Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban

ricus ad divum Ladislanm Pannóniáé regem ..." kezdetű, 1509-ben Bécsben megjelent művében Szent László páncélt viselő lovas alakja fölött, a kép bal felső sarkában, holdsarlón a félalakos Madonna jelenik meg. A lovas lába alatti címer a nemzeti humanizmus jeles képviselőjeként számon tartott ugocsai főispáné, Perényi Gáboré. A támogatásával megjelent könyv - mely más magyar vonatkozású szentről, így Szent Istvánról is tartalmaz dicsőítő szövegeket - és különösen annak nyitóképe, az ország védőszentjeként értelmezett Szent Lászlónak a Patrona Hungariae-val való közös tiszteletét kívánta szolgálni. A magyar szent királyoknak az új tartalmú Mária-tisztelettel gazdagított kultuszát igyekezett Perényi a Jagelló-családból való uralkodó dinasztikus reprezentációjának szolgálatába állítani.

101 A holdsarlós Madonna, az apokaliptikus asszony a 15. század végén különösen népszerűvé váló ábrázolásának terjesztésében, Patrona Hungariae-ként való elismerésében és a szent uralkodókkal való összekapcsolásában nagy szerepe volt az obszerváns ferences mozgalom tanainak, elsősorban Kapisztrán János prédikációinak is. Ezekben erősödött meg az új típusú ábrázolásokhoz - éppúgy, mint Lászlónak a kunnal folytatott párviadalához - Mátyás ideje óta kapcsolódó törökellenes tartalom.

102 A vitfalvi oltár szárnyképei ezen ikonográfiái típus korai emlékei. A két szent király rajtuk külön képen jelenik meg. Testtartásuk, mozdulataik, a Madonna felé irányuló tekintetük szinte ismétlődik, mint ahogy az Immaculata is kétszer, egyforma alakban jelenik meg egymás mellett. A szentek és a Patrona Hungáriáé egységes kompozícióba szerkesztett képtípusát csak a 16. század elején, a mohácsi vész előtt nyomtatott miszálék nyitóképei alakítják ki a magyarországi művészetben. Legkorábbi közöttük az 1501-ben megjelent Missale Strigoniense nagyméretű, 242 x 180 mm-es fametszete, mely a címlevél hátlapján található (II-5). A képmezőt felül és oldalt gótikus indafonat kereteli. Az ábrázolás alsó, keskeny sávjában áll a három Árpád-házi szent király. A két szélső, István és Imre, határozottan a középen megjelenő László felé lép, míg ő István mozdulatát utánozva, ugyancsak oldalra fordul. A három alak egy csoporttá komponálásának igénye nyilvánvaló, ha az eredmény inkább a hasonló beállítású alakok ismétlése is. Mindhárom szent magyar címeres pajzsot tart, a két király lovagi páncélt visel, míg Imre földig érő, prémgalléros, bő ruhában látható. Kezében nem trónörökösi mivoltára utaló kardot vagy lándzsát, hanem legfőbb erényére emlékeztető liliomot tart. A felhők fölött félholdon trónoló, koronás Immaculata, ölében az áldó mozdulatú, álló Gyermekkel a szent királyok fölött lebeg. Lenéz rájuk, de a szentek nem vesznek róla tudomást. A kompozíció két külön egységből áll. A misekönyvet az esztergomi egyház Anton Koberger nürnbergi nyomdásznál rendelte meg, aki annak kivitelét a számára Lyonban dolgozó Jacques Saconra bízta. A háromkirályokat ábrázoló fametszetet - mely német mester munkája - valószínűleg a magyar megrendelő igényéhez igazodva, utólag nyomtatták bele egyes példányokba, hogy azok értékét és kelendőségét növeljék. A kép elé írt disztichonok szóban is megemlékeznek a magyarok védőszentjeiről.

103 A magyar megrendelő személyének azonosítása, az ország védőszentjeinek felsorolása lehetett a szerepe az először 1508-ban megjelent, Joannes Winterburger bécsi nyomdájában készített Missale Strigoniense címképének is (11-7). Az itáliai reneszánsz kapu architektúrájával kereteit lap alsó részén, a két oszlop között egy Andrea Zoan kompozícióját követő Arma Christi-ábrázolás szerepel. A nyomdász a kompozíciót eredetileg egy 1507ben készített passaui misekönyvhöz rendelte meg, ahol a kép timpanonszerű felső részében Passau védőszentje, Szent István protomártír jelent meg két szent püspök társaságában. Az esztergomi misekönyv számára a nyomtató fadúc e felső részét kicserélték, és ugyanerre a helyre a magyar szentek képét illesztették be. Középen Szent István, balra Szent László, jobbra Szent Imre igen díszes öltözetű, a magyar ábrázolási tradíciótól kissé eltérő alakja látható, akiket attribútumaik és a magyar címert három különböző formában ábrázoló címerpajzsok azonosítanak.

104 A harmadik, hasonló tárgyú fametszetet tartalmazó misekönyv a zágrábi egyházmegyéhez kapcsolódik. A könyv Joannes Muer zágrábi polgár költségén, kétévi munka után készült el 1511. június 20-án, Petrus Liechtenstein velencei nyomdájában. A Patrona Hungariae-t a magyar szent királyok társaságában bemutató metszet a legsikerültebb kompozíció az eddig elemzettek közül (11-6). A kép a Sacra Conversatio ikonográfiái típus mintájára rendezi el a Bellini-Madonnákhoz hasonlító, reneszánsz kőtrónuson ülő Mária köré a magyar szent királyokat: a bal oldalra a lándzsát tartó Szent Istvánt és a hercegi kalapot viselő, liliomos Szent Imrét, a jobb oldalra a püspökség megalapítóját, Szent Lászlót. Az ábrázolt személyeket a gallérjuk szélén olvasható felirat és a lap alján elhelyezett címerek azonosítják.

105 Mikó Árpád hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar szent királyok képei külön nyomódúcra készültek, amit a trónus melletti függőleges elvágások jól mutatnak. A királyalakok a címerekkel együtt a megrendelő igényének megfelelően feltehetően ugyanúgy cserélhetőek voltak, mint az 1508-ból származó Missale Strigoniense Arma Christi-képe fölött.

106 A korábbiaktól eltérően a trónuson látható „S. Maria Patrona Regni Hungáriáé" felirattal kitüntetett Madonna, akit két lebegő angyal koronáz meg, nem a holdsarlón megjelenő Immaculata. A metszet legközelebbi analógiája a Gian Francesco Tolmezzo velencei festőnek attribuait, ugyancsak Szegedi Lukács zágrábi püspöksége idején, 1505 körül készült oltárkép. A csúcsíves záródású festmény középtengelyében a Megfeszített Megváltó látható. A kereszt lábánál Mária Magdolna térdel, a bal oldalon a megszokott siratok, Evangélista Szent János, Mária egy másik női szenttel. A jobb oldalon pedig, mint a történés részesei, tanúi, a magyar szent királyok. Elöl Szent László, kissé mögötte Szent István és Szent Imre alakja a szokásos ikonográfiának megfelelően, jellemző attribútumaikkal. A biztos azonosíthatóság érdekében László kettős keresztes és vágásos címerpajzsot tart. Feltűnő azonban a kompozí-