Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

FÜGGELÉK - Életrajzok (Z. A., Zs. F.)

Igaion és a közeli Törökkoppányban töltötte a nyári hónapokat. 1927-től kezdve alkotásait rencszeresen bemutatták a KUT és a Munkácsy-Céh tárlatain. 1 927-ben aranyérmet nyert a Firenzében rendezett nemzetközi grafikai kiállításon, 1 929-ben grafikáit bronzéremmel jutalmazták a barcelonai világkiállításon. 1929-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt, tanulmányútiai során csaknem az egész félszigetet bejárta. Itáliában temperával kezdett kísérletezni, majd át is tért erre a technikára, festményei kivilágosodtak, oldottabbá váltak. Több alkalommal (1930, 1932, 1938, 1940) részt vett a Velencei Biennalen. Ónálló gyűjteményes tárlata - főként Olaszországban festett képeiből 1932-ben nyílt meg az Ernst Múzeumban, és még ebben évben Ballá Ede-díjat kapott. 1933-tól haláláig a Mátyás Király Gimnázium rajztanára volt. 1938-ban újabb látogatást tett Itáliában. Emlékkiállítását 1941-ben rendezték meg a Nemzeti Szalonban, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában, illetve 1996-ban a Belvárosi Aukciósházban. • STEFÁN HENRIK (Máriakéménd, 1 896 - Amersee, 1971] Pécsett érettségizett, a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Tagja volt az 1 920-tól működő modern Pécsi Művészkör képzőművészeti szekciójának, a Dobrovics Péter aktivista stílusát követő expresszív naturalizmus egyik képviselője. 1920 végén Johan Hugóval műtermi kiállítást rendezett, 1921 márciusában a Művészkör pécsi kiállításán portrékkal szerepelt. 1921 áprilisában Molnár Farkassal és Johan Hugóval Olaszországba utazott tanulmányútra, majd együtt jelentkeztek Bauhausba. 1921 őszén Johannes Itten előkészítő tanfolyamán kezdte meg tanulmányait. Olaszországban készült rajzaik alapján 1 92 1-1 922 folyamán Molnár Farkassal közösen készítették el az Itáliamappá a grafikai műhelyben. 1922ben részt vett a Weimarban működő holland konstruktivista, Theo van Doesburg De Stijl-kurzusain, illetve a Bauhaus kőszobrász-műheiyében dolgozott. A Molnár Farkas szervezte KURI csoport és manifesztum aláírói közé tartozott. 1922 őszén hazatért Magyarországra, Törökbálinton modern bútorműhelyt nyitott. 1925-1928 között újra a Bauhausban tanult, 1928-ban Bajorországban élt. 1 929 után visszatért Pécsre, nevét ekkor Stefánról Széliére magyarosította. Domborműveket, freskókat, üvegablakokat tervezett, Pécsett egyházi megrendeléseknek tett eleget (Agostonrendi templom, Szent Mihály-temetőkápolna altemploma, Pálos templom és kolostor, Máriakéménd kegytemploma), közben tájképeket és népéletképeket (1935-1940) is festett. A szegedi freskóknál (1936) és Pannonhalmán (1939) Aba-Novák Vilmos munkatársa volt. 1941-ben újra együtt dolgozott Molnár Farkassal. 1945 után a németek kitelepítése elől családjával Németországba távozott. 1946-ban Wiedenbrückben, majd 1950-től Gelsenkirchen-Buerban tanári állást vállalt. Portrékat, vallásos tárgyú képeket készített, illetve itáliai városképeinek variánsait festette újra. SZŐNYI ISTVÁN (Újpest, 1894. január 17. Zebegény, I960, augusztus 30.) Szőnyi István még Schmidt István néven született, apja pár év múlva magyarosította Szőnyire a család nevét. 191 l-ben a Képzőművészeti Főiskola esti szabadiskoláját látogatta, ahol megismerkedett Uitz Bélával és Kmetty Jánossal. 1913-ban megkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, először a rajztanárképző szakon, majd miután újból felvételizett, a művészképzőben Ferenczy Károly osztályában folytatta tanulmányait. Nála tanult 1914 nyarán főiskolai ösztöndíjjal Nagybányán. Ősszel bevonult katonának, 1 91 5-ben a fronton harcolt, 1916ban tbc-vel a tátralomnici szanatóriumban kezelték, itt ismerkedett meg Nagy