Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
sa". Egyikük - Szent Sebestyén - ugyanis többnyire az úgynevezett „segítő szentek" együttesében, míg a másikuk Mária Magdolna - elsősorban a vétkeiket megvalló, megtért bűnösök „társaságában" szokott megjelenni a barokk művészet különböző műfajaiban. Ezúttal viszont egy másfajta „megfontolás", egy tágan értelmezett sorsközösség teremt közöttük sajátos - inkább érezhető, semmint verbálisan kifejthető - lelki kapcsolatot. Eletének sorsfordító pillanata - bűneinek megvallása és buzgó fogadalomtétele - Mária Magdolna számára a megtisztulást, az örök üdvösség ígéretét jelenti; azt a mennyei örök világosságot, amely - mártírhalála, földi életpályájának lezárulása révén - immár feltárul az agonizáló Szent Sebestyén távolba révedő szemei előtt. E két dombormű esetében különösen fontos lenne, ha ismernénk előtörténetüket; honnan, mi módon s mikor kerültek Jankovich Miklós birtokába, továbbá ki lehetett a megrendelőjük, illetve eredeti tulajdonosuk. Ez idő szerint sajnos nem állnak rendelkezésünkre olyan adatok, amelyek alapján e kérdésekre válaszolhatnánk. A darabok aranyozott fából készült, üvegezett kerete már 1877-ben hiányzott, abban az időpontban, amikor a művek a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárából jelenlegi őrzési helyükre kerültek. Sz. A. A régi egyházművészet országos kiállítása. (Kiáll, kat., Iparművészeti Múzeum) Szerk. VÉGH GYULA. Budapest 1930, 161, 163. sz.; Barokk és rokokó 1990, 1.52, 1.53. sz. (MAROS DONKA) Inkrusztációk 63. Cameo, keretben 16. század (?), illetve 17. század közepe Itália Metszett féldrágakövek; keret: ezüstözött sárgaréz, véséssel és vésett aljú zománccal díszített, pereme esztergált fa; 21,5 x 21,5 cm; a cameo méretei: 4,6 x 3,9 cm. Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 26. sz.: „Antiquissima effigies octogona ex iaspide, lazuló, atque aliis diversi coloris lapidibus, superposita cuprea lamina, inaurata, elaborata; in cuius meditullio faciès feminea prostans laboré florentino artificiose exhibita comparet." A MNM-ból 1877-ben került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 4996 Az indás, arabeszkes motívumokkal, stilizált madárfigurákkal gazdagon díszített széles keret középpontjában ovális alakú cameo látható: félprofilban ábrázolt fiatal nő mellképe. Felhasznált matériák: arc: calcedon, a fátyolszerű viselet: ametiszt, háttér: lapis lazuli. A cameo csakugyan 16. századi firenzei munkának tűnik, a keret viszont - a dekoratív ornamentika és az alkalmazott technika alapján minden bizonnyal a 17. század közepén készült. Sz. A. RADISICS JENŐ: Képes kalauz az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben. Budapest 1885, 10. 64. Angyali üdvözlet 19. század eleje Itália Színezett márvány inkrusztáció, ún. „pietra dura" technika, széles fa keretben; 36 x 44,5 cm, kerettel: 48,5 x 56,5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 115. sz.: „Elegáns opus mosaicum e lapidibus diversae spéciéi [o]lim compositum, et vetustissimum, annunciationem B. M. Virginis per ar[c]hangelum Gábrielem factam, repraesentans; cuius tarnen pars tantum [Superior integre remansit, cum tota haec tabula a superiori angulo sini[f]tro ad inferiorem dextrum contracta, atque ita in ruderibus vetustae Basilicae B. M. Virginis Albensis détecta, et per praepositum eiatem Paulus Szegedy Romam pro restitutione transmissa mit, abinde vero, licet effigies haec in quadratum, aere sat magno persoluto restituta sit, quidquid tarnen per novum laborem additum fuit, id non laboré musivo, sed tantum pictura, superaddito marmore inducta, suppletum visitur. Alta 1 pedem et 2 pollices. Huic monumento patrio, cui etiam sigillum vetustae ecclesiae Albensis plene suffragatur, reparatorum manus recentior inscriptionem addidit: