Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - Ács PÁL: Apocalypsis cum figuris. A régi magyar irodalom történelemképe
védelmezett közösség egészét szimbolizálják, a Legenda Aurea szerint a testvérek hetes száma „numerus universitatis". 128 Más értelmezések szerint a hetes szám azt a hét egyházat jelenti, akikhez a Jelenések könyvét címezték. 129 Ezek a jelképek is egy végső megpróbáltatás előtt álló közösség és Isten kapcsolatáról beszélnek. Más szavakkal úgy mondhatjuk, hogy ez a történet a kezdetektől fogva összekapcsolódott a zsidó és a keresztény apokaliptikával. 130 Antiokhost mint a „végső zsarnokot" 131 a középkori kódexábrázolások az Antikrisztus képére formázták, áldozataiban pedig az utolsó ítéletet váró egyház, az Ecclesia jelenik meg. 132 Ez a megfontolás részét képezte a kölni ereklyetartó programjának is. Helias Mertznek a Makkabeusok szenvedéseiről szóló 1507-es, alnémet nyelven írt verse 133 „Antiochus Endekrist"-ként emlegeti Antiokhost. Jacobus Magdalius Gaudensis, Mertz barátja írja az 1517-es nyomtatványban a szír uralkodóról, hogy „ha ugyanis kegyetlensége nem lett volna ily hatalmas, nem terjedt volna el róla, hogy úgy viselkedett, mint az Antikrisztus". 134 Vele szemben áll a szentek, e „legyőzhetetlen bajvívók kitartása", akik anyjukkal együtt megteremtették a „keresztény passió archetípusát". Mártíromságuk késő középkori szimbolikáját tömören foglalja össze a kölni ereklyetartó lábazatának felirata: „A HÉT SZENT MAKKABEUS TESTE ÜDVÖZÍTŐNK SZENVEDÉSÉNEK ELŐKÉPE. ANYJUK, SZENT SALAMONA FÁJDALMAI MÁRIA FÁJDALMAIT JELENTIK". 135 Könnyen átlátható, hogy Helias Mertz és humanista barátai a Makkabeus-passió keresztény interpretációját a németalföldi devotio moderna és Erasmus szellemében, az imitatio Christi eszmekörében fogalmazták meg. 136 A szentek - akiknek lelke Istennél, teste viszont teljes valójában a közösség tulajdonában van - védőburkot vonhattak a hamvaikat birtoklók köré. 137 A kölni ereklyetartó programja tehát nem csupán interpretatio Christiana. Több ennél: válasz a Rajna-vidéket ekkoriban lázba hozó apokaliptikus víziók keltette kihívásra. Tudott dolog, hogy Johannes Lichtenberger nevezetes jóskönyve éppen 1517-re ígérte a „nagy megújhodást". A Prognosticatio (Heidelberg, 1488) szerint ekkor a törökök császára mint Antikrisztus egészen Köln városáig vonul, ahol azonban vereséget szenved, s kezdetét veszi Krisztus ezeréves országlása. Ettől a jóslattól nem függetlenítette magát sem Luther, sem Helias Mertz, aki ráadásul baráti kapcsolatban állt rendtársával, Joannes Trithemiusszal (1462-1516), a híres okkultistával. 138 A Makkabeus-kultuszt felújító 1517-es nyomtatvány tehát a Lichtenberger-jóslat keltette apokaliptikus várakozás hangulatában keletkezett. A jóskönyvet egyébként a magyarok is ismerték. A „nagy kolóniai jövendőmondást" Heltai Gáspár beillesztette Krónikájába: „Eddig jön fel török császár az ő erejével, és itt, e kápolnánál elveszti az ő fejét". 139 Rendkívül érdekes, hogy a Pseudo-Josephus-szöveg révén éppen a Makkabeus mártírok ereklyetartója - pontosabban annak programja - öröklődik át a protestáns utókorra. Tudjuk, hogy Európa milyen heves világvége-várakozásokkal telve lépett az új, a 16. századba. 140 Mind Luther, mind Melanchthon különös érzékenységgel értelmezték az Ó- és Újszövetség apokaliptikus könyveit. Nem csoda, hogy a Makkabeus-történet szimbolikája élénk érdeklődésre talált a reformátoroknál is. Antiokhos Epiphanés is azonnal megtalálta helyét a protestáns apokaliptikában. 141 Antiokhost népszerű metszeteken ábrázolták mint a négy „tyrannus" egyikét. 142 A „wittenbergi" történetfelfogást összegző Carion-krónika szerint „Antiochus typus Antichristi", mely egyaránt jelenthette a pápát és a törököt. 143 A fogságában Melanchthonnal levelező Perényi Péter, Sztárai patrónusa az 1540-es években ebben az apokaliptikus szellemben említi a Makkabeus fivérek mártíromságát a Biblia párhuzamos helyeiből összeállított „konkordanciájában". 144 Körmendi Fráter Gáspárnak A pogány Antiokhus királyról szóló históriájában Antiokhos halála Attila királyéhoz hasonló, tipikusan protestáns történelmi példázattá kerekedik: „Istennek ostorát hogy rajta értöttem" - írja. 145 A Magyarországon ekkoriban elterjedt lutherimelanchthoni történetfelfogásban Antiokhos Epiphanésnek kiemelkedő szerep jut: ő uralkodik a harmadik világbirodalom vége felé, ő a „kis szarv", a „bősz tekintetű király", aki előáll „a bűnök tetőfokán". 146 Bukása tehát az utolsó világkorszak kezdetének előjele. Ennek végét, az utolsó ítéletet, miként az köztudomású, a 16. századi protestáns felekezetek saját korukra várták, a Vizsolyi Biblia például kimerítő részletességgel kommentálja Dániel jóslatait - de ugyanilyen hosszú fejtegetések olvashatók már Luther Dániel-könyve-fordításának előszavában is. 147 Oda kell figyelnünk arra, hogy a „gyalázatos" Antiokhos Epiphanés zsarnoki vallásüldözését és a mártírok helytállását, a „Felséges szentjeinek" szenvedését ez a bibliai könyv is „megjövendöli". 148 Márpedig ez a könyv döntő hatással volt a reformácó történelemszemléletére. Többek közt ez szolgáltatott érveket a birodalom átszármazásának (translatio imperii) gondolatához. 149 Nem érdektelen az sem, hogy Dániel próféciáját, Antiokhos példáját maga Melanchthon is Magyarországra vonatkoztatja: „Nem az evangélium szava csalogatja Magyarországra a törököket, hanem a hosszú ideje tartó mérhetetlen bálványimádás és más förtelmek" - írja Dániel-kommentárjaiban. 150 A magyar protestánsok számára a „pogány Antiokhus" egyértelműen a „testi Antikrisztust", a törököt jelképezi. 151 Bornemisza Miklós éppen így értelmezi saját Makkabeushistóriáját: Isten „Nem hagy azért minket az pogán kézben", Szegedi Kis István szintén a törökre érti „Antiokhus király" példáját Szánja az úristen híveinek romlását kezdetű versében: Antiokhus király zsidókat háborgatá, Bálványimádásra hajtania akará, Kit szörnyű halállal Isten halálakor Elveszte és elronta.
