Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - Ács PÁL: Apocalypsis cum figuris. A régi magyar irodalom történelemképe
tek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökké". 110 A mártírok jutalma tehát a feltámadás és megdicsőülés, ezer évig tartó országlás a Messiás királyságában. A „Makkabeusoknak" nevezett mártírok sírjai körül egyfajta zsidó szentkultusz alakult ki a késő antik kori Szíriában. 111 A hitvallók tiszteletét az antiochiai zsinagógát elfoglaló keresztények is átvették. 112 A mártírok ereklyéi hosszú vándorutat tettek meg Konstantinápolyon át Rómáig. Kultuszuk Dél-Franciaországban és a Rajna mentén is elterjedt. 113 Az immár „Szent Makkabeusoknak" nevezett vértanúk hamvainak vélt ereklyék idővel Kölnbe, a róluk elnevezett bencés apácakolostor templomának birtokába jutottak. 114 Kora újkori hírük-nevük ebből a kolostorból terjedt szét, s jutott el érdekes kacskaringókon át Magyarországra is. A Makkabeusok tiszteletének 16. század eleji fellángolása egy lelkes kölni szervezőegyéniség, Helias Mertz nevéhez fűződik, aki 1504-ben az ereklyéket megtalálta: nyolc vászonzsákban kerültek elő a főoltár megbontásakor. Mertz ekkor alapítványt hozott létre a mártírok ereklyetartójának megalkotására. A késő gótikus műremek hosszú éveken át készült, de 1527-ben, Mertz halálakor már bizonyosan készen állt. Az ereklyetartó a közösségnek szánt kegyes gesztus volt, mely védelmet, a szentek pártfogását ígérte. 113 Elkészítése átfogó historiográfiai, ikonográfiái és irodalmi program keretei közt zajlott, ezt a programot teljes egészében Mertz szervezte. Sokkal inkább volt ez hagyományteremtés, mint a hagyomány felelevenítése. A templom régi freskóin ekkor még látható mártírjeleneteket faliszőnyegeken és hímzett függönyökön is újraalkották. 1517-ben jelent meg - Cervicornus kiadványaként - reprezentatív latin antológiája, mely a vértanúk életére vonatkozó irodalmi alkotásokat gyűjtötte egybe szinte a teljesség igényével. 116 A kötetet fametszetek díszítik, melyek összhangban állnak az ereklyetartó reliefjeivel. A könyv voltaképpen az ereklyetartó teológiai programját tartalmazta. 1525-ben pedig már elkészült az a nagy értékű, miniált pergamenkézirat is, melyet búcsúkor az ereklyetartó fölé helyeztek - ma a kölni dóm kincstára őrzi. 117 Mind a latin nyomtatvány, mind a pergamenkézirat tartalmazza a szentek ünnepi felolvasásra szánt passióját. Ez a passió - a Szent Makkabeusok személyéhez illendően - egy hellenisztikus zsidó irodalmi alkotás az i. sz. 1. századból: a Makkabeusok apokrif IV. könyve. Ez a mű a magyar bibliai históriák forrása. De nem abban a formájában, ahogyan egykori alkotója megírta, hanem abban, amelyet Helias Mertz gondoskodása folytán magára öltött. 118 A Septuaginta részét képező, görög nyelven írt könyv egy retorikailag gondosan kimunkált szépirodalmi mű, a sztoicizmus és a judaizmus keveréke: igazi hellenisztikus alkotás, 119 a mű filozófiai modellje valószínűleg Platón Gorgiása volt. Ez az apokrif irat a Makkabeusok II. könyvéből jól ismert tárgyat, a Makkabeus fivérek és szüleik vértanútörténetét egyetlen sztoikus filozófiai téma köré csoportosítja: a hitvallók tettei azt bizonyítják, hogy a szilárd meggyőződés és az értelem uralkodni tud az érzelmek felett. Az ismétlődő, visszataszítóan véres jeleneteket lelkesült beszédek, ellenbeszédek és kitérők kísérik, a zsarnok és áldozatai egymástól homlokegyenest különböző költői nyelven szólnak: mindez retorikai eszközökkel teszi hihetővé a hihetetlent, vagyis, hogy az értelem diadalmaskodott az érzelmek felett, s a vértanúk legyőzték a halált: „Akik Istenért halnak, azok Istenben élnek". 120 Erre utal a könyv címe is: Az uralkodó értelemről. Éppen ezáltal a ráció-felfogás által válhatott ez az elbeszélés a keresztény mártírtörténetek típusává. 121 Ahogyan a zsidó vértanúkból problémamentesen lehettek keresztény mártírok, úgy a szent Makkabeusok kegyes tisztelői számára e mű keresztényi ihletettsége sem volt kétséges, holott teljesen nyilvánvaló volt számukra, hogy a szerző zsidó. A Makkabeusok szóban forgó negyedik könyvét már az ókeresztény egyházatyák - tévesen - Josephus Flaviusnak tulajdonították, elsőként Eusébios Egyháztörténete.^ 22 A könyvet még a késő antik korban és a korai középkorban számos nyelvre lefordították, többek közt latinra. 123 Ennek a szövegnek egyetlen olyan változata van, amely - a magyar adaptációkhoz hasonlóan - közli a vértanúk neveit, mégpedig az, amely a Mertz által kiadott antológiában és a kölni dóm kincstárának pergamenkéziratában olvasható. A Pseudo-Josephus-műnek ezt a variánsát Helias Mertz kérésére Rotterdami Erasmus rendezte sajtó alá. 124 Erasmus közreműködése megalapozta a Pseudo-Josephus-könyv népszerűségét. Mertz 1517-es antológiája nyomán Erasmus Helias Mertzhez címzett ajánlásával együtt a mű bekerült a latin nyelvű Josephus-összkiadásokba, ezeket Cervicornus első kiadása után (1524) a kor leghíresebb könyvkiadói adták ki, mégpedig sokszor: Frobenius, Gryphius, Feyerabendt stb. 125 A Makkabeus mártírok történetének első magyar megverselője Sztárai Mihály volt. O és a történet többi magyar átdolgozója nyilvánvalóan a nagy európai kiadók Josephus-kiadásainak valamelyikét vették alapul. A három magyar Makkabeus-históriát részletesen ismerteti Horváth János. 126 Zombori művéről azt is megállapítja, hogy „felekezeti (vallási) ellentétek és erőszakosságok idején a Makkabeusok rendíthetetlen hithűsége fölöttébb alkalmas lehetett ellenállásra buzdító példának". Ennek némiképp ellentmond az a Zombori énekére vonatkozó észrevétele, hogy „felekezeti szín semmi sincs rajta". Ha ez így lenne, nehéz volna megmagyarázni a történet páratlan népszerűségét a magyar protestánsok körében. Föl kell tennünk a kérdést: miként lett egy eredendően zsidó filozófiai mű jellegzetesen katolikus, hagiografikus, középkori átdolgozásából hamisítatlan protestáns példázat? A válasz a história eszkatológikus szimbolikájában található. A Talmud szerint a vértanúk anyja Júdea földjét jelképezi, a fiúk pedig a mózesi törvényeket. 127 A példázat tehát a végveszélybe került közösség és Isten kapcsolatát summázza. A középkori keresztény felfogás szerint a Makkabeusok a mártírok összességét, s az általuk
