Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

újratemetés kérdése. Thaly, mivel úgy gondolta, hivatalos úton nem kaphat elég segítséget a hamvak felkutatásához, magánakcióba kezdett. Levelezés és személyes kapcsolatai útján sikerült is megállapítania, hogy a nagykövettől kapott tájékoztatás téves információkon alapszik. 1863-ban, a corvinák maradványai felkutatására Konstantinápolyban járt id. Kubinyi Ferenc, Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre. Ok megtekintették a fejedelem és a bujdosók sírjait Rodostóban és Galatában, illetve a konstantinápolyi keresztény temető magyar síremlékeit. Rákóczi bujdosó társainak (Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és Esterházy Antal) nyughelye ismert volt a rodostói görög templomban. A napilapokban is megjelentek azonban azok a vélemények, amelyek vitatták Rákóczi és Zrínyi Ilona sírjának pontos helyét. Az egykori emigráns, Irányi Dániel szerint például Rákóczi a konstantinápolyi keresztény temetőben nyugszik, de a temetőből azóta már elvitt síremléket az 1849-es emigráció tagjai megrongálták: emlékül mindegyikük kis darabokat tört le a márványszarkofágról. Ezeket a sírokat bontották fel az emigránsok, de abban koporsót nem találtak, így alakult ki az a nézet, hogy a fejedelem hamvai eltűntek. Csakhogy e két sír Rákóczi orvosának és egyik főtisztjének maradványait őrizte; az egyik sírt valóban felszámolták, a másik esetében viszont a kutatók nem voltak elég alaposak. Thaly mindezek alapján úgy döntött, megpróbálja kibontani a galati Szent Benedektemplomban II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és az ott lévő Bercsényi Miklósné, Csáky Krisztina-féle sírt. Thaly 1888-ban járt a helyszínen, majd a következő évben is, akkor a corvinák utáni újabb kutatócsoport tagjaként. Itt valóságos kis összeesküvést szervezett, melybe jó érzékkel bevonta a kutatóbizottság másik tagját, Fraknói Vilmost. A Szent Benedek-templom ugyanis a francia Szent Lázár-rendi szerzetesek birtokában volt, így joggal számíthatott rá Thaly, hogy egy magyar főpap közbenjárása megkönnyíti a kihantolás engedélyezésének elnyerését. Sikerrel járt, és a „bizonyos történelmi visszaemlékezések szempontjából" Thaly által legjobbnak tartott október 6-ra tervezett akciót - ugyan csak másnap -, de végre is hajtották. Rákóczi viszonylag jó állapotban fennmaradt cédrusfa koporsójából Thaly több ereklyét is kiemelt, így a fejedelem olvasójának a keresztjét és néhány megmaradt szemét, a szemfedő maradványait, a nadrág aranysujtásos kapcsait. Ezeket később, már Budapesten egy lepecsételt ládikában helyezte el, három relikvia kivételével. Az olvasó keresztjét Fraknói Vilmosnak, a szemfedő egy darabját pedig Kossuth Lajosnak adományozta, az olvasó egyik achátszemét pedig aranyba foglalva maga viselte óraláncán (THALY KÁLMÁN: 77. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala. Budapest 1893, 211-233). A Thaly által hazahozott ereklyék közül ma hármat ismerünk. A Kossuth Lajosnak adományozott szemfedő-rozetta budapesti magánygyűjteményben található, a Nemzeti Múzeumban tulajdonában pedig két aranyozott ereklyetartó van, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc ereklyéivel. A Zrínyi Ilona-féle ereklyetartó egykor Bubics Zsigmond tulajdonában volt, tőle Thallóczy Lajos (1856-1916) történészhez került, majd a Rákócziereklyartóval együtt a Nemzeti Múzeumba jutott. Bubics Zsigmond (1821-1907) 1884-től kassai püspök volt, de a temetési szertartást nem ő, hanem az akkor még segédpüspök Fischer-Colbrie Ágost celebrálta; Bubics ekkor valószínűleg nem is tartózkodott Kassán. A Zrínyi Ilona-ereklye kiemeléséről Thaly nem tudósít, sőt, úgy tűnik, csak ruhafoszlányokat, fémmaradványokat hozott el a kibontott sírokból. Tekintettel arra, hogy a Zrínyiereklyetartó formája nagyon is világias, eredeti funkciója talán illatszeres üvegcse lehetett, kérdéses az ereklyetartó autentikussága. A II. Rákóczi Ferenc köpenyének darabkáját őrző historizáló ereklyetartó a Nemzeti Múzeum leltárkönyvében mint Benczúr Gyula tervei alapján Münchenben készült aranyozott ezüst ötvösmű szerepel. Benczúr iparművészeti terveiről szinte alig tudunk valamit. Ismert egy, a Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, Erzsébet királyné gombját magába foglaló aranyékszer, melyet szintén ő tervezett. Az ereklyetartón semmiféle ötvösjegy nem látható, valószínű, hogy közvetlen megrendelésre készült, talán éppen Thaly Kálmánnak, akinek birtokából később a Nemzeti Múzeumba került. Bubics Zsigmond 1884-től kassai püspök volt. Hozzá valószínűleg II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona 1906-os kassai újratemetésekor jutott az ereklye. Tőle Thallóczy Lajos történészhez került a tárgy, majd II. Rákóczi Ferenc ereklyetartójával együtt a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. K. Er. X-20. Zrínyi kirohanása - dombormű 1850-1860 között Szentpéteri József ? (1781-1862) Ezüst, domborított, magassága 37 cm, szélessége 23 cm Hitelesítő jeggyel nem jelzett. A képen tükörképes cizellált monogram: „LG" Áttét a Magyar Nemzeti Múzeumból 1936-ban. A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak visszaadott műtárgyak között szerepelt: 142. sz. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: 18. 862 Eredetileg ékköves díszítésű, faragott fakeretben, patkó formájú ezüstlemezen mozgalmas kompozíció: Zrínyi kirohanása. A szigetvári hős a jobb oldalon látható vár kapujából a török harcosok közé ront kardjával. Az egyik katona kardján „ALAPY", a jelenet közepén egy lehanyatló vitéz kezében lévő kardon „ZRÍNYI MIKLÓS 1566" utólagosan vésett felirat. Alul egy gerendán heverő magyar ruhás katona szentkoronás címerpajzsot tart, mellette egy fekvő, római viseletű figura, sarus lába a szentkoronás pajzsra tapos. A kompozíció ikonográfiái előképe valószínűleg Gurk Ede (1801-1841) a török háború csatáiról készített színes litográfiája. Méret- és