Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

pot is kiadott, hogy a hasznos ismeretek a Grazban nem járókhoz is eljussanak. A Joanneum alapítását megelőzte néhány hasonló célú intézeté. Sámuel Brukenthal, Erdély kormányzója, már az 1780-as évek közepére felállította és nyilvánossá tette Nagyszebenben gyűjteményeit: a könyvtárat, a kézirattárat, a levéltárat, a római régiségeket, az éremtárat és a természetrajzi gyűjteményeket a szász föld és a szász nemzet hazájának, történetének és tevékenységének megismerésére és fejlesztésére szánta (míg képtára magánjellegű gyűjtemény maradt); Teleki Sámuel erdélyi kancellár pedig hasonló, de „összerdélyi" célzattal állította fel Marosvásárhelyen és nyitotta meg a nyilvánosság számára Bécsben gyűjtött könyvtárát, a Teleki Tékát. Ebbe a sorba illeszkednek Jankovich Miklós és Mednyánszky Alajos hungarica-gyűjteményei, valamint a legjelentősebb: Széchényi Ferencé is, akinek 1802-es alapítványa, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár, valamint bizonyos mértékben a Magyar Országos Levéltár közös őse - József nádor támogatása ellenére sem tudott ezekben az évtizedekben olyan szerepet vállalni és betölteni Magyarország közművelődésében, országismeretében és a közhasznú ismeretek terjesztésében, mint amilyet a Joanneum játszott Stájerországban: a megfelelő elhelyezés hiánya miatt elsősorban gyűjtemény maradt, noha akként kezdettől felülmúlta és hamarosan sokszorosan meghaladta a grazi intézményt. A császárság más országaiban a hasonló gyűjtemények inkább követték, semmint megelőzték a Joanneum alapítását, s ebből kifolyólag legalábbis első korszakaikban gyűjteményi jellegüknél is erősebb volt közhasznú tevékenységük. A morvaországi múzeumot, az úgynevezett Franzensmuseumot Hugo Salm és Josef Auersperg gróf (1767-1829) alapították Brünnben 1815-ben. A prágai cseh nemzeti múzeumot, amelynek 1822-ben odaajándékozta könyvtárát, valamint természetrajzi: botanikai és ásvány gyűjteményeit, Caspar Sternberg gróf (1764-1838) alapította 1818-ban többekkel együtt, miután 1814-ben ellátogatott Grazba, hogy tanulmányozza a Joanneumot. Még az 1820-as években megalakult a tiroli Landesmuseum Innsbruckban és a krajnai is Laibachban, azaz Ljubljanában. Az Archívban rendszeresen jelentek meg bő ismertetések a Joanneum alapításáról és működéséről, majd a császárság csaknem minden történeti, helyismereti és tudóstársaságának, köz- és magángyűjteményének, valamint könyvtárának történetéről, állapotáról, gyarapodásáról és eseményeiről. Egy új hazafias műfaj: a festői utazás A honi tájak festőinek találása, majd e festőiség megörökítése szóban és képben - és ezzel a pittoreszk, illetve az idilli fogalmának radikális átértelmezése - a mai értelemben vett turizmussal együtt az 1750-es években kezdődött Angliában; s a következő évtizedekben rohamosan terjedt a kontinensen. Az első osztrák alpinistát, azaz szenvedélyes és rendszeres hegymászót János főherceg személyében tisztelhetjük: „Akkoriban hegyvidékeink teljességgel ismeretlenek voltak; egyetlen turista sem volt - én voltam az első"- írta János röviddel halála előtt. Egy erődítések ellenőrzésére, 1804-ben, Svájcban és Tirolban tett útjára már kísérte festő; és az 1810-es években tömegesen készültek megbízásából rajzok és akvarellek a stájer Alpokban. Készítőik - mások mellett - udvari festői címmel felruházva, Jakob Gauermann (1773-1843), Matthäus Loder (1781-1828) és például Thomas Ender (1793-1875) voltak - utóbbi amúgy ikertestvérével együtt a kor legjobb osztrák egzotikus rajzolójának számított -, valamint Karl Ruß. János maga állította össze a festők számára az útvonalat és a megörökítendők jegyzékét. (Több ilyen Loderhez szóló részletes utasítása maradt fenn.) A statisztika, az országismeret képi megfelelőit festették, a hagyományos műfaji fogalmak szerint tájképeket, életképeket, népi zsánereket és portrékat, viseletábrázolásokat és vedutákat, különböző arányban egymásba oltva. Az így keletkezett nagyon sok képhez nem íródott szöveg; János gyűjteményeibe, illetve később a Joanneumba kerültek, mindvégig megmaradtak magánjellegűnek - leszámítva azt a néhány lapot, amely alapján metszet készült. Az 1810-es években a bécsiek - ha nem is tömegesen már jártak kirándulni a Waldviertelen át a Wachauba, és útközben felkeresték a nevezetesebb kolostorokat és várromokat. Szemben János főherceggel, az osztrák patrióták nem a sziklamászást, hanem a félnapos, társas hegyi sétákat kedvelték, például Lilienfeldből, Pyrker László kíséretében és vezetésével. Az 1820-as években a szokás már Magyarországon is elterjedt; Pichler asszony zayugróci nyaralásainak például elmaradhatatlan része volt néhány régi várrom társas felkeresése, alkalomadtán Mednyánszky Alajos vezetésével. Az ilyen kirándulásokról beszámoló kisebb írások az 1810-es évek közepétől gyakoriak voltak az Archívban, és minden Taschenbuchban is szerepel egy-egy; Pichler asszony pedig egy sajátos balladatípust is teremtett: a korai alapítású ausztriai kolostorok eredetlegendáit tájleírásba foglalva szedte versbe, azon a módon, hogy a kolostor meglátogatásakor látott kép vagy szobor leírásával mesélte el magát a történetet (Tassilo bajor herceg - valószínűleg nem létezett - Gunther nevű fiának vadászbalesetéről: Cremsmünster, Legende, 1810; a Szent Lipót osztrák őrgrófhoz feleségül ment császárlány fátylát a leendő klosterneuburgi kolostor helyén megtaláló férjről: Der Markgräfin Schleyer, Legende, 1811; Henrik cseh és Nagy Lajos magyar királyok szobrairól: Maria Zell, 1811; Sánta Albert Habsburg-herceget mint alapítót ábrázoló képről: Gaming, 1814). A műfaj egyik legjelentősebb műve, Mednyánszky Alajos Festői utazás a Vág völgy éhen, Magyarországon (Mahlerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern, az első kiadás Pesten jelent meg 1826-ban) című munkájának előzménye Josef Fischernek (1769-1822), az Eszterházyképtár igazgatójának egy 1818-ban ugyanezen címen sokszorosított látképsorozata volt, amelynek javított kí-