Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - X. Ember és természet - Kompozíciók tájban (Z. A.)

Az 1927-ben festett álló formátumú kép fő motívumai nem a szélesen hömpölygő folyó, a környező hegykoszorú vagy a falu házainak mélyben meghúzódó piros hasábjai, hanem a képfelület több mint felét kitöltő piszkos-zöld előtér. Ez éles ellentétben áll a háttérrel: a messzi táj és a falu részletezőbb megfestésével a közeli domboldal alig tagolt foltja kontrasztál. A festmény jobb alsó sarkában meghúzódó magányos fa széltépte csupasz ágai még eszünkbe juttathatják a korai tájraj176. SZÖNYI ISTVÁN Behavazott dunai táj (Duna télen), 1928 Snowy Danubian Landscape (The Danube during Winter), 1928 Olaj, vászon; 80 x 100,5 cm J. b. I.: Szőnyi 1928 Magántulajdon Kiállítva: 1929 Ernsl - Szőnyi 31. (?); 1933 Nemzeti Szalon 1 33. Irodalom: Fenyő 1934. 19-20. R: 12. kép; Genthon 1935. 260.; Genlhon 1964. 13.; Szabó Lilla 1 993. 4 1.; Szűcs 1999a R: 343. 175. SZÖNYI ISTVÁN Dunakanyar Zebegénynél, 1927 The Danube Bend at Zebegény, 1927 Olaj, vászon; 1 20 x 100 cm J. b. f.: Szőnyi I. 1927 Magántulajdon Kiállítva: 1929 Ernst-Szőnyi 135.; 1985 BÁV 66. 233.; 1994 Szentendre 1 1. Irodalom: Fenyő 1934. R: 6. kép; Balog 1943. R: 19. kép; Pataky 1960a. 121. R; 1 18.; Genthon 1964. 13.; Pataky 1971. 10. R: 9.; 1994 Szentendre Kat. R: 58.; Szabó Lilla 1993. 41 R: 41 .; Egri 1999. R: 8. kép zokat, de ezen a képen már nem az egyes motívumok játsszák a főszerepet. Az üres előteret kitöltő lazán áradó festékfoltok azonban nem a természeti formák plaszticitását érzékeltetik, Szőnyit jobban érdekli a háromdimenziós, térbeli alakzatok, illetve síkszerű leképezésük közötti feszültség. A fa csak mintegy kijelöli, kicövekeli a téri viszonyokat, és mintha egy mágneses erőtér centrumában állna, tövénél szűkülő koncentrikus körökben örvénnyé sűrűsödnek az ecsetvonások.