Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - V. Biblia és mitológia - Aktkompozíciók (Z. A. - Zs. F.)

emelt helye indokolja, másrészt ezeken keresztül betekinthetünk a művész „műtermébe", rekonstruálhatjuk alkotómódszerét. Patkó ugyanis csaknem minden jelentősebb kompozícióját az olajjal készült festménytől a különböző grafikai változatokon keresztül a rézkarcig szinte a teljes technikai skálán elkészítette. A kompozíció általában azonos, az egyes variációkon igen csekély módosításokkal, bár - mint a Niobé esetében előfordulhat kiegészített, „bővített" változat is. A kiállított grafikai lapok csaknem egy időben, dotálásuk szerint egy esztendőben készültek. A legkisebb méretű egy nagyvonalúan felvetett, lavírozással kiegészített tusrajz, mely már a végleges megoldást mutatja, bár a felirat szerint a művész még további változtatásokat kívánt végrehajtani. Talán ennek alapján készült el a hatásos, önálló rajzként is értékelhető, a festményt közvetlenül előkészítő lap, amely rézkarcváltozat előképéül is szolgálhatott. A harmadik rajz a kompozíció egy lehetséges, több mellékalakkal kibővített, feszesebb megoldású variációja. • Szőnyi második, 1 924-es gyűjteményes kiállításának főműve, első alkotói korszakának összefoglalója a Danaidák volt. A nagyméretű képhez készült rajz- és olajvázlatok a kompozíció kidolgozásának, kiérlelésének folyamatát mutatják. A képen nem érződik a komor hangulat, amely Korb Erzsébet hasonló témájú művének sajátja, mintha az életteli, erőt sugárzó aktok a címadás ellenére nem a végzetes mitológiai történetet szereplői. A férjüket meggyilkoló és örökös büntetésre - hiábavaló vízhordásra - kárhoztatott asszonyok csoportja inkább mű90. Patkó Károly Niobé (Vázlat), 1923 Niobe (Sketch), 1923 Tus, toll, lav., papír; 220 x 250 mm J. b. I.: Patkó Károly 923, Vilinek tetszik, ne haragudj de nekem nem. Karcsi L: jobb szélső két alak középfelé teendő úgyhogy Niobe a középen keseregjen. Magántulajdon Kiállítva: Irodalom: — termi aktstúdiumok egymás mellé helyezett együttesének hat. A kissé vaskos és zömök proporcionálású figurák a fiatal szobrászok munkáiban, így Pátzay Pál korai kisplasztikáin is megjelennek [Korsós nő, 1919). A vízhordó női akt motívumához Pátzay még egyszer visszatért, a Danaidák főalakjának tartását idéző szobor akkoriban készült, amikor Szőnyivel közös műteremben dolgoztak. Az időtlenséget sugárzó Danaidák-képen még mindig a melegbarna testek változatos tartása és harmonikus csoportfűzése áll a középpontban, ahogy monográfiájában Fenyő Iván a korai Szőnyi-képekől írta: „Klasszikus a kompozíció, mert problémakifűzése a képszínpad megszerkesztésére, az alakok mozdulatainak ritmikus összecsendülésére, tehát alapjában a renaissance kompozíció-elemeire terjed ki."" Ezen az összegző művön azonban Szőnyi már nem képes maradéktalanul megoldani a különböző komponensek szintézisét. Kiállítási kritikájában Lyka Károly ugyan tárgyilagosan értékeli a „szinte architektonikus egyensúlyban" elhelyezett figurákat, de a jelenet szerinte végül is „Zebegény tropikus paradicsom mezben".'

1 Kállai Ernő egy évvel később jóval kíméletlenebbül fogalmaz: „Újromantikus expresszív naturalistáink ezt a lokális atmoszférát a görög mitológia, a biblia és krisztusi kálvária nagyképű jeleneteihez való színtér gyanánt kasírozzák. Vagy »beerik« az ember és a természet reprezentatív, látványos mutogatásával."

17 Véleménye szerint „Szőnyi meg követőinek reneszánszot idézgető kompozíciói" felett eljárt az idő, helyettük ekkor már más, korszerűbb neoklasszicista tendenciák jelentkeznek a magyar művészetben, nyilvánvalóvá vált a „heves taglejtések, robusztus aktmutatványok és sírva vigadó clair-obscur hangulatok"

13 anakronizmusa.