Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

Elefántcsont faragványok 51. Diptichonszárny a Keresztre feszített Krisztus és az Asszonyok a sírnál-jelenet ábrázolásával 10. század St. Gallen, vag)' Észak-Itália Elefántcsont; 23,9 x 9,8 (lent: 9,5) cm, vastagsága: 0,6 cm, enyhén hajlott alakú Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Ima/j., 126. sz.: „Elegantissima tabula eburnea, lata 3, alta 8 pollices; exhibens superiori parte Christum cruci affixum Sancto Joanne et Maria stipatum, cum titulo superne IHS NAZ. Inferiore parte turrim et ecclesiam, cui Seraphim insidet, repraesentat, quamque duae virgines thure incensant. E turri duo milites clypeati prospiciiint. Ebur hoc rarae magnitudinis et respectu romanae sculpturae magni pretii est, atque ad seculum 4-tum aut 5-tum referendum." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 18.859 Különös, sok tekintetben egyedülálló tábla, igen vastag, enyhén szabálytalan alakú, szürkés színezetű elefántcsontból, jó állapotban, de a relief kiemelkedő részein használatból eredő kopásnyomokkal. Legfontosabb különössége egyszerű, profilozott keretelésében áll, amelynek belső pálcatagja veszi körül a két, méretében is enyhén eltérő, képfelfogásának minőségében is különböző képmezőt. Az alsó jól beleillik az Asszonyok a sírnál jelenetének ábrázolási hagyományába, a felsőt azonban nyilván nem a Keresztrefeszítés jelenetszerű előadásának szánták: benne uralkodik a feszület, amely viszonylag széles, akanthuszleveles keretelésbe, ugyancsak akanthuszleveles foglalatával úgy íródik bele, hogy a tulajdonképpeni feszületnek mintegy foglalatot alkotva, elkülöníti fent a gyászoló Sol és Luna, lent Mária és János evangélista képmezőit. Maga a képösszeállítás nem szokatlan karoling liturgikus kódexek könyvtábláin (vö. egykor Berlin, Staatliche Museen és Firenze, Museo Nazionale, GoldschmidtI, 8-9. sz.; Metz, Musées de la Cour d'or, Goldschmidt I, 78. sz.; Paris, Bibliothèque Nationale, Goldschmidt I, 86. sz.; Gannat, Ste-Croix, Goldschmidt I, 89. sz.; München, Bayerische Staatsbibliothek, Goldschmidt I, 120. sz.; Nancy, székesegyház, Goldschmidt I, 137. sz.; Liverpool, Public Museum, Goldschmidt I, 139. sz.; sok tekintetben - a stílusban is - rokon: svájci magángyűjtemény Keresztrefeszítés-tib\í}2L\ Goldschmidt IV, 308. sz.). A Keresztrefeszítés sajátos, elkülönített képmezők geometrikus módon való egymáshoz rendelésére alapozott kompozíciója 11. század eleji itáliai ötvösművekre (Milano, Aribertoevangeliárium fedele; Vercelli, ambroziánus missale kötés51 táblája) emlékeztet. A budapesti táblán az egykori felerősítés minden nyoma (szegecsek helye stb.) hiányzik. Ez (a feltételezhető együttes teljesen értelmezhetetlen ikonográfiáján kívül) a fő akadálya annak is, hogy a méretében (23,5 x 9,8 cm), keretelésének profiljában és faragásának stílusában is igen közeli nürnbergi (Germanisches Nationalmuseum, Goldschmidt I, 167. sz.) diptichonszárny párdarabjaként lenne elképzelhető. A tábla eredeti rendeltetéseként a könyvtáblán kívül még a békecsók-tábla jöhet számításba; a feltehető foglalathoz való csatlakozás módja azonban ez esetben is kérdéses. A Keresztrefeszítés színhelye dombos táj, hullámszerűen ábrázolt, vonalkázással árnyalt terepalakzatokkal; a kereszt perspektivikusan visszaadott, három fülkével tagolt talapzatba van tűzve. Rajta levelekkel díszített suppedaneumon párhuzamos lábakkal és kitárt karokkal az ágyékkendőt viselő Krisztus lebeg. Nimbusz övezte arca szakállta-