Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

nak gyors és egyértelmű eldöntésében, hogy hiteles vagy művészi elbeszéléssel áll-e szemben, kerülendő. A ver­ses formák és dalok esetében ellenben semmi veszélye a történetírás és a művészi megformálás összekeveredé­sének, ezek tehát igen alkalmas műfajok hazafias tema­tika megformálására. Az Archiv első három-négy évfolyamában meg is je­lent a hazai történeti tárgyú balladák klasszikussá vált sora. Először is Heinrich Collin Kaiser Max, auf der Martinswand in Tyrol. 1493 című, és a még 1807-ben írott Herzog Leupold vor Solothurn. 1318 című versei. Az előb­bi az Alpokban zergeügyességgel menekülő császárról szól, aki végül mégis lezuhan, s bár hű tiroli pásztorai és vadászai nem tudnak érte tenni, isteni segítséggel megmenekül egy megközelíthetetlen sziklateraszról; a második példabeszéd a Habsburg testvéri szeretetről: Szép Frigyesről és öccséről, Lipótról, a „Lovagság Virá­gáról", aki minden körülmények között kitart bátyja mellett a császári koronáért a bajor herceggel vívott harc­ban. Csak ezeket követte a nagy példakép: Schiller Habs­burg grófja című balladájának újraközlése a legismertebb Habsburg Rudolf történettel: a császárrá választott Ru­dolfnak Aachenben egy bárd énekel arról, hogy ifjúkorá­ban átengedte lovát a megáradt patakon átkelni készü­lő, az oltáriszentséggel haldoklóhoz siető papnak. Hein­rich Collin még egy a Des Kaisers Albrecht Hund. Ein altdeutscher Sang című balladájával, Caroline Pichler pe­dig egy Sánta Albert hercegről (Herzog Albrechts Rache, 1356) és egy II. Ferdinándról szóló darabbal járult a so­rozathoz. Hormayr névtelenül adta ki saját, Vas Ernő sze­relme (Die Liebe Ernst des Eisernen) című balladáját a 14­15. század fordulóján élt Habsburg-hercegről, aki a mazóviai herceg leányát, Cimburgát vette feleségül, s Johann Baptist Rupprecht balladája, a Philippine Weiser zárta a nagy sorozatot. Mégiscsak születtek eposzok is. Heinrich Collin Rudol­phiadéja (avagy hivatalosan: Rudolph von Habsburg című hőskölteménye) töredékben maradt ugyan, elkészült vi­szont Pyrker Lászlóé ugyanezen címmel, tizenkét ének­ben (1825). Ezt is megelőzte azonban Pyrker másik ti­zenkét énekben megírt epopeiája, a Tunisias, V. Károly császár hadjáratának ábrázolása Tunisz ellen a keresz­tény rabszolgák megszabadításáért (1819). Pyrker epo­szainak a kortárs irodalomkritikusokat lázba hozó mű­faji újítása az volt, hogy antik mitológiai masinéria, il­letve vérszegény allegorikus figurák helyett történelmi személyiségeket, halott nagyságok szellemeit léptette fel mindkét oldalon, így végső soron Hannibál, Mahomed és Szaladin csatázott Tunisznál Cézár, Hermann és Habs­burg Rudolf ellen. 1807-ben három fiatal festő, három barát: Karl Ruß (1779-1843), Peter Krafft (1780-1856) és Anton Petter (1781-1858) együtt festette ki a Hofburgban a Ferenc csá­szár harmadik felesége, Mária Ludovika fogadására szánt lakosztályt, még teljesen Füger stílusában, allego­rikus és mitologikus jelenetek grisaille-képeivel. Ezután kezdte szorgalmazni Hormayr a hazai történelmi témák ábrázolását, és állított össze János főhercegnek egy ti­zenhárom tételből álló listát azokból a jelenetekből, ame­lyeknek megfestése különösen kívánatos lenne, és ame­lyek az ábrázoláshoz szükséges részletességgel le van­nak írva az Osztrák Plutarchosban. Ez az összeállítás vég­legesen meghatározta a hazafias festészeti tematika súly­pontjait és hangnemét. Kizárólag az uralkodóház tagja­inak életéből vett jelenetek fordulnak elő, zömmel (négy­négy) Habsburg Rudolf, illetve I. Miksa és V. Károly ural­kodása köréből. További négy pedig olyan eset, amikor egy ellenségei által fenyegetett Habsburg-uralkodót hű alattvalói hősiesen megmentenek (Derék Lipót herceg a sempachi csatában, a birodalmi átokkal sújtott Üres­zsebű Frigyes herceg tiroli népei között, II. Ferdinándot a bécsi Burgban ostromolják a cseh lázadók, de hű csa­patai még időben érkeznek, és végül Mária Terézia az 1741-es pozsonyi országgyűlésen fogadja a magyar ren­dek életének és vérének felajánlását). A témák egyik fő mondanivalója a Habsburg pietas hangsúlyozása, ennek nagyhagyományú alapesete a „Habsburg Rudolf áten­gedi lovát a papnak"-jelenet. Nagy hangsúly esik a Habsburg-uralkodók és egyszerű alattvalóik patriar­chális közvetlen kapcsolatára és kölcsönös szeretetére; ezt elsősorban a tiroliak körében időző hercegek témái képviselték, de ide tartozik például a „Habsburg Ru­dolf katonái sorsában osztozva nyers répát eszik"-téma is. A harmadik, és az előzővel szorosan összefonódó súlypont pedig az uralkodó és alattvalói közösen ví­vott honvédelmi harcainak jelenetein van, amelyekben reménytelen helyzetekből is fényes győzelmek szület­tek. A listán szereplő témákhoz János Karl Rußszal és Anton Petterrel készíttetett vázlatokat, a „Habsburg Ru­dolf átengedi lovát a papnak"-jelenetet mind a ketten megrajzolták. Festettek egy sorozat hazafias történelmi jelenetet János főherceg thernbergi kastélyának nagyter­mébe. Kettejük közül aztán Petter több mint két évtized alatt lassanként ugyan olajba festette az egykor rá jutott témákat; a hazai történelem jeleneteinek szenvedélyes festőjévé azonban Ruß vált. Karl Ruß folyamatosan és elszántan dolgozott törté­neti képein. 1822-ben harminc hazai történelemből vett jelenetet állított ki a képzőművészeti akadémián, ezek között például tíz Habsburg Rudolf-jelenet mellett két­három magyar vonatkozású téma is akadt. Műtermét sokan látogatták; mivelhogy megrendelője, vevője nem nagyon akadt, a képek ott maradtak, és padlótól meny­nyezetig borították a falakat. A festő leginkább abból az apanázsból élt, amelyet János főherceg udvari festőjeként (Kammermahler) már 1810-től kezdve húzott. Jánoson kívül még egy megrendelőnek volt jelentősebb gyűjte­ménye Ruß képeiből: Hugo Salmnak, raitzi kastélyában. Ott volt például olajba festett eredetije mindazon met­szeteknek, amelyek a hazai történelmi balladák illuszt­rációjaként készültek, és amelyeket a Taschenbuch máso­dik sorozatának első kötetében közöltek újra a metsze­tekkel illusztrálva. Ezen kívül Salm saját ősei jeles csele­kedetei közül is megfestetett néhányat Rußszal, ezek közül is megjelent az egyik képről készült metszet a Taschenbuch második sorozatának első kötetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom