Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
KATALÓGUS - X. Ember és természet - Kompozíciók tájban (Z. A.)
13. SZÖNYI ISTVÁN: Átkelés a Dunán, 1927. MNG zícióinak öntudatosan pózoló szereplői, hanem hétköznapi események átélői, kiszolgáltatott elszenvedői. A dacos küldetéstudat helyébe a résztvevő együttérzés lépett, Árkádia örök tavaszát a halott tél váltotta fel. • Az 1928-as év Szőnyi számára rendkívül termékenynek bizonyult. Tájképek, portrék és alakos jelenetek mellett több nagyméretű, összegző jellegű kompozíciót is festett [Gyümölcsszedők, Este Zebegényben), sorozatuk az Átkelés a Dunán című képben csúcsosodik ki. A méretével minden korábbi festményt felülmúló képhez Szőnyi megint csak a zebegényi mindennapokból veszi témáját, de itt „fényproblémák megoldásával kapcsolja össze a képre kerülő alakokat..."" A korábbi képek világosan felépített struktúrája eltűnik, a vakító ellenfényben az ég, a hegyek és a folyó kékje vibráló párafelhővé áll össze, a jelenet kozmikus dimenziójúvá tágul, „a csónak mintha az eget és vizet eggyé foglaló fehér sugárözönbe készülne besiklani"7' A táj és ember viszonya is sokat változott a nagybányai Kettős arcképhez, illetve az 1925-ös Eiegytetőnhöz képest, az egyszerű falusi emberek ugyan monumentálissá növekednek, de mégis a táj szerves részei maradnak, a „környezet és alakok itt nagyszerű egységbe olvadnak össze." 11 ' 1 A következő évvel pedig végleg lezárult ez az alkotói periódus. Szőnyi legújabb műveit az 1929 elején megrendezett harmadik önálló kiállításán mutatta be, majd - Aba-Novákhoz és Patkóhoz hasonlóan - magyar állami ösztöndíjjal kiutazott Rómába, ahonnan azonban pár hónapos kinntartózkodást követően hazatért: Olaszország után a Szőnyi-kör tagjainak pályája végérvényesen más irányba fordult. JEGYZETEK 1 Ybl Ervin jelentése [a Szinyei-díjak adományozása alkalmából]. MM 1928. 1. 63. 2 Supka Magdolna a festményt monográfiájában (B. Supka I960. R: 1 1. kép) 1924-1925-re datálja. A mű stílusa, illetve Borghida Pál Aba-Novák munkamódszerére vonatkozó közlése alapján valószínű, hogy a művész a Felsőbányán készített vázlatok alapján a következő évben festette meg a képet: „Aba Nóvák [Felsőbányán] kisebb alakú, nagyon szép, ragyogó színekben tartott képeket festett, amiket csak otthon, Pesten dolgozott fel nagyobb kompozíciókban." (Borghida Pál levele Murádin Jenőhöz, Temesvár, 1970, idézi: Murádin 1998. 90.). 3 Aba-Novák Vilmos 1928-os önéletrajza (MNG Adattár 12571/59). 4 Ybl Ervin jelentése [a Szinyei-díjak adományozása alkalmából], MM 1928. 1. 63. 5 Uo. 63. ó Szobotka Imrének több igali képét ismerjük, amelyek stílusuk alapján a húszas évek utolsó harmadára datálhafóak, de itteni tartózkodásáról egyelőre semmi közelebbit nem tudunk, így azt sem, hogy AbaNovákékkal egy időben, esetleg velük együtt járt-e itt. Barcsay Jenő emlékezése az igali nyárról: Sümegi 1994. 6-7. 7 Fenyő 1934. 19. 8 Ybl 1929. 7. 9 Uo. 7. 10 Uo. 7.
