Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

Inv. Imaß., 128. sz.: „Dipticon eburneum ex crassiori ebore figuris notabiliter exstantibus profunde elaboratum, exhibens annunciationis Mariae, natívitatís Christi, passionis item et resurrectionis Domini mysteria. Opus seculi 9-ni aut 10-mi." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.847 A javított, eredeti sarokpántja helyett ismeretlen korban újjal ellátott diptichon őrzi eredeti használatának nyomait: fent a függesztő karikákét, illetve a záró kapocs lyukait. A magánáhítatot szolgáló tárgyak készítésére specializálódott párizsi műhelyek jó színvonalú, kompozíciós és lágyabb drapériaformái alapján későbbi, a 14. század végére datálható terméke. Ennek a későbbi keletkezési időnek felel meg a hagyományos tagolásmód variálására, lazítására való hajlam: a két sorban négy-négy, beírt háromkaréjjal tagolt ívsor balra fent és jobbra lent töretlen, a többi mezőben a beiktatott oszlopok kisebb képmezőket választanak el egymástól. A jelenetsor balra lent kezdődik; alul Jézus gyermekségének jeleneteit, fent a passió négy jelenetét ábrázolja. Alsó sor: Annunciatio, Jézus születése; (egy, nagyobb mezőben) a Királyok imádása. Felső sor: Keresztvitel és Krisztus a kereszten (osztás nélkül), Feltámadás, Noli me tantere. A datálás szempontjából is jelentős a tájképi elemek idézése (Születés), illetve a néhány figurásnál nagyobb kompozíciós egységek (Imádás) keresése (vö. pl. diptichonon: Paris, Musée des Beaux-Arts de la Ville; Baltimore, Walters Art Gallery: Les Fastes 1981, 162, 163. sz.). M. Er. Bock 1867, 117., 5. sz.; IM 1972, 27-29., 21. sz.; Kisplasztikái kiállítás 1978, 17., 16. sz.; Koroknay 1979, 93. 57. Elefántcsont ládika 14. század vége Velence, Embriachi-műhely Fa, csont rátétekkel, csont, fa és szaru intarziával; 16 x 30 x 19 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imaß., 138. sz. „Cistula lignea maior, 15 pollices longa et 8 lata, eburneis sculpturis atque figuris circumdata; lignum ipsum tessellato opere varii coloris, albi, viridis, et flavi segmentis exornatum; pro recondendis reliquiis Sanctorum deserviens. Opus italicum abinde allatum. Figuráé seculum 15-tum redolent." - Meg kell jegyeznünk, hogy az Inv. Imaß. idézett leírása illik az IM 18.841 leltári számú elefántcsont ládikájára is (58. sz.), amelynek szintén a Nemzeti Múzeum volt az eredeti őrzési helye, s amelynek szintén ismeretlen a provenienciája, méretei (20 x 26 x 37 cm) azonban nagyobbaknak tűnnek az itt megadottaknál. A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.842 A ládika erősen kiülő, profilozott és geometrikus berakásokicai díszített alsó részét keskeny, a csont domborulatát őrző faragványokból alkotott fríz díszíti. A tagolt, intarziával díszített, magas tető fő dísze a koronázó rész alatti, negyedköríves profilú csont sáv. Az alsó rész frízét sarokra állított, kváderfalat utánzó és homlokoldalukon kannellúrás pilaszterekkel tagolt építészeti elemek keretelik, a reliefeket leányok párjai vagy leány és fa motívumai alkotják. A fedélen az angyalok emelte (üres) címerpajzs a fő motívum. A ládika az „Embriachi-műhely" gyűjtőnév alatt összefoglalt népszerű produkció tipikus terméke, egyesíti az internacionális gótika kedvelt, arisztokratikusán finomkodó ízlését az első antikizáló reneszánsz motívumokkal. M. Er. Diner-Denes 1905, 129; IM 1972, 30., 28. sz.; Kisplasztikái kiállítás 1978, 18., 24. sz. 58. Elefántcsont ládika 15. század eleje Velence, Embriachi-műhely Fa, csont rátétekkel, csont és fa intarziával; 20 x 37 x 26 cm Talán Jankovich Miklós gyűjteményéből (vö. 57. sz.). A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.841 Alsó része tagolt, csontborítású lábakon emelkedik, alul és felül erősen kiülő, profilozott és intarziadíszes párkánnyal. A fedél gazdagon tagolt, középrésze kiemelkedik. A faragott dísz az alsó részen eredetileg sarokelemek között (ezek közül a homlokoldalon lévőket kannelúrázott pilaszterek díszítik) 28 csont elemből állhatott; a sorozat hiányosan maradt meg (restaurátori pótlásokkal). A jelenetek Paris és Helene történetét ábrázolják, a bal oldalon tengeri utazás jeleneteivel (Helene szöktetése), a homlokoldalon Helene történetével, a jobb oldalon Paris és Hermés,