Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)
IV-2. Eberhard von Windecke krónikája Zsigmond császár életéről Eberhard von Windeck: Denkwürdigkeiten zur Geschichte des Zeitalters Kaiser Sigismunds 1443 körül Felső-Rajna-vidék Vízfesték, színezett tollrajz; papír, III + 460 + IV levél (az utóbbiak a restaurálás során kerültek a kötetbe), 370 * 267 mm. Nem eredeti kötése fatáblás fehér félbőr, gerincén kék címke arany felirattal. A másolatot a szövegben említett utolsó esemény keltezi; lokalizálását a festmények stílusa nem, csak a szöveg dialektusa segíti elő. A kódex első tulajdonosa és későbbi története ismeretlen. A jelenlegi őrzési hely 1875-ben megjelent katalógusában már szerepel. Wien, Osterreichische Nationalbibliothek, Handschriftensammlung, jelz.: Cod. 13975 A címét az utókortól kapott kötet szerzője Eberhard Windecke, aki egy mainzi polgárcsaládban született 1380 körül. Ifjan vándorútra indult, több előkelő udvarban megfordult. 1394-ben Csehországba érkezett, majd 14061424 között Zsigmond király környezetében élt. Több külföldi útja alkalmával elkísérte őt, diplomáciai megbízást is kapott. Egy pozsonyi nővel házasságot kötött, jobbára Budán tartózkodott. 1424-ben visszatért Mainzba, ahol egy ideig a közélet aktív résztvevője volt. Neve 1439-ben szerepelt utoljára, 1440 első felében halhatott meg. Windecke Zsigmond király környezetében eltöltött évei emlékeit élete utolsó, mainzi periódusában jegyezte le. A mű megírásakor emlékezetén kívül mainzi levéltári adatokat, újságokat, dalokat és egyéb forrásokat is felhasznált. Windecke műve műfajilag nehezen meghatározható. A kézirat elsősorban az uralkodó személye köré fűzi az eseményeket, de különféle, az íróval megtörtént, illetve számára érdekes és szórakoztató eseményről is beszámol. A kézirat a fentiekből következően műfajilag emlékirat, ugyanakkor a 15. századi olvasó számára világkrónika is, mert egy korszak valamennyi fontos eseményét rögzíti. A munka olvasmányos, irodalmi szempontból azonban nem különösebben becses. Történelmi és kultúrtörténeti vonatkozású adatainak gazdagsága azonban felértékeli a művet. Magyarországi szempontból azért különösen értékes a kézirat, mert a memoár auktora saját korát jól ismerő, nyitott szemű európaiként él a budai királyi udvarban, s mint ilyen, a magyar történelmet Zsigmond király és császár tevékenységét kísérve európai relációkba helyezi. Sőt, egyéni érdeklődéstől indíttatva vagy a magyar történelemben járatlan német olvasóra gondolva Windecke művének egyik (CCCLXX.) fejezete, mintegy appendixként, a magyar uralkodók jegyzékét tartalmazza a hun Attilától Zsigmond császárig. Az Attila királyságától Árpád fejedelemig ívelő rész adatai kissé bizonytalanok. A magyar királyok felsorolásában pontosabb a szerző. Gondot fordít a leszármazásra, s azt is jelzi, ha megkoronázása ellenére sem uralkodhatott egy király. A jegyzéket feltehetően még Magyarországon kérte és kapta valakitől a szerző. A mű a magyarországi krónikairodalom történetében sem jelentéktelen, mert Zsigmond király uralkodásával foglakozva hidat képez a Képes Krónika és a Thuróczy-krónika között. Az események egy részét maga Windecke jegyezte le, más részét azonban diktálta. Memoárját halála után több példányban is lemásolták. A mű eredeti kéziratos példánya ismeretlen. Öt, különböző korú és szövegrészekkel kiegészített variánsából a textus kiadásának alapjául is szolgáló, itt kiállított példány (ALTMANN 1893 V 2 ) a legjelentősebb. Ez röviddel a szerző halála után készült másolat. A benne említett utolsó, 1443-as esemény segít a kézirat keltezésében. Elején tartalomjegyzék ismerteti a mű 381 fejezetének tartalmát. A számozott fejezeteket rubrikák tagolják. A nem szerzői, hanem szerkesztői tagolás arra utal, hogy a kéziratvariánst reprezentatív példány készítésének igényével tervezték meg, és kifestésére is gondoltak. Az illusztrált bécsi példányt 374 - egész oldalas, illetve kisebb - képén kívül egy festett ornamentális és számos vörös vagy kék iniciálé díszíti. A rubrika és a szöveg, valamint a szöveg és a képek között olykor kisebb eltérések mutatkoznak. A képek és a szöveg írástükrön belüli egymáshoz való viszonya, a képek kialakítása és festésmódja a 15. századi krónikakompozíciókéra jellemző. E kézirattípusban a fejezetek élére helyezett illusztrációk keretezetlenek, és alapozás nélküli papírlapra kerültek. A kézirattípusra jellemző históriák hátterét nyújtó környezet jelzése visszafogott. Általában a szereplők száma is minimálisra redukált. A szereplők nemükön és életkorukon kívüli egyénítése nem jellemző. Az események értelmezését a kép címeként is felfogható rubrika mellett heraldikus elemek és néha feliratok segítik. A fekete rajzot kevés, élénk szín tölti ki. Ez a gyorsan kivitelezhető, a képeskönyv igényeivel készült illusztrációs rendszer jellemzi a Windecke-kézirat bécsi példányát is. Fiziognómiai szempontból egyedül Zsigmond egyénítését kísérelte meg néhány képen a festő, ami a császár arcvonásainak ismerete mellett szól. Az egyik kompozíción még az idős korában viselt, prémből készült füles sapkája is feltűnik. Az események színhelyeit és azok szereplőit olykor városi, ország- és magáncímerek egyénítik (mainzi és más városi, német-római császári, magyar, lengyel, valamint cseh királyi, litván fejedelmi, Garai, Windecke stb. családi). Az egyházi és társadalmi hierarchia képviselőit a kor szokásainak megfelelő jelvények és viseletek különböztetik meg. A képek közül huszonhárom olyan eseményeket ábrázol - nem időrendben haladva - amelyek 1384-1424 között Magyarországon történtek, a budavári Nagyboldogasszony-templom tornyának a mise közbeni ledőlésétől az 1424. évi budai körmenetig, amelyen a bizánci császár is részt vett. W. T.
