Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - GALAVICS GÉZA: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet

adott uralkodó országlását a leginkább jellemezték. A királyfigurák mellett itt lép be először, mégha csak háttérjelenetként is, a történelmi események ábrázolása, a történelem folyamatát érzékeltető szándékkal. E háttérjelenetek apró képein jelennek meg először azok a témák is, amelyek a 19. század történeti festészetének meghatározó tematikáját jelentik majd: így II. Lajos halála a mohácsi csatamezőn, a Dózsa-féle parasztlázadás, s a honfoglalók hagyományait őrző, pogány magyarok ábrázolásai. Ez a sorozat inspirálta az olyan képi együttesek megfestését, mint például a gödöllői Grassalkovichkastély parkjában a királydombi pavilon (VI-28), vagy a homonnai Drugeth-kastélyban lévő Királyok terme, ahol valamennyi magyar uralkodó ábrázolásával egyetlen térben kívánták a magyar történelem egészét megjeleníteni. Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyházi festészetben is. A 18. századra már ott is kikristályosodott ikonográfiái formák adnak keretet a nemzeti szentek megjelenésének, s bár ezen belül apróbb eltérések és változatok adódhatnak, a közkedveltté vált ikonográfiái sémák alig változtak. Ettől eltérni csak olyan esetekben volt szokás, amikor a megrendelők számára a múlthoz való viszony jelenkorú állapotukra is meghatározónak bizonyult. Ez figyelhető meg Pannonhalma esetében a 18. század elején, amikor az apátság a múltra hivatkozva kísérli meg, hogy a 18. század hazai társadalmában hajdani középkori rangjához és gazdagságához méltó helyet vívjon ki magának. Ehhez veszi igénybe a képzőművészet segítségét is, amikor az újjáépülő pannonhalmi apátság barokk ebédlőjének festett díszítésében (Antonio Fossati, 1728-1729) a magyar királyoknak és a pannonhalmi apátoknak gazdag portrésorát vonultatja fel. Művészi programjának célja annak bizonyítása, hogy mivel a régi magyar királyok Pannonhalmát különleges jogokkal látták el, az apátságot a 18. században is a legelsőknek kijáró hely illeti meg a különböző szerzetesrendek és intézmények között. Új elem a korszak műpártoló gyakorlatában az uralkodónak, Mária Teréziának a magyar történelemmel összefüggő mecenatúrája. Ennek során a királynő a magyar nemzeti múlt, a Szent Istvánban megtestesülő hagyomány ápolói közt jelenik meg. A Szent István-rend megalapítása és a rend jelvényeinek ünnepélyes átadása (V-36), a Szent lobb Magyarországra hozatala éppúgy ennek jelei, mint különböző, Mária Terézia kezdeményezésére készült Szent István-oltárképek és ereklyetartók is. Mária Terézia gesztusai mögött - őszinte vallásosságán túl - a politikai célok is meghúzódtak, s ezekben a magyar főnemesség megnyerése - jellemző módon történeti hagyományainak felidézésével - éppúgy jelen van, mint a pápaság és a Habsburg-uralkodók vitája a kegyúri jogok gyakorlásának nemcsak egyházpolitikai, de igen jelentős politikai és gazdasági érdekeket rejtő kérdéseiről is. A királynőtől érkező művészi megbízásokat többnyire a bécsi Akadémia vezető mesterei kapták, akik újfajta szemlélettel közeledtek a magyar történelem megörökítéséhez. A festő Vinzenz Fischer például, aki a székesfehérvári plébániatemplom főoltá10. Dorffmaister István (1741-1797): Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot, a szombathelyi székesegyház mellékoltára, 1791 rára és a budai vár Szent Zsigmond-kápolnájába is megfestette a Szent István felajánlja a koronát s vele országát Szűz Máriának-jelenetet, 1775-ben többször is levelet váltott a fehérvári tanáccsal, azt tudakozván, hogy hány éves lehetett Szent István a korona felajánlása idején, s hogy vajon szakállal (s ha igen sötét szakállal-e) vagy anélkül kell őt ábrázolni. A történeti hűség szempontja ekkor kezdett egyre fontosabbá válni, s ismerünk olyan eseteket is, hogy a megrendelő kérte számon a festőtől az ábrázolás korhűségét, mint például 1792-ben Szily lános szombathelyi püspök Dorffmaister Istvántól a szombat-