Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

Bevezetés

BEVEZETÉS Pesky József: Jankovich Miklós portréja, 1823 Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Jankovich Miklósról, kiállításunk főszereplőjéről két portrét ismerünk. Pesky József olajképét és egy rézmetszetet. Mindkettőn szembefordul a nézővel, öntudatosan emeli rá mélyrehatónak szánt tekintetét. Viselete zsinóros dolmány, lánccal összefogott, prémgalléros mente. A képen olyan, mint bármelyik magyar nemes, a portré az ősgaléria-képmások sémáját követi. A metszeten, amely az olajkép szűkített változata, a képmás alatt hosszú szöveg olvasható: „Atyáinknak hőstetteit, divatát, miveit, enyészetnek örvénnyébői ki ragadtam: századok' dúlása viharitól ki űzetett világ' térén el széledéit EMLÉKEIT, nyomozván, 's szerentséssen feltalálván viszsza téritettem: ön életem, 's vagyonom áldozattyával igy, a' tőlünk eltünt-feledett-mármár kihalt 's temettetett MAGYAR EÍAJDANKORT új életre virrasztottam. W. Jankovich Miklós. MDCCCXXX." A mondat tudálékos, nyakatekert, alig érthető; éppúgy pózol, mint a modell. Gyenge kép, rossz fogalmazás. Ki gondolná, hogy talán minden idők legnagyobb magyar műgyűjtőjét látjuk magunk előtt. Ez az image rögzült Jankovich Miklósról. Már az előtt a szűk réteg előtt, aki egyáltalán hallott róla. Jankovichról ugyanis, akinek gyűjteményei tették valóban nagy múzeummá a Nemzeti Múzeumot és naggyá a múzeum könyvtárát, az Országos Széchényi Könyvtárat, s akit ezért Széchényi Ferenc mellett joggal tekinthetünk a Múzeum második alapítójának, szóval épp őróla alig tudunk valamit. Irodalma ha jelentékeny is - csekély terjedelmű. Pedig az írásos hagyatéka óriási, maga a káprázatos gyűjtemény pedig itt van a szemünk előtt. Csak rejtőzködik. Jankovich Miklós jogi tanulmányok és több éves kamarai közszolgálat mellett, illetve után minden idejét és anyagi lehetőségét történeti és képzőművészeti gyűjteményei gyarapítására fordította. Családjától - nagyapjától és apjától is - örökölt bizonyos anyagokat (országgyűlési irományokat, éremgyűjteményt), s ő maga is igen fiatalon, jó szemmel és szerencsés kézzel, már az 1790-es években gyűjteni kezdett; 1796-ban megszerezte egyik legnagyobb trófeáját, az első magyarországi nyomtatott könyvet, Andreas Hess Chronica Hungarorumit (243. sz.). Gyűjteménye - amely képeket és faragványokat, ötvösműveket, hatalmas mennyiségű könyvet és levéltári dokumentumot foglalt magában - rohamosan gyarapodott, a szenvedély azonban a fizetésképtelenség szélére juttatta a gyáíjtőt. Hosszas huzavona után 1836-ban József nádornak sikerült elfogadtatnia az országgyűléssel Jankovich kollekcióinak megvásárlását a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A gyűjtő nagyvonalúan, jóval a valódi áruk alatt vált meg kincseitől; ő maga is erősen törekedett arra, hogy az anyag a Nemzeti Múzeumba kerüljön, és ne szóródjék szét. Rögtön nekifogott egy újabb kollekció összeállításának, vásárolt és gyűjtött, végül menthetetlenül csődbe jutott. Elete végét méltatlan körülmények között töltötte. Második gyűjteményét halála után elárverezték, s ebből már csak töredékek jutottak a Nemzeti Múzeumba. A család tulajdonában maradt műtárgyak közül özvegye és leszármazottai többet is a Nemzeti Múzeumnak adományoztak. Kiállításunkkal kettős célt tűztünk magunk elé: szerettük volna megmutatni Jankovich Miklós gyűjteményének teljességét, sokféleségét, másfelől pedig szerettük volna a gyűjtőről élő - igen halvány - képet módosítani. Nem a gyűjtő korát kívántuk bemutatni, hanem a gyűjteményt magát, mert azt nem ismerjük eléggé. A múzeumok szakosodása, az alakuló új intézmények - előbb az Iparművészeti, majd a Szépművészeti Múzeum, végül a Magyar Nemzeti Galéria -, majd az időről-időre kitörő fejvesztett racionalizálás szerterepítette, összekeverte, szinte felismerhetetlenné tette lankovich tárgyait, olyannyira, hogy sok főművet csak most sikerült újra azonosítani. így is csupán egy kis töredékét tudtuk megmutatni. Elmélyülten vizsgálva ennél jóval többet lehetne találni, főleg az örvösművek között, de az igazán nagy szellemi kaland a könyvtár kutatása volna. A teljes gyűjtemény rekonstruálása képtelenség: egyes tárgyak azonosíthatatlanok, mások örökre eltűntek. Válogatásunkban tehát teret adtunk a bizonytalan azonosításoknak is, a hatalmas gyűjtemény körvonalai mindig elmosódottak lesznek. Jankovich gyűjteménye ma mint hangsúlyozottan magyar gyűjtemény él a szakmai köztudatban is. Nem kerülhetjük el