Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MAROSI ERNŐ: A magyar történelem képei. A történetiség szemléltetése a művészetekben

sommás, külsőséges reprezentációként való jellemzése, s a ben­sőségre való hajlamnak egyedül a szecesszióban való feltéte­lezése. Ld. ILLYÉS MÁRIA: A hős alakváltozásai. A téma és a stílus kapcsolata a historizmus szobrászatában. In: Historizmus 1993, 99­110, különösen: 109. sk; NAGY I. 1993,117: „Ha az eszményíté­sen kívül van még a kornak határozott követelménye, akkor az éppen ennek ellentéte, az életszerűség". 28 XI-6, XI-8; vö. SZABÓ J. 1985, 28, 216,186. kép. 29 A (pejoratív) Attila-hagyomány és az (igazi) Mátyás-ikonog­ráfia szétválasztása: VAYER 1967 30 Modern feldolgozás: CENNERNÉ 1997; 19. századi jelentőségé­ről, s „a Kazinczy nevéhez fűződő első történeti ikonográfiái vitáról" uo., 23. sk. 31 VAYER 1942; VAYER LAJOS: Kossuth „képe". (1952) In: uő.: Témák, formák, ideák. Válogatott tanulmányok a festészet, a szobrá­szat és a grafika művészetének történetéből. Budapest 1988, 200-215. 32 KESERŰ KATALIN: A Petőfi-arckép változásai. Adalékok romantikus művészetünk korszakolásához. AH 15 (1987) 59-63. 33 A Széchenyi-Lánchíd és Clark Ádám. Szerk. GÁLL IMRE-HOLLÓ SZIL­VIA ANDREA. Budapest 1999, különösen: BIBÓ ISTVÁN: A Lánchíd mint építészeti alkotás. Uo., 155. skk; SZABÓ JÚLIA: A Lánchíd mint ikonográfiái téma a képzőművészetben. Uo., 163. skk. 34 Vö. József nádor (1776-1847) Pest-Budán. (1997. szeptember ­1998. február, Budapesti Történeti Múzeum) Szerk. SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA. Budapest 1997 35 A képrombolás újabb kori, recepcióesztétikai indíttatású vizs­gálatai nyomán 1989-ben a Strasbourg-ban rendezett XXVII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus külön szekciója foglalkozott az „iconoclasmologie" (Sergiusz Michalski) kér­déseivel - a sors különös akaratából közvetlenül a kommuniz­mus emlékei lerombolásának előestéjén: XXVIIe congrès international d'histoire de l'Art, Strasbourg 1-7 septembre 1989. L'Art et les révolutions, Section 4. Les iconoclasmes. Responsable: MICHALSKI, SERGIUSZ. Strasbourg 1992 36 KOVALOVSZKY MÁRTA: A képzeletbeli emlékmű. Emlékműtervek Ma­gyarországon az 1840-es években. MÉ 31 (1982) 29-32; VADAS 1989 37 Vö. SINKÓ KATALIN: A művészi siker anatómiája 1840-1900. In: Bu­dapest 1995, 21. skk. 38 „»Geschichte« als Handlungsfeld und Tat, als Freiheit. Geschichte wird planbar, produzierbar, machbar"; KOSELLECK 1975, 594. 39 KOVALOVSZKY 1993 40 RIEGL, ALOIS: Der moderne Denkmalkultus. Sein Wesen und seine Entstehung. Wien-Leipzig 1903, újra in: uő.: Gesammelte Aufsätze. Augsburg-Wien 1928. A részpublikációban közke­letűvé vált munka keletkezésének történetét megismertette s az első fejezetet az Entwurf einer gesetzlichen Organisation der Denkmalpflege in Osterreich (1903) szövegösszefüggésébe vissza­helyezte: Kunstwerk oder Denkmal. Alois Riegls Schriften zur Denkmalpflege. Hrsg. v. BACHER, ERNST. Wien-Köln-Weimar 1995. Időközben megjelent az 1928-as szöveget közlő magyar kiadás is - sajnos, éppen a kulcsfogalom tekintetében félreértve lefor­dított címmel: A modern műemlékkultusz lényege és kialakulása. In: RIEGL, ALOIS: Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. BEKE LÁSZLÓ; ford. ADAMIK LAJOS. Budapest 1998, 7-47. Ebben a for­dításban a kérdéses értékformák: „történelmi érték", illetve „je­len érték". Fontos distinkció, továbbá a „szándékos emlék ér­ték" (az egész fordításban rendkívül zavaró, hogy nem ismeri a kötőjelet Riegl bonyolult szóösszetételeinek visszaadásakor!): „Der gewollte Erinnerungswert" (RIEGL i. m. 1995, 80). Ekként a magyar „(mű)emlék" címszó alatt a „Denkmal" és az „Erinnerung" tökéletes konfúziója jött létre - talán nem füg­getlenül posztmodern aktualizálásának szándékától (ld. RIEGL i. m. 1998, 320. [BEKE LÁSZLÓ: Utószó]). 41 TIETZE, HANS: Die Methode der Kunstgeschichte. Leipzig 1923. A művészeti emlékek („Denkmäler") mint „unmittelbare Quel­len", amelyek lehetnek „ungewollte" és „gewollte". 42 SZABÓ J. 1993a, 202. 43 „Művész-relikviák" jellemző gyűjteménye: Budapest 1995,197. skk. 44 S nem az eltelt idő kölcsönöz szakrális jelleget, mint a Magyar Nemzeti Múzeum egy katalógusa sejteti: ez „Három nemze­dék személyes használati tárgyait [ti. mutatja be], tárgyakat, melyeket immár ereklyékké érlelt az idő, ereklyékké avatott az egykori tulajdonosokat övező kegyelet": Három Nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1823-1875. (Buda­pesti Történeti Múzeum) Szerk. SIMON V. PÉTER. Budapest 1988, 13. 4o „História est narratio rei gestae, per quam ea, quae in praeterito facta sunt, dinoscuntur" (Etym. 1,41,1); „História est res visa, res gesta; história enim grece latine visio dicitur, unde histo­riographus rei vise scriptor dicitur" (KONRAD VON HIRSAU: Dia­lógus super auctores). A két helyet, az alapjuk gyanánt szolgáló antik helyekkel együtt idézi és tárgyalja: ENGELS, ODILO: Geschichte, III. Mittelalter. In: Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutsch­land, II. Hrsg. v. BRUNNER, OTTO-CONZE, WERNER-KOSELLECK, REINHART. Stuttgart 1975, 610. skk. 46 „Oportet nos ex omnibus brevem quandam summám coliigere quasi fundamentum fundamenti, hoc est primum fundamen­tum, quam facile possit animus comprehendere et memoria retinere. Tria igitur sunt, in quibus precipue cognitio pendet rerum gestarum, id est persone, a quibus res geste sunt, et loca, in quibus geste sunt, et tempóra, quando geste sunt." (A De tribus maximis circumstantiis gestorum előszava). Idézi és értel­mezi (különösen a középkori világtérképek szempontjából): VAN DEN BRINCKEN, ANNA-DOROTHEE: Mappa mundi und Chrono­graphia. Studien zur imago mundi des abendländischen Mittelalters. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 24 (1968) 124, vö. GREEN, WILLIAM M. Speculum 18 (1943) 491. 47 „Die Kunst scheint unter allen Völkern, welche dieselbe geübt haben, auf gleiche Art entsprungen zu sein, und man hat nicht Grund genug, ein besonderes Vaterland derselben anzugeben: denn den ersten Samen zum Notwendigen hat ein jedes Volk bei sich gefunden"; WINCKELMANN, JOHANN JOACHIM: Geschichte der Kunst des Altertums. (1764) Wien 1934, 26. 48 „[Nach angezeigtem Ursprünge der Kunst und der Materie, worin sie gewirkt,] führt die Abhandlung von dem Einflüsse des Himmels in die Kunst, als das dritte Stück dieses Kapitels, näher zu der Verschiedenheit der Kunst unter den Völkern, welche dieselbe geübt haben. Durch den Einfluß des Himmels bedeuten wir die Wirkung der verschiedenen Lage der Länder, der besonderen Witterung und Nahrung in denselben, in die Bildung der Einwohner, wie nicht weniger in ihre Denkungsart. Das Klima, sagt Polybius, bildet die Sitten der Völker, ihre Gestalt und Farbe"; WINCKELMANN i. m., 35. 49 FÜLEP LAJOS: Magyar művészet. Budapest 1923,17. 50 „Nála az abszolút plasztikai gondolat nemzeti formát ölt s egy egész faj testi ideáljában válik plasztikus testté. S itt megint csak a görögökkel találkozik"; FÜLEP i. m., 77. Utóbb: „Örök szobrászi probléma sajátos magyar, nemzeti formában, mint ahogy a görögöké az, sajátos görög, nemzeti formában": FÜLEP LAJOS: IZSÓ Miklós. (1953) In: FÜLEP 1976, 514. - Elemzéséhez: STURCZ JÁNOS: A magyar művész és a betyár. Adalékok Fülep Lajos Izsó-interpretációjához. In: Sub Minerváé 1989, 214-223. 51 FÜLEP LAJOS: Modern akadémia. (1906) In: FÜLEP 1974,1,132-135. 32 „A nép, vagy mikor már így nevezhetjük, a nemzet, nem constans quantitas"; FÜLEP LAJOS: A magyar művészettörténelem föladata. (1951) In: FÜLEP 1976, 421. „A végső cél: a teljes ma­gyar művészet a teljes magyar létben"; uo., 427. 53 FÜLEP LAJOS: Nemzeti öncélúság. (1934) In: FÜLEP 1976, 153-184, különösen 173. skk.: a hivatalos „nemzeti" művészet és a mo­dernség ellentétéről, művészeti modernség, Ady, Bartók törek­véseinek azonosságáról. 54 Szűcs JENŐ: „Nemzetiség" és „nemzeti öntudat" a középkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához. (1972) In: Szűcs 1974, 192. skk, valamint: Szűcs JENŐ: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorurnában. (A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai.) (1973) In: Szűcs 1974, 413-555. A communitas-teória: uo., 444-464. 55 Róla: MAROSI ERNŐ: Magyarok középkori ábrázolásai és az orientalizmus a középkori művészetben. Néprajzi Értesítő 77 (1995) 79. 56 VIS; GALAVICS 1986, 18. skk. 57 SZABÓ J. 1985,170, 128,129. sz. 58 A pajzs jelenete mint az allegória eredeti terve: Budapest 1992a, 2c. sz., vö. SZABÓ JÚLIA: A Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. századi képzőművészet. Minerva és Pannónia. Uo., 13. 59 Vö. Berlin 1996-1997

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom