Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - I. Figurák és kulisszák - A korai festmények (Z. A.)

van szó, de a kompozíció nemcsak a Szőnyi-kör más festőinek ekkortájt készült munkáival, hanem Korb egyik lappangó művével, az Ébredéssel is párhuzamba állítható. A háttérben balra látható férfi felemelt karjával Michelangelo Haldokló rabszolgádnak vagy Rodin Ere korszakának tartását idézve - a főalak mozdulatát ismétli meg, jobbra pedig egy háttal álló nő és férfi összehajló, szimmetrikus alakja egészíti ki a jelenetet. • A női főalak, a „kísérő" figurák, a fej fölé emelt kéz és a leterített drapéria felbukkannak azon az 1919-ben készült, legkorábbi pontosan datálható aktos jelenetten is, amellyel Szőnyihez kanyarodunk vissza. A háromalakos aktkompozíció feltehetőleg a Kettős arcképpel együtt szerepelt a Műcsarnok 1919-1 920-as Téli tárlatán. A Kompozíció címen kiállított művel való azonosság mellett szól, hogy két korabeli dokumentumfotón (katalógusunkban Zwickl-tanulmány 3. és Zsákovics-tanulmány 7. kép), amelyeken Szőnyi a fényképezéshez rajz- és olajvázlatokból rögtönzött alkalmi kiállítást, ennek a képnek három előtanulmánya is megtai 22. KORB ERZSÉBET: Danaé (Vázlat), 1923 korul. Lappang lálható. Mindez a festmény kiemelkedő jelentőségére utal, mivel más hasonló témájú, megvalósult nagyméretű olajképet ebből az évből nem ismerünk. A vázlatok a mű tárgyára nézve semmiféle támpontot nem adnak, viszont jól mutatják, hogy a jelenetet Szőnyi két, szervetlenül egymás mellé illesztett részből állította össze: a drapérián női akt hever, a tájháttér lesüllyesztett horizontja előtt pedig két férfi magasodik. A nőalak testtartása hagyományos Vénuszvagy Danaé-kompozíciókat idéz, a kép bal alsó sarkában megjelenő csendéletrészlet pedig Szőnyi későbbi képeinek is rendszeresen előforduló motívuma lesz. JEGYZETEK 1 A kép Szilágyi Jolán grafikusnőt, Szamuely Tibor későbbi feleségét és Petrovics Román (Roman Petrovic) bosznia-hercegovinai (Szarajevó) festőt ábrázolja. Szilágyi Jolán emlékezéseiben beszámol arról, hogy Szőnyi 1917 nyarán először csak róla festett arcképet, amelyen „romantikus tájat festett háttérnek", majd Petrovics Románnal együtt a Kettős arcképen örökítette meg (Szilágyi 19Ó6. 38.). 2 Pataky ugyanakkor megjegyzi, hogy Szőnyi és Réti között „annak idején a Kettős arckép Nagybányától idegen stílusa miatt nézeteltérés volt", de nem részletezi, ez pontosan mit jelentett (Pataky 1971 . 6.). 3 Pászk Jenőről Szőnyi 1918-ban Nagybányán önálló portrét is festett: Férfi tájban (Pászk Jenő portréjaj, 1918. Olaj, vászon; 84 x 59 cm, SZIE 81 .806.1. 4 Elek 1921. 1575. 5 Pataky 1971. 6. 6 Apja arcképe, 1919. Olaj, vászon; 108 x 98 cm. Magántulajdon. A kép készüléséről: Nagy Imre 1983. 92. 7 B. Supka I960. 23. 8 Elek 1927. 434. 12. SZÖNYI ISTVÁN Kompozíció aktokkal, 1919 Composition with Nudes, 1919 Olaj, vászon; 79 x 1 26 cm J. j. I.: Szőnyi I 1919 Magántulajdon Kiállítva: 1919 Műcsarnok 478. (?]; 1981 BÁV 54. 266. Irodalom: Zsákovics 1999b. 130.; • Zsákovics 1999f. 66.