Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - Ács PÁL: Apocalypsis cum figuris. A régi magyar irodalom történelemképe

A kardinális visszafogottabban polemizál a prédikációkban, mint például a Kalauzban - ezt maga is nyíltan kimondja -, ez azonban csak műfaj- és stílusváltást jelent, szó sincs arról, hogy jottányi engedményt tenne a protestantizmus eszméinek, még akkor sem, ha ezek a nemzeti lét nagy kérdéseivel függenek össze. A küzdelem nem szünetel, csak a harc formája változik. Pázmány nem fogadja el az „Isten ostora"-gondolat formájában jelentkező protestáns apokaliptikát sem. Hasonlóképpen utasította el Kalauzában a protestáns antikrisztológiát, hosszan bizonygatva, hogy nem a pápa, hanem Luther és Kálvin „az Antikrisztusnak hopmestere".

183 Márpedig Jeruzsálem pusztulásának szimbolikája kezdettől fogva összefügg ezzel a témakörrel is: minden keresztény és zsidó számára az utolsó ítéletet, a harag napját, a történelem végét példázta, s részét képezte a legkülönbözőbb eszkatológikus elképzeléseknek.

184 Pázmány is utal erre a pünkösd utáni XXIV. vasárnapra írt első prédikációjában: „Mikor lészen az a romlás? [értsd: a jeruzsálemi Templomé]; Micsoda jelei lesznek a világ végének? Megfelelt mindkettőre a Kristus. És a mái evangéliomban a Templom pusztulásának, az advent első vasárnapi evangéliumban az utolsó itíletnek és világ végének elöljáró jelenségit adta".

185 Lássuk hát, mi módon függenek össze a Jeruzsálem és a Templom pusztulásáról, valamint az utolsó ítéletről szóló prédikációk témakörei. A kikerülhetetlen végítéletben senki sem kételkedett, sokan sokféleképpen gondolkodtak viszont Istennek a történelemben megnyilatkozó akaratáról, s arról, hogy betekintést nyerhet-e az ember ebbe a tervbe.

186 Az i. sz. 1. századi zsidó közösségekben fokozatosan megerősödött az a meggyőződés, hogy Isten előre meghatározta a történelem minden eseményének időpontját, s a világtörténet kiszabott periódusokon át halad célpontja, a messiási kor felé.

187 Ebből a meggyőződésből a világvégére vonatkozó eszkatológikus számítgatások egész sorozata származott.

188 A legtöbben a belátható jövőben várták a zsidók szenvedéseinek Dániel könyvében megjövendölt végét.

189 Josephus Flavius szerint a lázadó zsidók fanatikus hitét megsokszorozták a különféle messianisztikus jóslatok. Hahn István bizonyította be, hogy ezek jórészt a Dániel könyvére alapozott misztikus számításokon alapultak. A Júdeát sújtó pusztításokat kedvező jelekként fogadták: a fokozódó borzalmakban „a messiás szülőfájdalmait" vélték felismerni.

190 Josephus Bellum Judaicuma az események két egybefüggő, ám egymással homlokegyenest ellenkező értelmezését örökítette az utókorra. Az egyik szerint a romlást megelőző jóslatokban egy megmásíthatatlan isteni terv kiszabott terminusa nyilatkozik meg. A másik szerint a zsidók maguk okozták vesztüket, mely szinte még az utolsó pillanatokban is kikerülhető lett volna. Láthattuk, hogy Pázmány a Josephus által is vallott állásponton volt, hitt abban, hogy Isten ostora elhárítható lett volna a zsidók fejéről, s elhárítható a magyarokéról is - Jeruzsálem végzetét éppen ennek vétkes elmulasztásáért látta tragikusnak. Ez a történelemszemlélet összhangban áll a kardinális elszánt törökpolitikájával is.

191 Elismeri Pázmány, hogy a keresztényeket Isten akaratjából pusztítja a török, a magyar romlás eszkatológikus értelmezését mégis elutasítja: „Nem tudjuk, ha Isten [...] ezt a hadat teljes romlásunkra rendelte-e vagy csak próbánkra [...] Az Isten itíletinek feneketlen mélysége vagyon, által nem érthetjük".

192 Pázmány lendületesen ostorozza a zsidók „mostani" tudatlanságát, vakságát, sötétségét: „setétségre vetemedett szívok bolondsága - mondja -, igazán rajtok teljesedék, amit Jeremiás prófétával mondatott Isten: bolonddá lett az én népem, engem meg nem ismert. Egyébre nincs esze, hanem uzsorára, csalárdságra, gonosz kereskedésekre, jó tudományokra pedig teljességgel alkalmatlan". „Sőt, a Szentírás ollyan nálok, mint a pecsételt könyv, mellyet kívül látnak, de fedél lévén szívökön nem értik, mi vagyon benne. Mert a Szentírás értelmének kulcsa Kristusnál vagyon [...] Azért, noha a zsidók késsel nem metélik és tűzbe nem vetik a Szentírást, de tudatlan és esztelen magyarázatokkal minden velejét megvesztegetik."

193 Jeruzsálem pusztulásának allegóriája kiválóan alkalmasnak bizonyult Pázmány számára, hogy a török pusztította magyarság helyzetéről átfogó történelmi értékelést adjon. Elvetetette a zsidó-magyar sorspárhuzam protestáns felfogását: A pusztulás okairól szólva a reformátorok által megfogalmazott érveket megfogalmazóik ellen fordította, a végromlás közkeletű apokaliptikus értelmezésével pedig az irgalmas Isten terveinek elfátyolozottságát állította szembe. A 16. századi reformátorok, Pázmány, valamint Zrínyi történetszemlélete közt lényegesek a különbségek: a hasonló példázatokat nem egyformán értelmezték, a történelmi kérdésekre más-más válaszokat adtak, s a „nemzeti egység"-ről mint a pusztulásból kivezető útról is eltérően vélekedtek. JEGYZETEK 1 Albrecht Dürer Apocalypsis cum figuris c. fametszet-sorozata 1498-ban jelent meg Nürnbergben. Ugyanebben az évben égették meg Savonarolát Firenzében. 2 Virginia-kódex. XVI. század eleje. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Kiad. KOVÁCS ZSUZSA. Budapest 1990 (Régi Magyar Kódexek, 11), 267. 3 GOEZ, WERNER: Translatio imperii. Ein Beitrag zur Geschichte des Geschichtsdenkens und der politischen Theorie im Mittelalter und in der Frühen Neuzeit. Tübingen 1958; BORZSÁK 1960, 411^18. (további szakirodalommal); KULCSÁR 1977,1188-1189. 4 Idézet Szent Páltól: Fii 2,12 - Hegel és Kierkegaard történetfilozófiája természetesen a protestáns teológiai hagyományban is gyökerezik. GEORG WILHELM FRIEDRICH: A szellem fenomenológiája. Ford. SZEMERE SAMU. Budapest 1973 - ld. Az abszolút szabadság és a rémület c. fejezetet -, 300-307; KIERKEGAARD, SRREN: Félelem és reszketés. Ford. RÁcz PÉTER. Budapest 1986 5 BIETENHOLZ 1994,118. 6 Érdemes itt Gioacchino da Fiore Liber Figurarum c. művére utalni; vö. MCGINN 1995, 152. 7 LÜTZELER 1970,168-169. 8 „Akhilleusz ismét Trójába megy; feltámadnak a hajdani kultuszok és vallások, megismétlődik az emberi történelem" -