Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - II. A tájképtől az aktokig - Műfajok (Z. A. - Zs. F.)

Az 1918-ban ismét a nagybányai művésztelepen dolgozó Szőnyi a vidéket számos tusrajzon örökítette meg. A lapokon rendszerint a város emblematikus motívuma, a református templom kerek sisakos, hatalmas tornya is megjelenik, amely ezen a rajzon a háttérben, a fák szélzilálta lombozata mögött bukkan fel. Az egy évvel korábbi, zárt formákat hangsúlyozó, kissé darabos megformálású festményhez képest a szabadon áramló kusza vonalak transzparens hálója Nemes Lampérth vázlatos ecsetrajzaival vethető össze, de Szőnyinél nem a ritmikusan hullámzó vastag vonalakból összeálló szerkezetes kompozíció, hanem a differenciált fény-árnyék hatások állnak a középpontban. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt a Művészeti Direktórium vásárlása révén ez a lap Szőnyi négy másik rajzával együtt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került. • Ebben az évben, 1919-ben készült az az akvarell, amelynek párdarabját Kállai Ernő reprodukálta az Uj magyar piktúra 1900-1925 című könyvében, és 2. NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF: Városligeti részlet, 1912. Magántulajdon 14. SZÖNYI ISTVÁN Nagybányai táj, 1918 Nagybánya Landscape, 1918 Tus, pálca, papír; 296 x 4Z3 mm J. j. I.: Szőnyi I. 918 MNG Itsz.: 1919-523 A Művészeti Direktórium vásárlása a művésztől a Szépművészeti Múzeum számára 1919-ben Kiállítva: 1969 Székesfehérvár; 1996 MNG 456.; 1997 Szombathely; 1999 Bukarest 111.; 2000 Pozsony 48. ttodabm: 1996 MNG Kai. R: 541.; 1999 Bukaiest Kat. R: 60.; 2000 Pozsony Kat. R: 39. amelynek leírása ráillik erre a lapra is: „Az őszi széltől ostorozott, tépett ábrázatú felhők és a talaj felszakadt foltjai együtt, száguldó dinamikával töltik be a teret, melyben könnyedén, karcsúan szökken magasba a fa." Ezeken az emberektől elhagyott tájakon a háttér3. SZŐNYI ISTVÁN: Iá|kép, 1919. lappang ben dombjai előtt - akárcsak az aktos jeleneteknél színpadszerű keskeny előtér húzódik. A tájképeken ebben a zónában az emberi figura helyett gyakran egy antropomorf módon egyénített fa jelenik meg. Kállai könyvében - két táblával Szőnyi akvarellje után - AbaNováktól is reprodukál egy hasonló karakterű tájképet, és ezeket a műveket így jellemzi: „Ez a képmotívum: a környezete fölött áiadalmasan kimagasló egy-forma igen gyakran kultivált stílusbeli kelléke nemcsak Szőnyinek, hanem az egész expresszív magyar naturalizmusnak.. . "'' • Míg Szőnyi Nagybányán, majd Budapest környékén, Aba-Novák Bodajkon és Tarjánban, addig a Pécsi