Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz - Szűcs GYÖRGY: Ars memoriae, ars obliviendi. Emlékművek térben és időben
mellett Farkas Bertalan számos egyéb szimbolikus tárgyat vitt magával: szovjet és magyar zászlókat, Kádár János és Leonyid Brezsnyev arcképeit, az 1919-es csepeli szikratávíró makettjét, egy dobozka magyar földet, az úttörőszövetség, a KISZ, az MSZBT, a munkásőrség jelvényeit, az űrrepülést megörökítő plaketteket, úttörő és kisdobos nyakkendőket, valamint a lenini Békedekrétum és az Internacionálé szövegét, a Magyar Népköztársaság alkotmányát, a Nemzeti dal egy példányát és néhány lapot Jókai Mór: A jövő század regénye c. könyvéből. A négy űrhajós sajtóértekezlete. Népszabadság 1980. május 31, 2; a „spiritualizálódás" ellentétes állapota: 1992-ben Lőrinczy Júlia ötletét felhasználva Szentjóby Tamás a szovjet hadsereg kivonulásának első évfordulójára „szellemruhával" letakarta a Felszabadulási emlékmű főalakját, megalkotva ezzel a Szabadság Lelkének Szobrát.. (Adalék a 80-as évek elejéről, Raymond Aron szlogenje: „Két kísértet járja be Európát: a szabadság és a Vörös Hadsereg.") KONKOLY KÁLMÁN: Magyar alkotók. Budapest 1942,100-101. A mai napig emlékkő (1966) jelöli a szobor üres helyét a Döbrentei téren: „1944. október 6-án a kommunista párt irányításával harcoló akciógárdák egyike, a Marót-csoport felrobbantotta a magyar fasizmus egyik leghírhedtebb képviselőjének, Gömbös Gyula miniszterelnöknek e téren állt szobrát. Tettük jeladás volt a Hitler-ellenes harc megkezdésére". A kitörlés gesztusa ebben az esetben felemás formában valósult meg, a név, negatív utalással ugyan, de nem merült el a feledésben. De ez is csak elméletileg igaz, mivel az emlékkő legutolsó állapota szerint a „Gömbös Gyula miniszterelnöknek" sor ólombetűit egyelőre értelmezhetetlen okból szétkalapálták. A szobor elkészülésének történetét dolgozta fel PÓTÓ JÁNOS: így készült a Sztálin-szobor, 1949-1953. In: PÓTÓ 1989, 71-87. A ledöntésről ld.: BEKE LÁSZLÓ: The Demolition of Stalin's Statue in Budapest. In: XXII e Congrès international d'histoire de l'Art, Strasbourg 1-7 septembre 1989. L'Art et les révolutions, Section 4. Les Iconoclasmes. Responsable: MICHALSKI, SERGIUSZ. Strasbourg 1992, 275-284. Az 1989-es magyarországi átalakulást követő szoborrombolások politikai akcionizmusa a Sztálin-szobor 1956-os ledöntését nosztalgizálta. Többen sajátos performance-előadásnak fogták fel, mint a Krassó György vezette fiatalok, akik vörös festékkel locsolták le, majd ledöntötték Münnich Ferenc szobrát (Kiss István 1986). Az 1993-as berlini ICOMOS-konferencián az érintett országok előadói a kommunista korszak és az átmenet emlékműveit az eltávolítások és az új szobrok felállításának összefüggésében értelmezték: Bildersturm 1994. A téma legújabb összefoglalása: GAMBONI, DARIO: The Destruction of Art. Iconoclasm and Vandalism since the French Revolution. London 1997. Robert, Hubert: Vue imaginaire de la Grande Galerie du Louvre en ruines c. festményét a párizsi Szalon 1796-os kiállításán mutatták be, jelenleg a Louvre-ban látható. Hasonló eltávolító hatású fikció Franklin J. Schaffner Majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968) zárójelenete, ahol a tengerparti homokba süppedt New York-i Szabadságszobor tűnik fel. A lófarok a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán látható, a talapzat pedig a soproni római Fórum ásatásán került elő. Szűcs GYÖRGY: A „zsarnokság" szoborparkja. Budapesti Negyed, 1994 tavasz, 151-165. WHITE, HAYDEN: A történelemi szöveg mint irodalmi alakotás. (1978) Ford. HEIL TAMÁS. In: WHITE 1997, 74-76. Elgondolkodtató javaslat 1989-ből: „Ez a kor, avult ismételgetések helyett úgy rajzolhatná meg monumentum-portréját, úgy teremthetné meg önnön tükörképét, úgy hagyhatna nyomot utókorának, ha nem emelne szobrokat és emlékműveket. Az üresség felmutatása, a nyomtalanság keltése által teremtene adekvát korképet..." WEHNER TIBOR: A hiány emlékművei. Folyam, 1989,1,109.
