Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
FÜGGELÉK - Életrajzok (Z. A., Zs. F.)
Hősök kapuja boltozata, 1936; a városmajori templom mennyezete és szentélye, 1938; a székesfehérvári Szent István-mauzóleum, 1938-1939). 1935ben New Yorkban járt, kiállított a Silbermann Galériában és a pitfsburghi Carnegie Institute-ban. 1936-ban a Milánói Triennálé magyar pavilonjának dekorációját, 1937-ben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Magyar-francia kapcsolatok című monumentális pannóit készítette el. 1938-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Számos kitüntetésben részesült, elnyerte a padovai egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét ( 1 932), a kis állami aranyérmet (1936), a párizsi világkiállítás aranyérmét (1937), a Corvin-koszorút (1939) és a Velencei Biennale nagydíját (1940). Haála után, 1942ben jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 1 2 lapos albuma. Ez évben rendezték meg emlékkiállítását a Nemzeti Szalonban, majd 1 962-ben a Magyar Nemzeti Galériában és Szolnokon. • BÁNK ERNŐ (Szalmatercs, 1883. január 1. Budapest, 1962. július 17.) Tanítói, majd tanári diplomát szerzett, elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban tanított. 1 91 5-ben doktorált a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajztörténelem szakán. Ezzel párhuzamosan, az 1 9 1 Oes években az Iparművészeti Iskolában Pap Henrik és Sándor Béla irányításával festészetet tanult. 191 1-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon, majd az Ernst Múzeum tárlatain, művészetére elsőként Kádár Béla figyelt fel. 1914-1918 között a 30. Honvéd Gyalogezred történelmi csoportjánál portrékat festett a Hadtörténeti Múzeum számára. 191 8-1 91 9-ben a Polgári Radikális Párt VI. kerületi titkára volt. Az 1920-as évek közepén Aba-Novák Vilmos zugligeti köréhez tartozott. 1925-ben Aba-Novák, Patkó Károly és Kelemen Emil társaságában Felsőbányán festett. 1927-1928 nyarán Aba-Novák és Patkó mellett Kelemennel, Barcsay Jenővel és Mattioni Eszterrel együtt a Somogy megyei Igaion és Törökkoppányban dolgozott. 1927- ben a Műcsarnokban rendezett Magyar táj- és életkép kiállításon, illetve 1928- ban a Balatoni Társaság III. kiállításán a Szinyei Merse Pál Társaság díjával jutalmazták. Kiállító tagja volt a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének. Az 1930-as években megrendelésre több száz portrét, miniatűröket készített. Az 1 940-es évek közepétől a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete és a Nemzeti Szalon kiállításain vett részt alkotásaival. Emlékkiállítását a Magyar Nemzeti Galériában ( 1 978) és a Budapesti Történeti Múzeumban (1984) rendezték meg. DERKOVITS GYULA (Szombathely, 1894. április 13. Budapest, 1934. június 1 8.) Apja mellett az asztalos szakmát tanulta ki, 1 91 3-tól inasként az ő műhelyében dolgozott. 1914-ben önkéntesként bevonult katonának. Már a háború elején súlyosan megsebesült, tbc-t kapott, és bal karján maradandó sérüléseket szenvedett. 1 91 6-ban hadirokkantként leszerelték, és Budapestre költözve asztalosként kezdett dolgozni. Az Iparrajziskolában esti aktrajzolással, majd Podolini Volkmann Artúr magániskolájában kezdte művészeti tanulmányait. 1 91 8-ban Kernstok Károlynál, a Művészház Haris közi szabadiskolájában tanult, itt ismerte meg az iskola egyik modelljét, Dombai Viktóriát, akivel 1920 júniusában kötött házasságot. 1919-ben a Proletár Képzőművészeti Tanműhelyben, majd a Kernstok vezette nyári nyergesújfalui művésztelepen tanult. 1 920-ban kezdett nagyobb olajképeket festeni, ez év januárjában két munkáját kiállította a Nemzeti Szalon Téli tárlatán. Műveinek nagyobb kollekciójából - árkádikus kompozícióiból, önarcképeiből - 1922 novemberében a Belvederében rendezett gyűjteményes kiállítást. 1 920 körül Kmetty műtermében dolgozva kezdett el
