Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - VI. Barátok, családtagok - Arcképek (Z. A.)

110. SZÖNYI ISTVÁN Anyám és én, 1 923 My Mother and I, 1923 Olaj, vászon; 1 20 x 84 cm J. j. I.: Szőnyi I. 1923 Magántulajdon Kiállítva: 1924 Ernsl - Szőnyi Kai. 1 16.; 1924 Velence Kai. 77.; 1930 Tamás 38. Irodalom: Lancelotti, Arturo: te Biennali Veneziane del dopa guerra. Maglione Slrini, Roma, 1924, idézi: N. N.: A velencei magyar kiállításról, MM 1925. 1 50-51.; MM 1930. 8. R: 552.; Fenyő 1934. 18. R: 4. kép; Genthon 1935. 259.; Genthon 1964. 13.; Palaky 1971. 8.; Zwickl 1994a. 160., 161., 162.; Zwickl 1994b. 19. gás, a figura tartása stilárisan teljesen más köntösben a nemzetközi neoklasszicizmusban is rendszeresen megjelenik: Georg Schrimpf női arcképe a Neue Sachlichkeit idealizálástól mentes felfogását tükrözi. • Szőnyi önarcképein többször társul egy-egy figura a művész alakjához: 1 923-ban anyjával ábrázolta önmagát. A művész ezen a képen „a magyar önarcképek oly kedveit romantikus pózában tetszeleg, férfit és nőt, ifjú erőt s az élet őszének elmélkedéseit hatásosan szembeállítva"

7 - írja róla Genthon István. A festmény valóban a Szőnyiképekre jellemző kontraszthatásra épül: az előtérben álló, tetterős és fiatal férfit a háttérben kuporgó, megtört és idős asszony ellenpontozza. A képtér mélyében meghúzódó figura Szőnyi más képeinek visszatérő eleme (például az Akt vörös drapéria előtt, katalógusunkban ól. kép) Az Anyám és én kompozícióját Vörös Géza egyik hasonló stílusú korai kettős önarcképe ismétli meg, az anya alakját egy másik Szőnyi-motívum, egy női akt helyettesíti. PerlrottCsaba Vilmos 1922-es festményén a női aktmodell a művésszel egyenrangú szereplőként jelenik meg a képen. 5. VÖRÖS GÉZA: Festő és modellje, 1924 Magántulajdon 6. PERIROTT-CSABA VILMOS: Önarckép modellel, 1922. JPM