Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

1920-ban megalapított Pécsi Művészkör tagjai mesterük, Dobrovics Péter révén közvetlenül kapcsolódhattak a Fiatalok művészetéhez.

35 A Szőnyi-kör és a pécsiek törekvései közötti rokonság érezhető Molnár Farkas és Stefán Henrik expresszív hangvételű, szimbolikus felhangokat hordozó biblikus-mitologikus kompozícióin vagy Gábor Jenő reneszánsz ihletésű árkádikus jelenetein.^ Pályájukon azonban hamarosan döntő fordulat következett be, és többségük útja Szőnyiékétől eltérő irányba kanyarodott. 1921-ben Molnár és Stefán mellett harmadikként Johan Hugó Olaszországba utaztak, úti élményeikről egy évvel később a weimari Bauhausban készítettek litográfiamappát, amelynek lapjain a mediterrán városok geometrikus struktúráját a kubizmus szerkezetes formanyelvén fogalmazták meg, de Molnár grafikáin még egy ideig tovább éltek a korábbi aktkompozíciók. A húszas évek első felének grafikai kiállításain Szőnyiék többször együtt szerepeltek Derkovits Gyulával, akinek pályája az idősebb generáció egy másik képviselőjéhez kapcsolódva indult. A Szőnyivel egy évben született Derkovits nem járt a Képzőművészeti Főiskolára, szabadiskolákban, majd a Tanácsköztársaság hónapjaiban művésztelep jellegű vidéki környezetben, az egykori Nyolcak vezéralakjának, Kernstok Károlynak a nyergesújfalui iskolájában tanult. Derkovits árkádikus képeit az expresszionizmus és a kubizmus klasszicizáló ötvözete jellemzi, ezeket a korai munkáit 1922 végén a 7. ABA-NOVÁK VILMOS KIÁLLÍTÁSA AZ ERNST MÚZEUMBAN, 1927 EXHIBITION OF VILMOS ABA-NOVÁK IN THE ERNST MUSEUM, 1927 Belvederében állította ki. A szilánkosan tördelt, síkokból felépülő idilli aktkompozíciók és a modernizált ikonográfiájú vallásos témájú képek részben Kmetty műveivel mutatnak rokonságot, részben Szőnyiék neoklasszicizmusával állíthatóak párhuzamba. Derkovits rézkarcaira is rányomja bélyegét a tízes évek öröksége, elsősorban Uitz művészete, amely nemcsak stílusával, hanem tárgyválasztásával is ncgymértékben befolyásolta.'"

5 Derkovits képein azonban már a kezdetektől hangsúlyosabban volt jelen az egyszerű emberek hétköznapi élete, és „paraszt-Árkádiáját" már az évtized második felében a nagyvárosi élet mozgalmas, zaklatott világa váltotta fel. A húszas években sokaknál találkozunk az Árkádiatematikával, de ezen belül Szőnyiék neoklasszicizmusa képviseli a legkarakteresebb vonulatot, amelynek hatása alól a pár évvel fiatalabb generáció tagjai sem vonhatták ki magukat. A jelentősebb Szőnyi-követők közül Paizs Goebel Jenő az évtized elején egy aktkompozíciójával hívta fel magára a figyelmet [Festő és modell, 1923), amely egyértelműen Szőnyiék inspirációjáról tanúskodik, bár naturalisztikusabb festői felfogásával még az akadémiai hagyományokhoz kötődik, akárcsak Jeges Ernő korai festményei. Jeges 1922-től biblikus tárgyú kompozíciókkal és aktábrázolásokkal jelentkezett az Ernst Múzeum csoportkiállításán, ahol többek között Aba-Novákkal szerepelt együtt. 1922-ben Jeges, 1924-ben Paizs Goebel