk. VAN DEN BOOGERT, BOB-KERKHOFF, JACQUELINE. Zwolle 1993, 250. sz. (VAN DEN BOOGERT, BOB) Fedeles kanna 1578 Kassa, Lippai János Aranyozott ezüst, vert, maratott; m.: 18,5 cm, szájátm.: 8,1-8,4 cm, talpátm.: 9,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 146. sz.: „Cantharus argenteus antiquus seculi 16-ti ineuntis tarn ab intus quam extus deauratus, et uti apparet, in matricem copiosis figuris symbolicis ornatam fusus, habens manubrium solidum, in quo duo capita, senis quippe viri et iunioris feminae, protuberanter exsculpta atque in pedem gruis desinentia visuntur. Operculum [...] huius operis canthari exhibet figuras aquaforti exaesas et ita inauratas, cui miles argenteus galeatus sinistra clypeum, dextra phialam tenens imminet. In inferiori parte operculi est scutum familiae cuiusdam, probabilius Splényianae, ursum sedentem, et sinistra librum apertum, dextra vero 1578. exhibens. Fundus incusa habet stigmata, et quidem lilium gallicum, civitatis cuiusdam insigne, ac litterum L. Stigma scilicet artifícis egregii huius operis, quod ex Transylvania allatum fuit. Pondérât semiuncias quadraginta et octo décimas sextas. (41 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 146 Hengeres, felfelé enyhén keskenyedő forma, finoman profilozott talppal és derekán osztógyűrűvel. Lapos, keskeny peremű fedelének billentője maszk, a fedélen római har-