Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században
a Nemzeti Múzeumban lévő olajképben vélték felfedezni. A lapon még két királyné szerepel, Beatrix, Mátyás felesége és Izabella, de többségben vannak az ábrázoltak között az ellenállási harcokban kitűnt amazonok. így látható a képen a férfias erényekkel tündöklő s Zsigmond király életét személyes bátorságával megmentő Rozgonyi Cicelle, valamint az egri törökellenes harcok regényes hősnője, Dobó Klára (másutt Katicának mondják) és Murány várának védői, Széchy Mária, a „Murányi Vénusz" és Zrínyi Ilona. Kanizsay Dorottya a mohácsi csatában elesetteket temettette el saját költségén. Lorántffy Zsuzsanna, Rákóczy György erdélyi fejedelem X-28. felesége Sárospatak és kollégiuma felvirágoztatásáért tett különösen sokat, ő a puritán „gazdaasszony" megtestesítője. A lap tervezőjét eddig nem ismerjük, de a női hősök galériájának képsorát áthatja a protestáns történelemszemlélet, így a képen ábrázolt további személyek, a 19. századi kiváló nők, mint például Teleki Lászlóné Mészáros Johanna és Pálóczy-Horváth Mária is a protestáns egyházak körében kifejtett jótékonykodásukról váltak közismertté. A jótékonykodás nevezetes alakja Brunswick Teréz is, aki a monarchia első kisdedóvójának megteremtője volt. A lapon utolsóként ábrázolt „Fanny", akit Kármán József naplóformában megírt regénye tett közismertté (Fanni hagyományai, 1794), s akiről sokáig hitték, hogy a neve csupán álnév, és valóságos személyt takar. Szinay István a nyolcvanas években egy további litográfia kiadásával folytatta a kiváló hölgyek népszerűsítését, s megjelentette a Nőegyletek vezérhölgyei című lapot. S. K. SALAMON FERENC: A történeti hűség és Tóth Kálmán Dobó Katicája. Szépirodalmi Figyelő 2 (1861/5); SALAMON FERENC: Dramaturgiai dolgozatok. Budapest 1907, II, 203-215; VAYER LAJOS: Angol király képe a pesti Vigadón. Budapest 1947,19-20; GERSZI 1960,149,195. sz. Színpadi jelenetek, élőképek, mulatságok képei és kellékei X-29. Pannónia megvétele (A fehér ló mondája) 1820 körül Josef Wieszner (működött Nyitrán 1824 és 1854 között) Papír, akvarell, 475 * 695 mm Jelezve jobbra lent: „Jos. Wieszner delin" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 53.160 Lyka Károly tesz említést egy Wieszner vezetéknevű mesterről, aki az 1820-as évektől rajztanár volt a nyitrai Kegyesrendi gimnáziumban. Mivel az a Nemzeti Múzeumban őrzött kép olyan képtípusnak példája, amelyből a további példányok a Felvidékről ismeretesek, e képet is tulajdoníthatjuk a nyitrai rajztanár művének, akit a felirat szerint Josef Wiesznernek neveztek. A kép Árpád követségét ábrázolja Szvatopluknál, Pannónia „hercegénél". Thuróczy János krónikája nevezi hercegnek Szvatoplukot, s országát, melyben tiralkodik, hol Pannóniaként, hol pedig Magyarországként említi. Elbeszélése szerint Szvatoplukhoz Árpád vezér elküldte Kücsid nevű követével ajándékait, egy nagy fehér lovat, aranyozott nyerget és kötőféket, miért is cserébe földet, vizet és füvet kért. A föld, víz és fű kérése, illetve elfogadása a nomád népek felfogása szerint egyet jelentett az ország szimbolikus birtokbavételével. A néprajzi kutatások számos hasonló esetet ismertetnek az ilyesféle szimbolikus birtokbavételekről. Szvatopluk ellenben mint más kultúra képviselője, ezt nem tudta, így belement az alkuba. Különös, hogy noha a festő nem lehetett tudatában a fenti meggondolásoknak, képén a maga eszközeivel mégis érzékeltetni kívánta a két nép eltérő kulturális sajátosságait, szembeállítva a kétféle viseletet: az „ősmagyarok" díszegyenruháit a pannóniaiak rómaias tógáival. A kép alján - feltehetően a feliratnak kihagyott - üres sáv van, mely megerősítette a kutatók gyanúját, hogy Wieszner képe voltaképpen a vásári műfaj, a „képmutogatás" számára készült, vagy pedig egy efféle kép elkészítéséhez szükséges terv, vázlat vagy talán színpadi jelenet. A típus többi példányain mind a kép alatt, mind pedig a szereplők felett mondatszalagokat látni, amely mozzanat szintén a kép előtt játszott, dramatizált bemutatásra, a „képmutogatásra" utal. Ezek a szöveggel is ellátott példányok humoros tartalmúak, és Árpád, illetve a magyarok agyafúrtságáról és Szvatopluk együgyűségéről, könnyelműségéről szólnak. Kriza Ildikó a képpel kapcsolatba hozta azt a Révai Miklós által 1787-ben, Pozsonyban kiadott népies verset, mely a Pannóniai ének címet viselte, és a „tótok" könnyelműségéről, valamint a magyarok „mérges ajándékáról" szólt. A pannóniai ének és a vele kapcsolatos
