Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZSÁKOVICS FERENC: „Ifjú magyar rézkarcolók" - A grafika megújulása az első világháború után

„Tudomásomra jutott a művészek nehéz helyzete, különösen a rézkarcoló művészek küzdelme, sokaknak nyomora" - emlékezett vissza dr. Móricz Miklósné Miskolci Erzsébet. „Lemezeiket nagy költséggel és nehézséggel tudták nyomtatásra külföldre küldeni, csak keveseknek volt kicsi házi présük. Ekkor gondoltam grafikus maga itt csak egyik művész, másik művész a rézlemez levonatra való előkészítésének, az árnyhatásoknak és a színezési retusálásoknak egyéni értelmezője."

21 1923-tól dr. Schilling Aladár vette át a műhely vezetését, folytatta a megkezdett tárlatok sorozatát. Szőnyi István újabb rézkarcait két alkalommal is kiállíarra, hogy mennyire fontos volna egy hazai rézkarcnyomó műhelyt felállítani."

1

' Móriczné 1921 végén nyitotta meg a Magyar Rézkarcnyomó Műhelyt a Dorottya utcában. Külföldről rézkarcnyomógépet, szakkönyveket, igényesebb munkáihoz jó minőségű festékeket és papírokat hozatott. Első látogatói közé tartozott többek között Gara Arnold, aki gyakorlati tanácsokkal is ellátta, Kmetty János, Aba-Novák Vilmos, Baranszky E. László, Gy. Sándor József, Nagy Sándor, Bayer Ágost, Komjáti Wanyerka Gyula, Pérely Imre, Tordai Schilling Oszkár, az idősebbek közül Zádor István és Conrad Gyula. Az önálló kompozíciók mellett vállalta bibliofil kiadványok, mappák és illusztrációk kivitelezését is. A nála nyomtatott lapokat kiállításokon mutatta be a műhely előterében kialakított helyiségben2° „Rendkívüli tisztasággal és művészi tökéllyel dolgozik. Örömmel köszöntjük mint kultúránk egy eddig elhanyagolt ágának reményteljes fellendülését" írta az első kiállítás kritikusa. „Móriczné művészi hivatottsága technikailag tökéletessé teszi a grafikusaink rézkarctermelését, mert a tották (1924, 1926), az évtized második felében Istókovits Kálmán (1927), illetve Derkovits Gyula (1928) lapjait mutatták be. Elek Artúr Ifjú magyar rézkarcotok című, a Magyar Művészetben (1925) megjelent cikke inspirálta azt a csoportkiállítást, melyet 1 926-ban rendeztek Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Tarjáni Simkovics Jenő és Patkó Károly alkotásaiból.'''' A Magyar Rézkarcnyomó Műhely 100 példányban két grafikai albumot is megjelentetett 1 928-1 929 folyamán, melyekben többek között AbaNovák, Szőnyi és Patkó lapjai is szerepeltek.'

3 Az első világháború idején a Képzőművészeti Főiskola épületeit katonai célokra foglalták le, így a grafikai szakosztály sem működhetett a háborús esztendők alatt, anyaghiány miatt még néhány évig utána is szünetelt a munka. Olgyai Viktor 1921 őszén nyitotta meg osztályát, s fogadta újra a grafikai technikák iránt érdeklődő növendékeket.''

4 Neki köszönhető, hogy „a gépek megint lekerültek a padlásról, ő koldulta össze a pénzt, amellyel a sokat szenvedett kényes masinákat karba lehetett helyezni, ő maga napszámos módjára