Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

Bevezetés

BEVEZETÉS Pesky József: Jankovich Miklós portréja, 1823 Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Jankovich Miklósról, kiállításunk főszereplőjéről két portrét ismerünk. Pesky József olajképét és egy rézmetszetet. Mind­kettőn szembefordul a nézővel, öntudatosan emeli rá mély­rehatónak szánt tekintetét. Viselete zsinóros dolmány, lánc­cal összefogott, prémgalléros mente. A képen olyan, mint bár­melyik magyar nemes, a portré az ősgaléria-képmások sémá­ját követi. A metszeten, amely az olajkép szűkített változata, a képmás alatt hosszú szöveg olvasható: „Atyáinknak hőstet­teit, divatát, miveit, enyészetnek örvénnyébői ki ragadtam: századok' dúlása viharitól ki űzetett világ' térén el széledéit EMLÉKEIT, nyomozván, 's szerentséssen feltalálván viszsza téritettem: ön életem, 's vagyonom áldozattyával igy, a' tő­lünk eltünt-feledett-mármár kihalt 's temettetett MAGYAR EÍAJDANKORT új életre virrasztottam. W. Jankovich Miklós. MDCCCXXX." A mondat tudálékos, nyakatekert, alig ért­hető; éppúgy pózol, mint a modell. Gyenge kép, rossz fogal­mazás. Ki gondolná, hogy talán minden idők legnagyobb magyar műgyűjtőjét látjuk magunk előtt. Ez az image rögzült Jankovich Miklósról. Már az előtt a szűk réteg előtt, aki egyáltalán hallott róla. Jankovichról ugyanis, akinek gyűjteményei tették valóban nagy múzeum­má a Nemzeti Múzeumot és naggyá a múzeum könyvtárát, az Országos Széchényi Könyvtárat, s akit ezért Széchényi Ferenc mellett joggal tekinthetünk a Múzeum második ala­pítójának, szóval épp őróla alig tudunk valamit. Irodalma ­ha jelentékeny is - csekély terjedelmű. Pedig az írásos hagya­téka óriási, maga a káprázatos gyűjtemény pedig itt van a sze­münk előtt. Csak rejtőzködik. Jankovich Miklós jogi tanulmányok és több éves kamarai közszolgálat mellett, illetve után minden idejét és anyagi le­hetőségét történeti és képzőművészeti gyűjteményei gyarapí­tására fordította. Családjától - nagyapjától és apjától is - örö­költ bizonyos anyagokat (országgyűlési irományokat, érem­gyűjteményt), s ő maga is igen fiatalon, jó szemmel és sze­rencsés kézzel, már az 1790-es években gyűjteni kezdett; 1796-ban megszerezte egyik legnagyobb trófeáját, az első magyarországi nyomtatott könyvet, Andreas Hess Chronica Hungarorumit (243. sz.). Gyűjteménye - amely képeket és faragványokat, ötvösműveket, hatalmas mennyiségű könyvet és levéltári dokumentumot foglalt magában - rohamosan gyarapodott, a szenvedély azonban a fizetésképtelenség szélére juttatta a gyáíjtőt. Hosszas huzavona után 1836-ban József nádornak sikerült elfogadtatnia az országgyűléssel Jankovich kollekcióinak megvásárlását a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A gyűjtő nagyvonalúan, jóval a valódi áruk alatt vált meg kincseitől; ő maga is erősen törekedett ar­ra, hogy az anyag a Nemzeti Múzeumba kerüljön, és ne szó­ródjék szét. Rögtön nekifogott egy újabb kollekció összeállí­tásának, vásárolt és gyűjtött, végül menthetetlenül csődbe ju­tott. Elete végét méltatlan körülmények között töltötte. Má­sodik gyűjteményét halála után elárverezték, s ebből már csak töredékek jutottak a Nemzeti Múzeumba. A család tulajdo­nában maradt műtárgyak közül özvegye és leszármazottai többet is a Nemzeti Múzeumnak adományoztak. Kiállításunkkal kettős célt tűztünk magunk elé: szerettük volna megmutatni Jankovich Miklós gyűjteményének teljes­ségét, sokféleségét, másfelől pedig szerettük volna a gyűjtő­ről élő - igen halvány - képet módosítani. Nem a gyűjtő ko­rát kívántuk bemutatni, hanem a gyűjteményt magát, mert azt nem ismerjük eléggé. A múzeumok szakosodása, az ala­kuló új intézmények - előbb az Iparművészeti, majd a Szép­művészeti Múzeum, végül a Magyar Nemzeti Galéria -, majd az időről-időre kitörő fejvesztett racionalizálás szer­terepítette, összekeverte, szinte felismerhetetlenné tette lankovich tárgyait, olyannyira, hogy sok főművet csak most sikerült újra azonosítani. így is csupán egy kis töredékét tud­tuk megmutatni. Elmélyülten vizsgálva ennél jóval többet le­hetne találni, főleg az örvösművek között, de az igazán nagy szellemi kaland a könyvtár kutatása volna. A teljes gyűjte­mény rekonstruálása képtelenség: egyes tárgyak azonosítha­tatlanok, mások örökre eltűntek. Válogatásunkban tehát te­ret adtunk a bizonytalan azonosításoknak is, a hatalmas gyűj­temény körvonalai mindig elmosódottak lesznek. Jankovich gyűjteménye ma mint hangsúlyozottan magyar gyűjtemény él a szakmai köztudatban is. Nem kerülhetjük el

Next

/
Oldalképek
Tartalom